A bilincsbe vert szó lapja volt… Lehetne is…

Tíz esztendeje, a Magyar Nemzet hetvenedik születésnapja előtt az értelmes értelmiségiek körében még meglehetősen népszerű napilap katonásan félreállított munkatársaként keresztrejtvényekkel népszerűsítettem a lapalapító Pethő Sándor időtlenül időszerű mondatait. Az idő tájt már pontosan tudtam, az olvasók által igencsak kedvelt, színes melléklet, a Műsorújság felelős szerkesztőjeként hétről hétre tapasztaltam is, mi mindenre jó az a szórakoztató feladvány, amelynek a megfejtését talányosan megadott elemekből lehet kitalálni. Hát még, ha ez az elmesport történelmi ismereteink bővítésének, megoldásra váró társadalompolitikai gondjaink felismerésének érdekfeszítő eszköze! S a nyertesek jutalma Pethő Sándor újra kiadott műveinek egy-egy példánya!

A szégyenletesen tönkretett, majd meg is szüntetett lap nyolcvanadik születésnapja előtt – belátván, hogy életem végéig a Magyar Nemzet siratóasszonya nem lehetek – ezeket az időtlenül időszerű gondolatokat idézem meg a locsei.net segítségével. Meg azokat az ugyancsak keresztrejtvényként közreadott tudnivalókat, amelyeket feledni nem lehet:

Hogy 1938-ban a bilincsbe vert szó lapjaként jelent meg a Magyar Nemzet…

Indulásakor az volt a hivatása, hogy a veszélybe került nemzeti függetlenséget védelmezze…

2008-ban, az esztendő nagyobb részében – harminc héten át – Pethő Sándornak szeretett lapunk hasábjain közreadott gondolatait nem minden hátsó szándék nélkül rejtettük el a Műsorújság utolsó oldalán. Ott közöltük a megfejtéseket is régi, híres és „beszédes” Magyar Nemzet-hirdetések társaságában: „Olvassa a Magyar Nemzet minden sorát!” „A kimondott szó elrepül, de írásban adja Önnek a Magyar Nemzet!”

A tizennyolcadik héten például Pethő Sándornak ezt a végzetesen hiteles megállapítását lehetett olvasóinknak keresztrejtvényünk vízszintes és függőleges soraiban megtalálnia: „Szinte vízomlásszerűen szakadt ránk a szociális válság, a politikai válság, a világnézeti válság, a gazdasági válság…”

A következő héten meg ezt: „Szellemünk kifejtésének e lap hasábjain nincs más korlátja, mint tulajdon lelkiismeretünk, tehetségünk és meggyőződésünk.”

Aztán következtek, szépen, sorban, mind a többiek. A ma is megjegyzendőek, a fontosak:

Legyen reform a jogállamban, rend a szabadságban, jogfolytonosság az alkotmányban, emberség a fegyelemben…”

A nemzeti függetlenség megóvása csak a valóban demokratikus Magyarországnak sikerülhet…”

Ha egy rendszer összeütközésbe kerül a nemzet alapvető értékeivel, a bukás elkerülhetetlen…”

A szó nem arra való, hogy elfedje a gondolatot…”

A korszellem előtt való meghódolás éppúgy halála lehet egy népnek, mint ha dacosan ellenszegül neki…”

Ez a világ mindig verekedés volt, és néhány száz évig az is marad…”

Kevés a magyar. Barátai gyéren vannak. Ellenségei rengetegen és nagyok…”

Elviselhetetlen érzés, hogy felesleges vagy, hazátlan a hazában, kilökött ember…”

2018-ban, amikor az újságárusoknál mai Magyar Nemzetet hiába keresek, ez a 2008 szeptemberében, a 38. heti Műsorújságban megjelenő Pethő Sándor-mondás taglóz le igazán.

Az időtlen idők óta, nemzedékről nemzedékre szálló sejtelem: kilökött ember lesz abból, aki övéiért élne, írna, szerkesztene, tervezne, dolgozna.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2018. október 23.

Beszédes csönd – néma tüntetés

Az 1960-as, 70-es években többen és több helyen is susogtak arról a beszédes csöndről, amit tizenéves diákok hoztak össze 1957. október 23-án, a forradalom első évfordulóján. Napjainkban azonban még ezt a vakmerően hősies csöndet is csönd fedi. Vagy az ostobán szabadok ricsaja? – nem tudom. Ám azt igen, hogy A néma tüntetés című dokumentumfilm, amely e tiszteletre méltó némaságot megidézi, az 56-os forradalom méltó emlékműsora 2018. október 23.-án, az M5 esti műsorán. Pedig az ötvenpercnyi összeállítás rendezője, Pajer Róbert nem tett mást, csak megszólaltatta a hatvanegy esztendővel ezelőtti történet közreműködőit, majd ifjú amatőrök segítségével meg is jelenítette, mi zajlott a budai tanodában 1957. október 23-án.

tovább >>

2018. október 20.

„A Magyar Nemzet biztos, hogy zászlóféle lenne…”

Mióta szabadon emlékezhetünk, gyakrabban idézzük az 1956-os forradalom következményeit, mint a mámorát, és ez, bizony, nagyon is érthető. A mámor elszállt, a következmények velünk élnek, nemzedékek óta. Napjainkban is. Másfél évtizeddel ezelőtt a Magyar Országos Levéltárban azokat a dokumentumokat kerestem, amelyek a forradalom vérbefojtása után betiltott Magyar Nemzet sorsára utaltak. A 2018-as esztendő október 23.-i emlékünnepén a 2004. október 22-én, pénteken szeretett lapom Látó-Tér rovatában megjelent írásomat ajánlom a locsei.net olvasói figyelmébe.

tovább >>

2018. október 16.

„Ez a korszak mindenkinek adósa marad”

A száznegyven esztendeje, 1878. szeptember 21-én Nyíregyházán született Krúdy Gyulára az író elbeszélései alapján Huszárik Zoltán által rendezett Szindbád filmmel emlékezik a Duna Televízió október 21-én, vasárnap 22.40 és 0.15 között. Előtte Kenó-sorsolás, utána Bagi Nacsa Show… Ha van szerző, aki ezeknél méltóbb elő- és utóhangot érdemelne, akkor Krúdy Gyula minden bizonnyal az. Ráadásul a mi zaklatott előéletű köztelevíziónknak volna is miből válogatnia. Tárházában ugyanis szép számmal találhatók Krúdy-adaptációk. A Szindbád film sikerét elirigyelvén, az 1970-es évtizedben a Magyar Televízió minden esztendőben újabb és újabb Krúdy-átirattal jelentkezett. (A ’80-as évtizedben két-háromévente állt elő Krúdy után szabadon gyártott produkciókkal az akkor már királyinak becézett, állami tévéadó.) A lehangolóan körülkerített emlékműsor miatt mégsem érdemes a kedves nézőknek háborogniuk. Inkább azon tűnődjenek – miután a Kikapcs. feliratú gombot rút újmagyar kifejezéssel élve „beüzemelték” – mi mindent kaptunk és kaphatunk attól a magyar írótól, aki – bár hatvan regényt, harmincezer elbeszélést és ezernél is több újságcikket írt – pályáját nélkülözésekkel kezdte, s eladósodva fejezte be.

tovább >>

2018. október 13.

Sinkovits Imre kegyetlen sodrásban is tudta, mi a teendője

Kilencvenedik születésnapja alkalmából a huszadik század utolsó harmadában az ország vezető színészeként számon tartott Sinkovits Imrére emlékezett a közszolgálati televízió. Klasszikus, nagy alakításait, de a vígjátéki kis mókákban forgolódó színészt is eszünkbe idézték az emlékműsorok. Ám a kulturális közügyekről vallott nézeteit megfontoltan kinyilvánító Sinkovits Imrét ez alkalommal is sűrű homály takarta. Talán, mert ma már senki nem tudja (s meglehet, soha nem is tudta), hogy nála bölcsebben s ügyesebben nemigen nyilatkozott a nemzeti színjátszás szent ügyéről senki sem! Amikor a Nemzeti Színház körüli gyűlölködés már szinte mindent elborított, a Magyar Nemzet hírlapírójaként Sinkovits Imrét faggattam: szerinte mi a teendője annak, aki a nemtelen indulatoktól óvná a történelmi nevezetességű teátrumot. 1995. június 24-én a Magyar Nemzet tizennyolcadik oldalán Kegyetlen sodrásban címen közreadott beszélgetésünknek hatalmas visszhangja és csekély hatása volt. A nemzeti színjátszás hagyományait Sinkovits Imre csöndes mondatai sem tudták az új időkre átmenteni. Legfeljebb bátor kiállását lehetett általuk példázni. Lehet – tán – ma is.

tovább >>