Spanyolnátha

Száz évvel ezelőtt a szinte egész Európát uraló háborús felfordulás elfedte, el is feledtette, hogy a régi világ összeomlott. „Csak” a spanyolnátha tudatosította az emberekben – sajnos, kevesekben –  hogy másként is lehetne élni.

A napjainkat sanyargató koronavírus-járvány viszont egyre többször idézi eszünkbe az emberiség legsúlyosabb influenzajárványaként számontartott kórt, amelynek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. Amely ötvenmillió ember halálát okozta.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Genfben tevékenykedő főigazgatója abban reménykedik, hogy a COVID-ragály – ha a világ összefog ellene – nem tart két évig, és –  ha nem is olyan rejtélyesen, mint a spanyolnátha -- eltűnik az életünkből. 

Számos, hozzáértők által közreadott értekezés, irodalmi és mozgóképes feldolgozás tanúsítja, hogy sok helyütt milyen esendően, felelőtlenül, számítóan, mondhatni, lelketlenül reagáltak  1918 és 1920 között a spanyolnáthára.

Szerencsére, azonban olyan művekkel is találkozhatunk, amelyek a száz évvel ezelőtt szerzett, gyászos tapasztalatok alapján azt örökíti ránk, mi mindent lehetett volna – s lehetne ma is – egy járvány megfékezése érdekében megtenni. S hogy mi minden várható el a mindenkori egészségügyi hatóságoktól, milyen óvintézkedéseket kell(ene) kierőszakolniuk a veszély kezdetén.

A Spanyolnátha – az elfeledett esetek című, 2009-es angol film például annak a skót orvosnak, Dr. James Niven-nek a küzdelmeit örökíti meg, akinek Manchester hivatalosságaival kellett huzakodnia, hogy – a megfelelő eszközök és emberek hiányában is – megfékezhessék a járványt.

A Justin Hardy által rendezett filmben Bill Paterson által megszemélyesített,1851 és 1925 közt élt James Niven huszonnyolc éven át volt Manchester város (ma így mondanánk:) tisztifőorvosa.

Pályakezdőként Robert Koch mellett tanulmányozhatta a járványok kórházakban alkalmazható kezelési módszereit.

Szülőföldjére visszatérvén, Oldham városában lett a himlő, a skarlát, a tífusz, a kanyaró és természetesen a tuberkulózis, azaz a tüdővész járványszerű terjedésének feltartóztatója. A ragályok „termőtalajának” tekintett nyomornegyedek  alkalmatlan házait lebontatta, az ott élők fűtési lehetőségeiről, élelmezéséről az általa megfogalmazott és elfogadtatott nyomornegyed-mentesítési program segítségével igyekezett gondoskodni.

Manchesterben, ahol a spanyolnátha első támadása idején a lakosság húsz százaléka betegedett meg, a városatyákkal és a gyártulajdonosokkal kellett szembeszállnia.

Olykor önmagával is, amikor a halálozási statisztika a saját elméleteit cáfolta.

(A spanyolnátha első rohama idején Niven doktor azt feltételezte, hogy az iskoláskorú kisgyermekeket kell a járványtól a leginkább félteni s védeni. Kisvártatva azonban be kellett látnia, hogy a legerősebbnek vélt korosztályt, a huszonéves férfiakat teperi le a járvány a leggyakrabban…)

Azt, hogy a túlzsúfolt lakóterekben élő, rosszul táplált embereket hamarabb gyűri le a járvány, mint a viszonylagos jólét bajnokait, a fáradhatatlanul tevékeny doktor hivatali felettesei is egy-kettőre belátták, a manchesteri köznép is megértette.

Azt ellenben, hogy a rút járvány első rohama után második, sőt harmadik attak is várható, a száz esztendővel ezelőtti város tisztiorvosának szinte senki sem hitte el. Idegőrlő viták követték egymást, gyászos jelenetek… A spanyolnátha a háborús bántalmakból még ki sem gyógyult közösségek lelkiismeretének sem kegyelmezett.

Dr. James Niven maradék éveiben állítólag azt hajtogatta: többet is lehetett volna tenni a járvány megfékezése érdekében. Majd önkezével vetett véget az életének.

A róla forgatott filmdráma orvosi helytállását dokumentálja, járványtani felismeréseit népszerűsíti.

Talán még időben.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2020. szeptember 26.

„S Azúr-országgá tették életem”

A koronavírus első támadásakor a főváros madárvilágát csodáltam. Második rohama előtt a Dunakanyarét. Cinkét, pintyet, fülemülét, jégmadarat is… Méghozzá közvetlen közelről! Most aztán, hogy – Áprily Lajossal szólván – „Halkulni kezd a völgyi táj”, madárdalos nyári emlékeimmel vigasztalódom. „Leszállnak lelkem vén fájára ringva”, belesuhognak az álmaimba, s „Azúr-országgá” teszik az életem.

tovább >>

2020. szeptember 22.

Szivárványokon innen és túl…

Egyszer volt, hol nem volt, a szivárvány maradványain is túl, volt egy ember, aki sikere törmelékein is rendesen szeretett volna élni. Természetes körülmények között, mint az átlagemberek. Judy Garland legújabb életrajzi filmje szeptember 27-én, vasárnap este, 20.00 órától tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán. Hogy mi újat tudhatunk meg e száztizennyolc percből a már tizenhét évesen is világsztárként ünnepelt színésznőről az angol Rupert Gooldnak, a Royal Shakespeare Company társigazgatójának a jóvoltából? Többek közt azt, hogy ha az életkörülményei engedték volna, érett fejjel tán sokoldalú filmszínész is válhatott volna belőle.

tovább >>

2020. szeptember 21.

Szabadság, harc, hősök és áldozatok az Ars Sacra Filmfesztivál árnyékában

Az V. Ars Sacra Filmfesztiválra benevezett kilencvenhat film közül a történelmi ismeretterjesztést szolgáló művek is komoly figyelmet érdemelnek! – intenek az olvasók, és a locsei.net szerzője – mert a budai Tabán ArtMoziban egy héten át, szeptember 20-ig megtekinthető programból „csak” az egész estés és rövid  dokumentumfilmek, fikciós kisfilmek legjavát próbálta népszerűsíteni –  mulasztását szélsebesen igyekszik helyrehozni. S nem is „csupán” az olvasók kiengesztelése érdekében. Hanem, mert tudva tudja, olyan filmekről szólhat, amelyek nem csak hajdanvolt időkben való eligazodásunkat segíthetik, de jelenkori tisztánlátásunkat is. A közös jövőre való felkészülés esélyeiről nem is beszélve… Szerencsénkre – az Ars Sacra-szervezők előrelátásának, valamint a koronavírus vad rohamának „köszönhetően” – az alább ismertetett filmek egyike-másika szeptember 27.-ig az interneten is elérhető!

tovább >>

2020. szeptember 15.

A ház emlékei

Az iszonyatos szenvedésekkel teli huszadik század jellegzetes kisvárosi történetét ismerhetni meg A ház emlékei című játékfilmből, amely szeptember 18-án, pénteken 21.05-től tekinthető meg az M5 műsorán. Forgatókönyvíró-rendezője az a leginkább száz dokumentumfilmjéért tisztelt Zsigmond Dezső, akiről e 2002-es munkája láttán bátran elmondható: játékfilmrendezőként is széles  körű elismerésre méltó.

tovább >>

2020. szeptember 13.

„Jézusnál nincs nagyszerűbb barát”

Talán még a keresztényi türelmünkkel is packázó koronavírus-pánikot is enyhítheti a szeptember 14 és 20. között a budai Tabán ArtMoziban (Krisztina körút 87-89.) megrendezett V. Ars Sacra Filmfesztivál! Vagy három tucatnyi magyar film tudatosíthatja e napokban a nézőkben: „Jézusnál nincs nagyszerűbb barát!” Egész estés és rövid dokumentumfilmek, fikciós kisfilmek… Nagyobb részük a magyar filmes középnemzedék munkája. Nem is egyet közülük világszerte számontartanak, alkotóikat jelentős díjakkal jutalmazták, jutalmazzák. Idehaza is érdemes hát megismerni mindahányat.  Persze, nem csak mint „világhírességeket”. Hanem, hogy a segítségükkel „a tágas gondolkodás tudományát” is elsajátíthassuk.

tovább >>

2020. szeptember 8.

Lehet, hogy Drakulics polgártárs itt járkál közöttünk?

A szeptember 10-én este 20.00 órától az HBO műsorán megtekinthető véres magyar filmvígjáték (címe: Drakulics elvtárs) nem csak az 1970-es éveket teszi förtelmesen nevetségessé, de napjaink – egyesek által –  szabadsághősökként ünnepelt lidérceit is. Talán ezért is tartják hátborzongató mulatságnak az emberek a Bodzsár Márk által kitalált és megrendezett történetet. A kádári időket is könnyen, gyorsan és alaposan megismerhetni általa. S talán a lehetséges holnapot is.

tovább >>

2020. szeptember 1.

Visszatérés? De honnan? És hová?

Bizalmatlanul bizonytalan, magányos asszonyok küzdenek a családjukért Pedro Almodóvar Volver című filmjében, amelyet szeptember 6-án, vasárnap este 21.40-től tűz műsorára a Duna Televízió. Félelmeiket, de még hátrányos helyzetüket is feledve, elképesztő élethelyzetekből evickélnek ki ezek a nők, méghozzá győztesen. Erőszakoskodó párjuktól mentik meg édes leányukat… Oldalági rokonaikról, felmenőikről gondoskodnak, éltükben, holtukban egyaránt. Közben a visszatérésről dalolnak. (A Volver című dal a Volver című filmtől függetlenedve lett világszám.) „Elfelejtettél átölelni, mikor a lelkem hideg volt/ És megmenteni ebből a magányból… És úgy tűnik, nem akarsz emlékezni/ De egy nap vissza akarsz jönni… És a szíved fájni fog és látni fogod/ Hogy helytelenül cselekedtél.”

tovább >>