Akik nem félnek – boldogok

Amikor – vagy hatvan évvel ezelőtt – Ágoston atya, a ferences rendi szerzetes azt hajtogatta a pápai III. számú általános iskolában (hivatalosan!) megtartott hittanórán, hogy pünkösd ünnepe az Úr ajándéka, nem is értettem, mit mondogatott. Az államilag elrendelt materializmus korában növekvő gyermek számára ugyanis az ajándék szó tárgyakat jelölt, mást nem is igen jelölhetett. A mindennapok nehezen előteremthető dolgait. Gyógyszert, írószert, cipőt… Jó könyvet, kedves játékot… Képtelen voltam felfogni, hogy az Igazság szelleme, megtudni, mi a bűn, mi a bizonyosság, és mi az ítélet – ugyancsak ajándék!

Napjainkban, amikor nem párthatározatilag elrendelt kényszerűség, hanem egyre ijesztőbben burjánzó kordivat a materializmus, leginkább szentéletű, boldog emberek életpéldájával lehet tanúsítani a húsvét utáni hetedik vasárnap ajándékát; elfogadni s el is fogadtatni pünkösd lényegét: minden időben voltak, vannak és lesznek is olyan halandók, akik lelkesen – olykor halált megvető bátorsággal is – képesek fogadni azt a szellemiséget, amelyet a jézusi tanításoknak köszönhetően több mint kétezer éve ismerhetünk.

Mi, magyarok a 2018-as esztendő pünkösdjén a Ferenc pápa jóváhagyásával már 2017-ben boldognak tekintett, valójában ez évben, május elsején Szombathelyen boldoggá avatott Brenner János életpéldájával tanúsíthatjuk, hogy az igazság szelleme feltartóztathatatlanul árad felénk.

Az 1931-ben Szombathelyen született és 1957-ben, a ma Szentgotthárdhoz tartozó Zsidán beteg hívéhez igyekezvén, 32 késszúrással meggyilkolt fiatalember olyan korban választotta a papi hivatást, amikor a megfélemlítés volt az egyházellenesség leghatásosabb eszköze. Brenner Jánost azonban – és ezt több dokumentum és emlék is tanúsítja – nem lehetett megfélemlíteni.

Nem az 1957. december 14-én ellene elkövetett merénylet volt az első, amellyel el akarták tüntetni az öt nyugat-dunántúli község – Rábakethely, Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida, Farkasfa – környékéről. Hogy miért? Mert egyre népszerűbb volt, méghozzá szinte minden korosztály körében!

A hírhedt Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja is száműzni szerette volna, messzire… Brenner János azonban, a nagyobb baj nélkül átvészelt országúti (és hivatalos) akciók után, minden alkalommal és minden fórumon azt hajtogatta: Nem félek! És kiapadhatatlan bátorsággal, felelősségtudattal gyakorolta hivatását, amelyre felesküdött.

Az 1956-os forradalom maradványait a Nyugat-Dunántúlon különös kegyetlenséggel eltüntetni szándékozó, helyi hatalmasságokat igencsak zavarhatta a megfélemlíthetetlen fiatalember, aki öreggel, fiatallal, hívővel, hitetlennel, kétkezi munkással, értelmiségivel szót értett.

Aki focizni is tudott, meg imádkozni is, aszerint, hogy melyik felebarátja mit várt tőle…

Gyilkosának (gyilkosainak?) soha nem akadtak a nyomára. Aki fennhangon siratta, lelőtték. Mondják: „véletlenül”.

Brenner János nevét még 1969-70-ben se volt szabad, még Győr-Sopron megyében sem, fennhangon kiejteni. („Kisalföldes” hírlapíróként ezt személyesen tapasztaltam.)

Szentté, azaz boldoggá avatásának ügyében is nehézkesen, csikorogva forogtak az egyházmegyei fogaskerekek. De, mintha az Oltáriszentséggel végzetes útjára elinduló Brenner János vértanúhalála kevesebbet nyomott volna a decretum validitatist kiállító vatikáni hivatalok „mérlegén” is, mint azoknak az időközben – például 2004-ben, 2009-ben… – boldoggá avatott személyeknek az ügye, akik természetes halált haltak, és, akiknek az életpéldájával sem igen lehet napjainkban (de, talán más korokban sem) mit kezdeni.

Persze, meglehet – hétköznapi észjárással ez, talán, föl sem igen mérhető –, hogy voltaképpen minden egyházmegyei s vatikáni késedelem a mi 2018-as pünkösdi ajándékunkat készítette elő! Azt, hogy éppen akkor találkozhassunk a páratlan bátorsággal és felelősségtudattal felvértezett Brenner János példájával, amikor a boldogok sorába emelt vértanút meghatározó két tulajdonságnak a hiányától szenvedünk!

Amikor bátorság és felelősségtudat dolgában is elég rosszul állunk…

Hívők és hitetlenek, fiatalok és öregek, egyházfők, papok, püspökök… Ország-vezetők, köztisztviselők, egyszerű polgárok, kisemberek…

Van, aki a menekültektől fél, mérhetetlenül… Van, aki az oroszoktól, Pakstól… Van, aki a szegénységtől, a leírhatatlanul szennyezett környezettől, természetes vizeink elapadásától, termőföldjeink eltékozlásától…

És akkor a felszabadulásnak nevezett kötelező rabság emlékére emelt, hírhedten híres szombathelyi Emlékmű-dombon ország-világ előtt megjelenik annak a mindössze 25 évet élt fiatalembernek a mosolygós arcképe, aki 1950-ben sem félt papnövendéknek jelentkezni, öt esztendővel később sem, hogy felszentelt papként fogadalmat tegyen. Sőt, az istentelenek által brutálisan levert forradalom romjain, 1957-ben sem, hogy ministránsának hívó szavára a gyanús alakok és alakulatok által benépesített éjszakában az Oltáriszentséget egy betegnek elvigye…

És „a helyen, ahol egykor egy istentagadó diktatúra ünnepei zajlottak, felragyogott az evangélium fénye…”

Kell ennél ma komolyabb bíztatás, sokatmondóbb pünkösdi ajándék?

Érjük be vele, legalább 2019. pünkösdjéig!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2018. május 22.

A világnak annyi! (Vagy mégse?)

Reménytelenül sötét világba viszi nézőjét a mexikói rendező, Alfonso Cuarón 2006-os filmje. Végül azonban reménykedni is megtanít Az ember gyermeke című, kevéssé utópisztikus történet, amely május 25-én, pénteken 21.00 órától tekinthető meg a TV4 műsorán. Az amerikai filozófus – politikai közgazdász – író Fukuyama szerint nyilvánvaló, hogy napjainkban erre a 2027-ben játszódó angol-amerikai filmre kell figyelni. A rendező pedig, röviden, ám találóan meg is indokolja, hogy miért. Nem a már általunk is ismert, és kilenc év múltán föltehetően mindnyájunkat a mostaninál jóval határozottabb és emberségesebb állásfoglalásra késztető menekültkérdés miatt. Hanem, mert azt üzeni: ne higgyük, hogy nem tudunk változtatni az életünkön!

tovább >>

2018. május 15.

Mesetévé, vagy kacattár?

Harminc nap múlva kitör a nagy nyári vakáció, hasznos és biztonságos eltöltése a legtöbb család számára óriási kihívás! Hogy kitől vagy mitől várhatnak segítséget e nagy feladat teljesítése során, nem tudom. De azt sejtem, hogy az évekkel ezelőtt a felnövekvők köztévéjének kikiáltott M2-től nem sok jóra számíthatnak. Ez az adó szorgalmi időben is találomra összehordott kacatokkal szórakoztatja és tanítgatja a gyermeknépet – reggel nyolctól este nyolcig! A hatéveseket csakúgy, mint a kiskamaszokat! (A bölcsis korosztályról meg az óvodásokról adásideje jelentős részében azonban szinte meg is felejtkezik!) Ezt felmérve, sajnos, gyanítható, hogy a nyári szünet hosszú heteiben M2-ék mire lesznek kaphatók! Mickey egér játszóterére terelgetik a gyereknépet? Karácsonyi egerezésre bíztatva kicsiket, nagyobbacskákat, nyáron is? Mint május derekán?

tovább >>

2018. május 10.

Amit a 185 éve született Hopp Ferencről és hagyatékáról ma is feltétlenül tudni érdemes!

A 185 éve, 1833 április 28-án, a morvaországi Fulneken született vállalkozó, világutazó, műgyűjtő és múzeumalapító Hopp Ferenc gazdag életéről nyilatkozott a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum vezetője, Fajcsák Györgyi az Élet és Tudomány 2018/18-as számában. Az Átjárható világ címen megjelent interjúból helyhiány miatt kimaradt részeket – amelyek a szülőföldjét soha el nem feledő, de Budapestet talán a világ minden pontjánál jobban szerető Hopp Ferenc kapcsolatrendszerét, társasági jelenlétét, kezdeményezéseit és küldetéstudatát is tudatosítják, hagyatékának 21. századi jelentőségét is tanúsítják – a locsei.net segítségével adjuk közre. „Lábjegyzetünk” időszerűségét a Hopp Ferenc Múzeumban május 11-én megnyíló időszaki kiállítás biztosítja, a 2019. január 6.-ig megtekinthető tárlaton bemutatott tárgyak túlnyomó része ugyanis a Hopp Ferenc által alapított intézmény indiai gyűjteményének az anyagából vétetett; ehhez társulnak a kortárs indiai képzőművész, Abhisék Szingh munkái.

tovább >>

2018. május 8.

Olvasni jó!
Tájékozódni s tudni érdemes!

A tudás még a gazdagságnál is többet ér! – ezt igyekszik nézőiben tudatosítani az új-zélandi rendező, Lee Tamahori filmje, A vadon foglyai, mely május 12-én, szombaton 23.40-től látható a TV2 műsorán. Az 1997-ben forgatott 117 perc Anthony Hopkins által megszemélyesített főszereplője különös figura: annak ellenére, hogy mesésen gazdag, folyton folyvást olvas. Vadregényes északi útjára is könyvvel a tarsolyában indul el. Közvetlen környezete, persze, a különcöknek kijáró, kaján figyelemmel méltányolja poggyászát. Ám az életveszélyes utazás során még a kételkedő kajánok számára is kétségtelenné válik, hogy mi a túlélés holtbiztos eszköze: az ezernyi (nyomtatott) forrásból összegyűjthető ismeret, és nem a mindenhatónak vélt mikrochipes arzenál. Alkalmanként az emlékezet mélyrétegeiből felszínre törő, ósdi erkölcsi alapelvek is, és nem az önzés mindent felülíró, hétköznapi gyakorlata.

tovább >>

2018. május 1.

Üzenet a (televíziós) palackban

Anyák napján világszerte ünnepelik az édesanyákat. Mi, magyarok hosszú idő óta május első vasárnapján köszöntjük őket. Köztelevíziónk azonban – műsor-előzetesei alapján úgy tűnik – tengernyi köz(?)szolgálati teendője közepette ez esztendőben megfelejtkezett az édesanyákról. Helyettük magukra hagyott, sebzett lelkű asszonyokat sorakoztat fel május 6-án, vasárnap a Dunán, a Duna Worldön, az M3-on, az M5-ön. A választékból – Báthory Erzsébet, Gasztroangyal, Forsyte-delnők és fennhéjázón bugyuta polgárasszonyok… – szerintem egyedül az Üzenet a palackban című amerikai film Theresája képviseli – úgy, ahogy – az asszonyokat legalább e napon megillető, emelkedett hangulatot. A kisfiával magára hagyott hírlapíró egy tengerparti palackposta „ihletésére” szeretné az életét újraépíteni.

tovább >>

2018. április 24.

„A boldogsághoz csak egy út vezet, a szabadság!”

Öt ország – olaszok, franciák, spanyolok, amerikaiak, angolok – filmesei készítették, a többi náció apraja-nagyja meg gyanakvással fogadta Az ifjú pápa című sorozatot, amelyet április 28-án, szombaton 21.00 órától kezd el vetíteni reklámok és megszakítások nélkül (!) a FilmBox. Akármit kárognak is az Oscar-díjas Paolo Sorrentino rendezéséről a képmutatók, a tudatlanok meg a nagyokosok, általános figyelemre érdemes produkció az a tízrészes filmfolyam, amelyben a képzeletszülte s mégis igen valószerű ifjú pápa – Jude Law szédületesen meggyőző alakítása által – képernyőnkön megjelenik. A segítségével ugyanis olyan folyamatosan gyötrődő, ellentmondásos személyiséget ismerhetünk meg, mint amilyenekkel – Krisztus követőiként és tagadóiként – nap, mint nap találkozhatunk. Közhivatalban, kórteremben, az út sarában… Elvétve, talán még a világi vagy az egyházi hatalom bércfokán is…

tovább >>

2018. április 17.

Százötvennégy évvel ezelőtt…

Bő másfél évszázadot kanyarodik vissza az időben az, aki április 19-én, csütörtökön 23.50-től a Duna Televízióban Szomjas György 1979-es játékfilmjét, a Rosszembereket megtekinti. Ennek ellenére, mintha napjainkban járna-kelne, olyan jól eligazodhat a történetben. A film bemutatója alkalmával a mozik népének a somogyi betyárvilág 1864-es felszámolása – szolgálatkész filmkritikusok elterelő hadmozdulatai ellenére is – az 1956 utáni, úgynevezett konszolidációs időket juttatta eszébe. Aki 2018 borongós tavaszán a köztelevízió műsorában találkozik e produkcióval, a saját környezetét véli felfedezni általa: kilátástalan szegénységükből zsiványkodva menekülő férfiakat, készséges igazodókat, legjobb cimboráikat is feladó besúgókat… Csak a viseletük más a mai betyároknak és pandúroknak, mint 154 évvel ezelőtti prototípusaiknak. Meg a fegyvereik, amelyekkel kilövik egymást.

tovább >>