„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. május 14.

„Keressetek és találtok”

Mi, magyarok is hozzáadtuk a magunkét ahhoz az amerikai – magyar – török – japán közös munkaként összehozott mozgóképes borzongatáshoz, amely Inferno címen május 16-án, csütörtökön 21.00 órától lesz látható a SONY Movie műsorán. A Firenzében, Velencében és Isztambulban játszódó százhuszonegy perc jelentős részét Budapesten forgatták. Leleményes helytörténészeink a Ron Howard által rendezett film magyarországi bemutatója után nyomban közre is adták, mit hol és miként. A Néprajzi Múzeumban (még a nagy költözés előtti, Kossuth téri épületben), a Kiscelli Múzeumban, a Gutenberg téren… Maga a (P)pokol az Andrássy úton, az Operaház előtt jelenik meg e különös filmben. Hogy e felismerések révén mennyire érezhetjük magyarnak és európainak ezt a produkciót, nem tudom. De azt igen – erre az Inferno 121 perce ugyancsak hatásosan figyelmeztet –, hogy európai örökségünk és értékrendünk figyelembe vétele nélkül képtelenség az emberiség jövőjéről tanakodni. Hát még dönteni! Ez sem a bölcseknek, sem az ostobáknak, sem a jóknak, sem a gonoszoknak nem sikerül.

tovább >>

2019. május 7.

Csernobil árnyékában nem lehet Paksot nem félteni

A Csernobil című, hazánkban jó ideig titkolt amerikai-angol mini-sorozat a huszadik század utolsó harmadában óvatlan emberek által okozott, irtóztató tragédiát mutatja be. Az öt részes produkció, amely május 7-étől keddenként, fő műsoridőben lesz látható a magyarországi HBO műsorán, azt szemlélteti, milyen az, amikor a valóság minden rémes elmeszüleménynél félelmetesebb. A Craig Mazin forgatókönyve alapján Johan Renck által rendezett öt óra ugyanis azokat a hibákat jeleníti meg, méghozzá „felturbózatlanul”, amelyek a 33 évvel ezelőtti atomkatasztrófához vezettek. És, mert annak az 1986. április 26-án bekövetkezett, rettenetes balesetnek a részleteire irányítja a tévénézők figyelmét, amely eztán is – több tízezer éven át – kontinensünk élővilágát fenyegeti, nekünk, magyaroknak, Kelet-Közép-Európa lakóinak a vérfagyasztó csernobili történet megidézésekor nem lehet nem félteni a mi Paksunkat.

tovább >>

2019. április 30.

Gyerekek, felnőttek – vice versa

Május elsején – a tavasz, Munkás Szent József, valamint a nemzetközi munkásmozgalom ünnepén – mindenki számára szívderítő tévéműsorral szolgál a TV2. A szerdán 11.35-től megtekinthető, méltán világhírű magyar produkció, a Keménykalap és krumpliorr ugyanis azt mutatja be, hogy miként hozhatják rendbe a gyerekek, amit a felnőttek elrontanak. A Csukás István elbeszélése alapján forgatott televíziós sorozat az 1970-es években is világszám volt, akár a film közreműködői által a történet befejező akkordjaként összehozott Hörömpő Cirkusz előadása. A négy részes tévésorozatból – közkívánatra – összevágott mozifilmre jó ideje váltakozó szerencsével vadásznak az emberek. A hétévesek csakúgy, mint a kilencvenkilenc esztendősek. Mindazok, akik az igazán jó – azaz mulatságosan igazmondó – mozgóképes vígjátékokat kedvelik.

tovább >>

2019. április 23.

Véres végjátékot láthatunk az M3 utolsó óráiban!

Április 29-től megszűnik az M3, a köztelevízió jobbára hazai gyártású, régi tévéműsorait sugárzó adója. Eztán – aki akarja és tudja – interneten követheti még az M3-on meghirdetett sorozat folytatását is. És, mert az eleinte Annónak becézett adó utolsó óráiban a Nero, a véres költő lesz látható a közszolgálatból kiseprűzött program műsorán, bátran megjósolható: véres végjátékra számíthatunk! Hogy kinek mit hoz a „konyhájára” ez a hebehurgyán levezényelt rendelkezés, nem tudom. Ám azt igen, hogy sok szegény nyugdíjas fog szitkozódni miatta! Mindazok, akiknek ma már csak a köztévé szállítja a művelődést, a szórakozást. De nem ám a hírműsorai, a stúdióbeszélgetései, hanem az ifjúságukat, viszonylagos létbiztonságukat megidéző Magyar Televízió negyven-ötven évvel ezelőtt gyártott, igényes programjai!

tovább >>