„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. szeptember 17.

Az öregek és a gyerekek akármelyik (arany)tónál egymásra találhatnak

Alkalmi közvélemény-kutatásaim szerint „csak” az érzelmesen értelmes emberek kedvelik Az aranytó című amerikai filmet. A kőszívűek – meg a vaskalaposok – általában felületes produkcióként kezelik. Történetét ócsárolják, párbeszédeit szapulják… A többséget azonban ez csöppet sem zavarja, harmincnyolc éve a nézők kedvence az a Katharine Hepburn és Henry Fonda által megszemélyesített, idős pár, akiknél (tán) utolsó szép nyarukon – mint egy kézbesíthetetlen postai küldeményt – ott hagynak egy zűrös kiskamaszt. Viseljék el egymást, ahogy’ tudják… Nem is tudom, gőzerővel kell-e ajánlgatni, hogy a Duna Televízióban szeptember 22-én, vasárnap este 21.20-tól lesz látható Az aranytó. A legtöbb érzelmesen értelmes ember úgyis rátalál!

tovább >>

2019. szeptember 10.

Moszkva tér, Kalef, Széll Kálmán…

Mostanában megint beszédtéma az a budai tér, amely az 56-os forradalom leverése után, majd a rendszerváltás előtt is a tizenévesek kedvelt találkozóhelye volt. Azok a fiatalok, akik a 60-as években nap, mint nap e placcon határozták el, hogy merre menjenek, Kalefként emlegették ezt a területet. Amióta Széll Kálmánnak a hely arculatától és szellemétől ugyancsak elütő szobrát fölállították, egyre többen térnek vissza az 1951 és 2011 között elrendelt elnevezéshez, a Moszkva tér emlegetéséhez. Nem mintha a moszkovita titulust igazán kedvelnék… Csak Széll Kálmántól is ódzkodnak. A Duna Televízió szeptember 13-án, pénteken 22.25-től a Moszkva tér című játékfilmet tűzi műsorára. Reménykedjünk, előbb-utóbb a Kalef című dokumentumfilm is látható lesz valahol!

tovább >>

2019. szeptember 3.

Napszállta

Az Oscar-díjas Nemes László második nagyjátékfilmjéről, a magyar-francia közös munkaként forgatott Napszálltáról (amely szeptember 6-án, pénteken 21.50-től tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán) többen is azt állítják, hogy az 1913-as esztendő Budapestjén játszódik. Pedig – voltaképpen – napjaink fővárosát tükrözi! Az egyre kiismerhetetlenebb, egyre kaotikusabb világvárost, ahol – amint az a filmben is elhangzik – „temérdek szépség mögött a világ borzalma” lakozik. Semmi sem az, aminek látszik; a feltett kérdésekre nincsenek válaszok. A magamagát pusztító civilizáció uralkodik mindenek felett.

tovább >>

2019. augusztus 27.

„Az egész el van cseszve”

Háborúban mindent szabad – kesernyés gúnnyal ezt állítja az a 2019-es angol film, amely augusztus 30-án, pénteken 18.20-tól tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán. Milliókat manipulálni, gyűlöletet kelteni… Az Egyesült Királyság Európai Uniós történetét a 2016-os népszavazással ugyancsak fölkavaró események megidézésével, persze, nem csupán Nagy-Britannia viszontagságos helyzetét hozza képbe ez a kilencvenhárom perc. De Európáét is, ahol immár a közösségi média közreműködésével minden megtörténhet: felfuvalkodott kispályások alapozzák meg a jövőt.

tovább >>

2019. augusztus 20.

„Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem szorul rá”

Talán az államalapítás ez évben naptárilag is meghosszabbodó ünnepének a záróakkordjaként kerül a Duna Televízió augusztus 22-i műsorába a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Hogy derülhessen is a magyar az augusztus 20-án reá zúdított pátosz után? Hogy feledhesse a Sacra Corona címen futtatott mozgóképesített balfogást? Vagy, talán másért? Akár így, akár úgy, ennek a Makk Károly által 1964-ben rendezett filmvígjátéknak mindnyájan örvendhetünk. Megadatik általa, amivel köztévénk máskor oly’ igen ritkán ajándékozza meg egyre fogyatkozó nézőseregét: 22.10-től 23.40-ig felszabadultan kacaghatunk!

tovább >>