„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. december 6.

Hosszabb idézet

Nemrégiben Jelenits István piarista szerzetestanárt a Magyar Művészet című folyóirat megbízásából, a napjainkban is egyre formálódó Nemzeti alaptanterv árnyékában, a magyartanítás távlatairól kérdeztem. Hallom, hogy Esterházy Pétert kihagyják az irodalomtanításból – mondta. Amikor a beszélgetést befejeztük, hosszabb idézetet adott a kezembe: Dávid Katalin Emlékiratok című kötetének 2014. tavaszát megidéző bekezdéseit. tovább >>

2019. december 3.

Befejezetlen múltunk rock- és romkocsmája: Bolse vita

Sokatmondó magyar játékfilmmel ajándékozza – virgácsolja – meg nézőit a Duna Televízió Mikulása: december 6-án, pénteken 21.45-től a számos külföldi és hazai elismeréssel illetett Bolse vita fut Miklós napi műsorán. Fekete Ibolya 1996-os munkája a szertelenségek évének is nevezett 1989-es esztendőt idézi meg. Vad reményeket és keserves fölismeréseket, amikor szerte a világban azt hitték az emberek, hogy Közép-Kelet-Európában minden lehetséges. Az itt élőknek és az ide érkezőknek azonban kelletekorán rá kellett (volna) ébredniük, hogy régiónk nem a korlátlan lehetőségek hazája.

tovább >>

2019. november 30.

Különkiadáááás!

Negyvenhat éve hetente egyszer – eleinte szerdánként, majd pedig keddenként – megjelenő televíziós jegyzeteim hagyományát ezúttal szombati különkiadással kell megszakítanom, hogy széles körben hívhassam fel a figyelmet a szerintem kihagyhatatlan televíziós eseményre: a Föld túlsó oldalán, filmesek nemzetközi fórumán pár nappal ezelőtt a legjobb színésznő díjával kitüntetett Gera Marinával december 3-án, a Fogyatékosok világnapján a Duna Televízióban, a Nino bárkája című tévéfilmben is találkozhatunk! Miként az Örök tél című tévéfilmben, amelynek főszereplőjeként New Yorkban a neki ítélt Emmy-díjat Gera Marina átvehette, ebben a hatvan perces produkcióban is az elfogadás, a szeretet erejéről szól a mozgóképes történet. Azt példázza, amit a legtöbb játékfilmes és televíziós produkció, amelyben Gera Marina ez ideig megjelent: „emberségünk csak a másik ember iránti feltétlen figyelem árán teljesedhet ki”

tovább >>

2019. november 26.

Tarzanra várva

Sose hittem volna, hogy a gyermekkoromban kénytelenségből (apám nógatására) olvasott Tarzan történeteket valaha is népszerűsíteni kezdem. Most mégis ezt kell tennem: a legújabb Tarzan-film ugyanis, a négy Harry Potteres produkciót is jegyző David Yates munkája a maga kalandfilmes fordulataival talán azokat is mozgósítja, akiket mindezidáig nemigen foglalkoztatott, holnap, vagy holnapután milyen lesz az élővilág körülöttünk. Ez a tarzanos száztíz perc ugyanis – higgyék el nekem – annál a hirtelenjében összehozott nemzeti klímavédelmi konzultációnál is többet ér, amelynek a körülményesen megfogalmazott kérdéseinél „csak” a titokzatossága a felháborítóbb: honfitársaink nagyobbik része a beküldési határidő előtt vagy másfél nappal, véletlenül tudhatta meg, hogy elmondhatná a magáét az éghajlatváltozás nem kívánt hatásainak kitett Kárpát-medence védelmében!

tovább >>

2019. november 19.

„Szeretetszegény világban nem a visszahúzódás a helyes magatartás”

A november 22-én, pénteken 21.45-től a Duna Televízióban megjelenő Róma ege alatt című olasz-német film rendezőjéről írt méltatások közt több más mellett ez olvasható: „Az egyetlen dolog, ami a gonosz győzelméhez szükséges, az, hogy a jó emberek nem tesznek semmit ellene”. Christian Duguay, jó ember létére, az új évezred kezdetén minden tőle telhetőt megcselekedett, hogy a mindenkori gonosz győzelmét megakadályozza. 2010-ben például kétrészes életrajzi filmet forgatott, hogy a vagy negyven éven át szovjet félretájékoztatók által folyamatosan besározott XII. Piuszt, a római katolikus egyház 261. pápáját a kellőképpen dokumentálható történelmi valóságnak megfelelően állítsa tétova korunk ítélőszéke elé. A három óránál is hosszabb mozgóképes produkció azt is megmutatja, egyetlen jó ember is mi mindenre képes. Kiváltképpen, ha jóságának bölcsesség a társa…

tovább >>