„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. június 12.

A kisbetűs viszkis meg a nagybetűs

Kitalált történet, valós alappal – ezt állítják a TV2-őn június 16-án, vasárnap 18.55-től megtekinthető A V(v)iszkis című magyar filmről, akik szívesen felednék, feledtetnék, hogy korrajz is e produkció, nem „csak” Budapesten pörgő akciós mozi. Az Antal Nimród által írt és rendezett 126 percnek ugyanis szinte minden jelenete azt tükrözi, mi mindent válthat ki az emberekből a felismerés: rendszerváltás ide, polgári demokrácia oda, mifelénk, Kelet-Közép-Európában társadalmi egyenlőtlenség az osztályrésze a kis- és nagybetűsöknek egyaránt. Kinek így, kinek úgy, bűnökkel és bűnözőkkel körülvéve.

tovább >>

2019. június 4.

A megszállottakat is lehet kedvelni?

Megszállottakkal vagyunk körülvéve. A huszadik században főleg azokat a nagyhatalmú fanatikusokat szemlélhettük, és napjainkban is azokat tanulmányozhatjuk, olykor egészen közelről, akik mások pénzéből állítják fel – méghozzá a saját telkükön, vagy a szülőfalujukban – magánhóbortjuk emlékművét. Werner Herzog Fitzcarraldo című rendezése, mely június 7-én, pénteken 23.15-től lesz látható a Duna Televízióban, ezeknél jóval rokonszenvesebb és szórakoztatóbb megszállottat állít elénk. Olyan vállalkozót, aki a zenedrámáknak és a világhírű operaénekesnek, Enrico Carusónak a rajongó híve. Nagy álma, hogy „kaucsukbáróként” szerzett jövedelméből a dzsungel mélyén olyan operaházat építsen, amelyben a nagy énekes is szívesen színre lép.

tovább >>

2019. május 28.

Mamlaszországban

A Frederico Fellini „jelmeztervezői közreműködésével” összehozott, élőszereplős Pinokkiót június elsején (19.50-től) hétvégi fő műsorának szánja a TV4. Olyan produkciónak, amelynek felnőtt is, gyermek is örvendezhet. Ennek a 2002 óta francia, izraeli, német és olasz közös munkaként jegyzett 108 percnek az a Roberto Benigni a forgatókönyvírója, rendezője és címszereplője, aki 1997-ben a csodatévő szülői szeretetről forgatott filmjével fészkelte be magát az emberiség szívébe. Öt évvel később Pinokkió eredeti történetéből formált mozgóképesített példabeszédet. Mamlaszország népeinek azt próbálja megmutatni általa, hogy milyen keserves kalandok során lehet megtanulni az emberséget. (Mamlaszországot, persze, nem a térképen kell keresni. Ameddig a szem ellát, egyébként is könnyen, gyorsan megtalálható.)

tovább >>

2019. május 21.

„Már réges-régen elment a vonat”

Negyven éves az Indul a bakterház című, közkedvelt magyar tévéfilm. De nem csak e kerek évforduló miatt érdemes május 24-én, pénteken, 21.50-től az M5 műsorán megtekinteni! Hanem, mert felismerhetjük általa, milyen az a világ, amelyben a buta, mohó és önző felnőtteket válogatott csínytevéseivel megleckéztető, vad gyerek egymaga igyekszik helyretolni az – amúgy – körkörösen elbaltázott erkölcsi rendet! Ez fogta meg az olvasókat 1939-ben is, amikor a tévéfilm irodalmi alapanyaga, Rideg Sándor regénye a Népszavában – folytatásokban – először megjelent. És ez bűvölte el az 1980-as évek tévénéző sokadalmát, amikor a Schwajda György forgatókönyvírói közreműködésével Mihályfy Sándor által rendezett egy óránál alig hosszabb televíziós produkciót bemutatták. És alighanem ez hat napjainkban is, amikor a mi baktereink a sorompót mindig akkor iparkodnak „lecsukni, mikor már réges-régen elment a vonat”…

tovább >>

2019. május 14.

„Keressetek és találtok”

Mi, magyarok is hozzáadtuk a magunkét ahhoz az amerikai – magyar – török – japán közös munkaként összehozott mozgóképes borzongatáshoz, amely Inferno címen május 16-án, csütörtökön 21.00 órától lesz látható a SONY Movie műsorán. A Firenzében, Velencében és Isztambulban játszódó százhuszonegy perc jelentős részét Budapesten forgatták. Leleményes helytörténészeink a Ron Howard által rendezett film magyarországi bemutatója után nyomban közre is adták, mit hol és miként. A Néprajzi Múzeumban (még a nagy költözés előtti, Kossuth téri épületben), a Kiscelli Múzeumban, a Gutenberg téren… Maga a (P)pokol az Andrássy úton, az Operaház előtt jelenik meg e különös filmben. Hogy e felismerések révén mennyire érezhetjük magyarnak és európainak ezt a produkciót, nem tudom. De azt igen – erre az Inferno 121 perce ugyancsak hatásosan figyelmeztet –, hogy európai örökségünk és értékrendünk figyelembe vétele nélkül képtelenség az emberiség jövőjéről tanakodni. Hát még dönteni! Ez sem a bölcseknek, sem az ostobáknak, sem a jóknak, sem a gonoszoknak nem sikerül.

tovább >>