A bilincsbe vert szó lapja volt… Lehetne is…

Tíz esztendeje, a Magyar Nemzet hetvenedik születésnapja előtt az értelmes értelmiségiek körében még meglehetősen népszerű napilap katonásan félreállított munkatársaként keresztrejtvényekkel népszerűsítettem a lapalapító Pethő Sándor időtlenül időszerű mondatait. Az idő tájt már pontosan tudtam, az olvasók által igencsak kedvelt, színes melléklet, a Műsorújság felelős szerkesztőjeként hétről hétre tapasztaltam is, mi mindenre jó az a szórakoztató feladvány, amelynek a megfejtését talányosan megadott elemekből lehet kitalálni. Hát még, ha ez az elmesport történelmi ismereteink bővítésének, megoldásra váró társadalompolitikai gondjaink felismerésének érdekfeszítő eszköze! S a nyertesek jutalma Pethő Sándor újra kiadott műveinek egy-egy példánya!

A szégyenletesen tönkretett, majd meg is szüntetett lap nyolcvanadik születésnapja előtt – belátván, hogy életem végéig a Magyar Nemzet siratóasszonya nem lehetek – ezeket az időtlenül időszerű gondolatokat idézem meg a locsei.net segítségével. Meg azokat az ugyancsak keresztrejtvényként közreadott tudnivalókat, amelyeket feledni nem lehet:

Hogy 1938-ban a bilincsbe vert szó lapjaként jelent meg a Magyar Nemzet…

Indulásakor az volt a hivatása, hogy a veszélybe került nemzeti függetlenséget védelmezze…

2008-ban, az esztendő nagyobb részében – harminc héten át – Pethő Sándornak szeretett lapunk hasábjain közreadott gondolatait nem minden hátsó szándék nélkül rejtettük el a Műsorújság utolsó oldalán. Ott közöltük a megfejtéseket is régi, híres és „beszédes” Magyar Nemzet-hirdetések társaságában: „Olvassa a Magyar Nemzet minden sorát!” „A kimondott szó elrepül, de írásban adja Önnek a Magyar Nemzet!”

A tizennyolcadik héten például Pethő Sándornak ezt a végzetesen hiteles megállapítását lehetett olvasóinknak keresztrejtvényünk vízszintes és függőleges soraiban megtalálnia: „Szinte vízomlásszerűen szakadt ránk a szociális válság, a politikai válság, a világnézeti válság, a gazdasági válság…”

A következő héten meg ezt: „Szellemünk kifejtésének e lap hasábjain nincs más korlátja, mint tulajdon lelkiismeretünk, tehetségünk és meggyőződésünk.”

Aztán következtek, szépen, sorban, mind a többiek. A ma is megjegyzendőek, a fontosak:

Legyen reform a jogállamban, rend a szabadságban, jogfolytonosság az alkotmányban, emberség a fegyelemben…”

A nemzeti függetlenség megóvása csak a valóban demokratikus Magyarországnak sikerülhet…”

Ha egy rendszer összeütközésbe kerül a nemzet alapvető értékeivel, a bukás elkerülhetetlen…”

A szó nem arra való, hogy elfedje a gondolatot…”

A korszellem előtt való meghódolás éppúgy halála lehet egy népnek, mint ha dacosan ellenszegül neki…”

Ez a világ mindig verekedés volt, és néhány száz évig az is marad…”

Kevés a magyar. Barátai gyéren vannak. Ellenségei rengetegen és nagyok…”

Elviselhetetlen érzés, hogy felesleges vagy, hazátlan a hazában, kilökött ember…”

2018-ban, amikor az újságárusoknál mai Magyar Nemzetet hiába keresek, ez a 2008 szeptemberében, a 38. heti Műsorújságban megjelenő Pethő Sándor-mondás taglóz le igazán.

Az időtlen idők óta, nemzedékről nemzedékre szálló sejtelem: kilökött ember lesz abból, aki övéiért élne, írna, szerkesztene, tervezne, dolgozna.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2018. december 15.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Magyar Örökség díja
Az OTDK hungarikum! – állítják többen is

December 15-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.) adják át – ez évben negyedik alkalommal – a polgárok szavazatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: Takács András néptánc-kutató, a Vajdasági Tanyaszínház, a kárpátaljai Matl Péter szobrászművészete, Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztor, Kozák Danuta kajakozó, Kátai Zoltán históriás énekmondó, valamint az Országos Tudományos Diákköri Konferenciának a magyar tudományos utánpótlásért kifejtett, több évtizedes tevékenysége. Az OTDK hungarikum! – állítják többen is.

tovább >>

2018. december 11.

„A szeretet otthon kezdődik”

Szegényeink szeretetre méltó emberek, méltósággal bánjunk velük! – ezt hajtogatta, eleinte városszerte, majd világszerte az az egyik kalkuttai szerzetesi iskolában földrajzot és hittant tanító apáca, aki, ha biztonságos kolostorát civil teendői miatt el kellett hagynia, másra sem ügyelt, csak arra, miként lehetne a nyomornegyedek lakóin, éhezőkön, betegeken, hontalanokon segíteni. Kalkuttai Szent Teréz szeretetszolgálatát már több mozgóképes alkotás is megörökítette. A Duna Televízióban december 11-én, kedden 23.20-tól – köztévéink egyetlen adventi hangulatot sugárzó adásaként – megtekinthető életrajzi film azonban a legteljesebb képet adja arról az 1910 és 1997 között élt emberről, akinek az életpéldája – napjainkban, mifelénk – talán mindennél időszerűbb. A 180 perces alkotás két részben lesz látható; a Teréz anya – A szegények szolgálója című produkció második részét december 18-án 23.20-tól vetíti a néhanapján, lám, eredeti értékrendjéhez és műsorpolitikájához visszatérő Duna Televízió.

tovább >>

2018. december 4.

80 huszár

Nyolcvanötödik születésnapján a játék- és dokumentumfilm-rendező Sára Sándort két-két munkájával köszöntötte-köszönti a közszolgálati televízió. Teljes életművét is műsorán tarthatná, az 1962-es Cigányok című rövidfilmjétől A vád című játékfilmjéig. (Ez utóbbit már a Duna Televízió elnökeként, 1996-ban forgatta!) A középnemzedék meg az ifjúság is fölismerhetné végre, mi történt mifelénk az emberekben és az emberekkel történelmi-társadalmi földrengések idején. És, persze, némi csöndes tűnődés után azt is, hogy mi történhet ezután… December 6-án, csütörtökön éjszaka a 170 éve valóban megtörtént eset alapján Sára Sándor által írt, fotografált és forgatott játékfilmet, a 80 huszárt mutatja be a Duna Televízió.

tovább >>

2018. november 27.

A hegyi doktor a hét minden napján rendel

Negyvenöt éves tévénézői függetlenségemet feladva, sorozatfüggő lettem. Hiányérzetem támad, sőt, elvonási tünetekkel küszködöm, ha délutánonként nem találkozom Martin Gruberrel, a ZDF jóvoltából 2008 óta újra rendelő hegyi doktorral. Mifelénk hétfőtől péntekig a Duna Televízióban, szombaton és vasárnap a TV2 műsorán fogadja „betegeit” a naprakész orvostudor. Tudom, az 1992 óta szinte folyamatosan megújuló német tévésorozat nem a műfaj leges-legjobbika, négy forgatókönyvírója, négy rendezője és három operatőre sem képes a megfelelő szinten tartani. Pláne évfolyamról évfolyamra, hétről hétre, napról napra! Ám azt valamennyi új és egyre újabb epizódja jól szemlélteti, hogy létezik még olyan sarka a világnak, ahol az egészségügyi rendszer voltaképpen zavartalanul működik. Ha magas hegyek által körülölelt, kis település lakója betegszik meg – a hegyi doktor kezdeményezésére, majd pedig az ő elővigyázatos irányításával – őt is a létező legkorszerűbb intézmények – laboratóriumok, szakkórházak, klinikák, kutatóközpontok, szakrendelők, szanatóriumok, rehabilitációs intézetek – munkatársainak a „közreműködésével” kezelik. Szélsebesen.

tovább >>

2018. november 24.

A régi és az új Európát is megidézi Britten Háborús rekviemje

Legújabb-kori szokásaink szerint elmaszatoltuk a száz éve véget ért világháborúra való visszaemlékezést (is). Bezzeg nyugat-európai barátaink, rokonaink a berlini dómban, Benjamin Britten megrendítő rekviemjével emlékeztek minden békétlenségre, s tiltakoztak minden pusztítás ellen. Az angol zeneszerző műfajbéli rokonaihoz nem igazán hasonlítható gyászmiséjét egy legfeljebb Elisabeth Schwarzkopfhoz mérhető lengyel szopránénekes, Aga Mikolaj, egy ifjú, brit tenor, Benjamin Hulett és egy német bariton, Benjamin Appl szólaltatta meg két német zenekar és kórus (a nyugat-pomerániai Philharmonisches Orchester és a stettini Orchester der Opera na Zamka, valamint a litvániai Opernchor des Staatlichen Musiktheaters és az ugyancsak stettini Knabenchor „Slowiki”) közreműködésével. És a félig magyar Florian Csizmadia vezényletével! (A november 15.-i előadás másodkarmestere a lengyel Jerzy Wolosiuk volt.) Ahogyan azt ötvenegynéhány évvel ezelőtt Coventryben, a szinte földig rombolt, gótikus katedrális maradványai mellett felépített, új templom felszentelése alkalmával a zeneszerző is elképzelte: Európa jó szándékú s tehetséges emberei kart karba öltve, együtt zenélve, énekelve gyászoltak és reménykedtek.

tovább >>