„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. április 23.

Véres végjátékot láthatunk az M3 utolsó óráiban!

Április 29-től megszűnik az M3, a köztelevízió jobbára hazai gyártású, régi tévéműsorait sugárzó adója. Eztán – aki akarja és tudja – interneten követheti még az M3-on meghirdetett sorozat folytatását is. És, mert az eleinte Annónak becézett adó utolsó óráiban a Nero, a véres költő lesz látható a közszolgálatból kiseprűzött program műsorán, bátran megjósolható: véres végjátékra számíthatunk! Hogy kinek mit hoz a „konyhájára” ez a hebehurgyán levezényelt rendelkezés, nem tudom. Ám azt igen, hogy sok szegény nyugdíjas fog szitkozódni miatta! Mindazok, akiknek ma már csak a köztévé szállítja a művelődést, a szórakozást. De nem ám a hírműsorai, a stúdióbeszélgetései, hanem az ifjúságukat, viszonylagos létbiztonságukat megidéző Magyar Televízió negyven-ötven évvel ezelőtt gyártott, igényes programjai!

tovább >>

2019. április 16.

Akció-kalandfilm nagypénteken

Hatvan évvel ezelőtt a mozit akarták megmenteni Ben Hur mozgóképesített történetével. Ma a televíziót. Az 1959-ben William Wyler által rendezett szuperprodukció mesterien teljesítette a reá bízott feladatot: tizenegy Oscar-díjával, látványosan izgalmas jeleneteivel és vonzó karaktereivel visszahódította a televízió kedvéért a filmszínházakat hűtlenül elhagyó tömegeket. Ma, amikor egyre nagyobb gondot jelent, hogy miként lehetne a televízió közelébe visszaterelni a „doboztól” egyre inkább idegenkedő sokadalmat, megint csak Ben Hurral próbálkoznak a médiamogulok. De nem az ’59-es „technikolor csodával”, hanem annak 2016-os felújításával, legalábbis mifelénk. A kazah-orosz Timur Bekmambetov rendezését ajánlja nézői figyelmébe április 19-én, nagypénteki fő műsorként a TV2, miközben – a Duna World kivételével, ahol 21.10-től Ferenc pápa római keresztútja lesz látható – a többi közszolgálati adó sem szolgál a húsvéti ünnepkörhöz illő tévéprogramokkal. Hogy hány hűséges nézőt hoz a kereskedelmi televízióként elkönyvelt TV2-nek ez a harmadik évezredbeli Ben Hur, nem tudom. Ám azt igen, hogy az angol-görög akció-kalandfilmként megjelölt 112 perc láttán az 59-es Ben Hurt igen sokan fogják keresni. Videó-kölcsönzőkben, interneten, kalózkiadványokon…

tovább >>

2019. április 14.

In memoriam Bőjthe Tamás

Januárban még hosszú s vidám telefon-csevejekkel múlattuk a sebesen tovatűnő időt. Ha kitavaszodik, meglátogatom, ígértem a kétszeres Ybl-díjas építésznek, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjának. Ám, amikor a szép kikelet megérkezett, nem teljesíthettem ígéretemet: Bőjthe Tamás – kiskamaszként kőszegi, majd nagyváradi hadapród – kilencven éves korában a túlsó partra költözött. Búcsúztatója április 16-án 17.30-kor Budapesten, a Rózsafüzér Királynéja Tempomban (Thököly út 56.) lesz, temetése 17-én – családi körben – Egerben. Az immár megmásíthatatlan hír hallatán a Magyar Nemzet régebbi évfolyamaihoz menekültem. Kisvártatva meg is találtam azt a 2005. április 2-án Éleslövészet címmel megjelent beszélgetést, amely Bőjthe Tamás személyiségét, valamint a kort, amelyben élnie adatott, oly’ igen érzékletesen tükrözi.

tovább >>

2019. április 9.

„Nem bűn, ha az ember hivatásának megfelelően működik”

Shakespeare kevéssé ismert királydrámájával, az 1598-99 környékén írt V. Henrikkel érdemes a magyarnak legalább egyszer találkoznia! Kiváltképpen napjainkban, amikor a Duna Televízió (április 13-án, szombaton 21.30 órai kezdettel) ezt az „összejövetelt” előzékenyen meg is szervezi. A Kenneth Branagh által jegyzett mozgóképes átirat egyesekben azt is tudatosíthatja – s persze, teljes közösségünkben is –, hogy mi mindenre képes a felelőségtudattal felvértezett vezető. Az 1387 és 1422 között valóban élt férfiú, akinek igazságszeretetét, bátorságát, becsületességét, vitézségét még ellenfelei sem vitatták, a kicsapongás szószólójaként elhíresült írói kitaláció, Sir John Falstaff „legjobb tanítványaként”, Harry herceg néven Shakespeare más jeles művében is feltűnik. A királyi trón ifjú várományosát a IV. Henrikben arra inti „ez az öreg kerítő”, a politikai eseményeket józan ésszel értelmező, vén cimbora: „Nem bűn, ha az ember a hivatásának megfelelően működik”!

tovább >>