Az igazság és a szeretet magvetői voltak

Aki elfelejti 1956-ot, az nem találja meg sem a következő évtizednek, sem a holnapi napnak a kulcsát! –  A forradalom hatvanadik évfordulóján hallott mondást egy a jelentőségéhez méltó bemutatóra váró, új dokumentumfilm, az Érték és mérték  is eszünkbe idézheti! De segítségünkre lehetne ez a visszaemlékezésekből összefűzött  hetvenöt perc abban is, hogy az immár hivatalosan előírt megemlékezések lapályánál valamicskével magasabb  szintről szemlélhessük azokat a fiatalokat, akik „az igazság és a szeretet magvetői” voltak 1956 októberében!

Akiknek Ravasz László, huszadik századi szellemi életünk megragadó személyisége 1956 november elseji rádiószózatában erkölcsi felszabadulásunkat köszönte meg.

Akik a tüntetés fenséges mámorában, de az utcai harcok vad viharában sem feledték az egyetlen parancsot, amelyet Jézus övéinek meghagyott: Szeress!

Teológusok voltak. A Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatói. Mielőtt  október 23-án délután két órakor a fővárosi diákok menetéhez csatlakoztak volna, elénekelték a Kilencvenedik zsoltárt („Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”) és meghallgatták az Akadémia dékánjának, Pap László professzornak az intelmeit: Legyetek tudatában, hogy az egyházat képviselitek! Ne feledjétek az igét: „Mindent szabad nékem, de nem minden használ... Mindent szabad nékem, de nem minden épít”…

Meghallgatták, meg is fogadták. Életre szólóan, alighanem.

A Szakács Sára által rendezett Érték és mérték című dokumentumfilm Pap László jellemrajzát a hajdanvolt tanítványok – tegnap és ma: idős emberek – visszaemlékezéseinek megfelelően örökíti ránk.

A hiteles embert állítja elénk ez a dokumentumfilm. Az Európa-szerte ismert és elismert tudóst, a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársát, nemzetközi egyházi szervezetek vezetőségének tagját, az egyházi újjáépítés vezetőjét…

A megalkuvásra képtelen polgárt, a református lelkészt, a jó pedagógust, aki élte is, amit katedrájáról tanított, szószékéről hirdetett.

Évtizedes rendezői rendíthetetlenségnek – de Mertz Loránd és Mohi Sándor lelkiismeretes operatőri munkájának, valamint Nagy Ernő vágói leleményének is –  köszönhető,  hogy a kétségbeejtően viszontagságos huszadik század  egyik legjelentősebb egyházi emberével legalább utólag „találkozhatunk”.

Az 1956-os forradalom hatvannegyedik évfordulóján, 2020. október 23-án – és 26-án, 28-án, 29-én… – azonban nem csak Pap László mozgóképes portréjáért kellene köszönetet mondanunk azoknak, akik az Érték és mérték című filmet összeállították.  De azért is, hogy e tiszteletre méltó személyiségnek a tanítványaira is rácsodálkozhatunk. Azokra  a szeretettel, segítőkészséggel, részvéttel „felfegyverzett” fiúkra, lányokra, akik keresztényi kötelességüknek tartották, hogy az állig felfegyverzett, idegen katonák, vakmerő gyerekek, rémült proletárok és hidegvérű elvtársak által őrzött-bitangolt pesti utcán is támogassák, segítsék a másik embert.

Két fiú, Herczeg Lajos és Magócsi István a Rádiónál megsebesült diáktársát , Szűcs Zoltánt látogatta meg október 28-án az István kórházban. Reménykeltő hírekkel indultak hazafelé. A Teológiai Akadémia közelében, a Lónyay utcában idős asszony kérte őket, kísérnék át a túlsó oldalra.  Átkísérték.

Valamivel utóbb, valamerről a Ráday utca 28. felé induló, fegyvertelen fiúkra lőttek. Herczeg Lajost, akinek a halála azonnal bekövetkezett, a teológia udvarán temették el. Diáktársai ácsolták a koporsóját. Magócsi Istvánt másnap, kórházban ragadta el a halál.

A diáktársukat gyászoló teológushallgatók  azonban, a Péterfy Sándor utcai kórház kérésére vagy huszonöten jelentkeztek önkéntes véradásra. Velük ment Pap László is, az intézmény vezetője. A kórház által értük küldött, zárt, vöröskeresztes teherautót a Thököly úton szovjet fegyveres alakulat állította meg. Mindenkit leszállítottak, falhoz állítottak. A védtelen véradójelöltekre szegezték fegyvereiket. Szerencséjükre egyikük, valamelyik teológiai hallgató testvére, jól beszélt oroszul, és megállás nélkül magyarázta, tőlük nem kell tartani. Végül útjukra engedték őket. (Vagy a kórházig elkísérték?)

A kórházban a szokásos mennyiség másfélszeresét ajánlották fel a dékáni felügyelettel vért adó fiatalok. Másnap reggel nyitott teherautót kaptak a hazamenetelhez. S hozzá a „használati utasítást”: erre mindig lőnek az oroszok. A vöröskeresztes zászlót Kovács Sebestyén Vera tartotta a magasba, őt meg két fiú támasztotta, hogy tántoríthatatlanul álljon…

A nagykörúton – hiába kapcsolt nagyobb sebességre  a gépkocsivezető – rémülten fedezték föl a sok kiégett autót, tankot, a mésszel leöntött tetemeket…

Az Úristen őrzött meg bennünket!– mondogatták, amikor végre az életveszélyes járgányról leszállhattak. És útban a biztonságosnak vélt Ráday utca 28. felé azt latolgatták, csöndesen, eztán vajon ők is a forradalmi ifjúsághoz tartoznak? Hisz vérüket adták a szabadságért!

Hogy ki mit válaszolt e kérdésre, válaszolt-e valaki egyáltalán, nem tudom. Ám azt igen, hogy ők, meg a hozzájuk hasonlítható ötvenhatos fiatalok mindahányan „az igazság és a szeretet magvetői” voltak.

Pótolhatatlan közreműködői, szervezői és irányítói emberséges életünknek.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2020. október 23.

„Októberi fiúk, ősz van megint”…

„Októberi fiúk: öcsétek voltam,/ … A tehetetlen düh súlya alatt/ hogy sírtam, Istenem, hogy fuldokoltam!” – olvashatjuk Kiss Benedek új kötetében. Mi közöm hozzátok, emlékeim – címével ezt kérdi  az Orosz István rajzaival kiteljesedő, gyönyörű kiadvány. Hetvenegy vers. Valamivel több, mint fél évszázados költői pálya summázata. Viszontagságos években épített életmű idejekorán, vagy tán – ha a Mindenség időgépének a menetidejével számolunk – éppen a kellő időben közreadott foglalata. Szemérmesen szenvedélyes vallomás arról, ami az 1943-as születésű költőt élete során megfogta, megörvendeztette, vagy megríkatta… Nemzedéktársaival egy bolyba fogta, sorstársaival nemzetté kovácsolta. „Októberi fiúk, ősz van megint”.

tovább >>

2020. október 20.

„Mire jó a forradalom, ha csak a fejünkben létezik?”

Mire jó a forradalom, ha csak a fejünkben létezik? – kérdik az október 23-án az M2 ünnepi műsorán 21.20-tól megtekinthető német történelmi dráma, A néma forradalom tizenéves hősei, akik 1956-ban kétpercnyi csönddel tüntettek a magyarok mellett. A Lars Kraume által 2018-ban, igaz történet alapján forgatott film hatvannégy esztendővel ezelőtti, világraszóló, nagy zendülésünknek olyan igazságaira is ráirányíthatja az utókor figyelmét, amelyekre sajnálatosan ritkán hivatkozunk. (Talán, mert nem is igen hallottunk róluk?) Az pedig az idei ünnepi műsor-összeállítás kivételes adománya, hogy köztelevíziónkban a 2018-as nagyjátékfilm „kommentárjára”  is rátalálhatunk. Ordódy Györgynek Az 1956-os forradalom anatómiája című ismeretterjesztő összeállítása (amely ugyancsak e napon, 10.25-től lesz látható a Duna Televízióban) akár „magyarázó jegyzete” is lehetne  A néma forradalom 111 percének!

tovább >>

2020. október 13.

Reménykedhetünk?

A harmadik világháború maradványain, a huszonegyedik század utolsó harmadában egy Libriaként emlegetett országban minden művészetet és minden érzelmet tiltanak. Az össznépi feledés érdekében az ország minden polgárának naponta kötelező agymosó gyógyszert fogyasztania. Még az iskoláskorú gyermekeknek is! A hatalmi szóval elrendelt orvosság hatását tetőtől talpig felfegyverzett, érzelemmentesítő csapat ellenőrzi… A Equilibrium című amerikai sci-fit, amely ezt a kétségbeejtően negatív utópiát meghökkentően realisztikus módszerekkel mutatja meg, október 17-én, szombaton 21.55-től a FILMBOX, 18-án, vasárnap 1.30-tól pedig az HBO tűzi műsorára. Kurt Wimmer százhét perces mozija láttán földrajztudományi előképzettség nélkül sem nehéz fölbecsülni, hol lehet az a Libria.

tovább >>

2020. október 6.

A kifinomult fekete meg a türelmetlen állampolgár

Igaz történetet elevenít fel A komornyik című amerikai film, amely október 9-én, pénteken és 11-én,  vasárnap tekinthető meg a FILM MANIA kora délutáni műsorán. (Pénteken 14.25-től, vasárnap 13.05-től.) Az első afroamerikai producer, Lee Daniels által 2013-ban mozgóképesített életrajz „eredetijét” Eugene Allen-nek hívták, és szinte ugyanazt az életutat tette meg, mint amit az Oscar-díjas Forest Whitaker által megjelenített címszereplő, a „kifinomult fekete” maga mögött hagyott. Az erőszakmentes polgárjogi mozgalmakat pártolta, ha édes gyermekével kellett ölre mennie emiatt, akkor is. És mindeközben rendíthetetlen nyugalommal szervírozta a teát, a kávét, meg minden mást is azoknak a kiválóságoknak, akiknek vagy három évtizeden át a szolgálatában állt. Hét amerikai elnöknek: Eisenhowertől Reaganig.

tovább >>

2020. október 3.

Járunk, kelünk, kóricálunk, tekergünk… Videó-csevegünk…

Mióta a koronavírus átrendezte az életünket, legkisebbik unokámmal – képzeletben – gyakran utazgatunk. Az első COVID-roham idején szinte az egész Földet bejártuk, Alaszkától Antarktiszig. (Épp Madagaszkáron időztünk, amikor önként választott karanténjainkból kiszabadulhattunk.) Mostanában hazai tájakon kószálunk: a Felső-Tisza-vidékén, a Keszthelyi-fennsíkon… A Balaton partján, a Bakonyban… Célállomásainkat rendszerint a kisfiú szúrja ki. Korábbi szép emlékeit sorjázva tudatja velem, hol mire számíthatunk. Internetes-telekommunikációs utastársának, nagymamájának nincs is más tennivalója, csak mesés kalandokkal színezni, árnyalni, pontosítani a voltaképpen gyermekszemmel is hibátlanul fölmérhető valóságot. Hegyeket, völgyeket, erdőket, vizeket, házakat, romokat, szántóföldeket… A teremtett világot. (És gondoskodni arról a húsz apró ebet számláló, képzeletbeli kölyökkutyacsapatról, amelyik  minden egyes utazásunk alkalmával a nyomunkban lohol…)

tovább >>

2020. szeptember 29.

A tehetséges senki

A tehetséges Mr. Ripley, kivel október 2-án, pénteken este nyolc órakor találkozhatunk a FILMCAFE-ban, mindig is azt hitte, hogy jobb hamis valakinek lenni, mint igazi senkinek. Az önérvényesítésben kiváltképpen tehetséges senkik érájában nem árt megismerkedni ezzel a fickóval! A mifelénk – sajnos – kevéssé ismert, másutt rettentően népszerű írónő, Patricia Highsmith híres regényfüzérének első fejezetei alapján forgatott filmek egyike, az 1999-ben Anthony Minghella által rendezett produkció gondoskodik róla, hogy a hiszékeny emberek – kóros jóindulatuktól is megszabadulván – a nagyratörő senkiháziakkal szembeni védekezés tudományát is megismerhessék.

tovább >>

2020. szeptember 26.

„S Azúr-országgá tették életem”

A koronavírus első támadásakor a főváros madárvilágát csodáltam. Második rohama előtt a Dunakanyarét. Cinkét, pintyet, fülemülét, jégmadarat is… Méghozzá közvetlen közelről! Most aztán, hogy – Áprily Lajossal szólván – „Halkulni kezd a völgyi táj”, madárdalos nyári emlékeimmel vigasztalódom. „Leszállnak lelkem vén fájára ringva”, belesuhognak az álmaimba, s „Azúr-országgá” teszik az életem.

tovább >>

2020. szeptember 22.

Szivárványokon innen és túl…

Egyszer volt, hol nem volt, a szivárvány maradványain is túl, volt egy ember, aki sikere törmelékein is rendesen szeretett volna élni. Természetes körülmények között, mint az átlagemberek. Judy Garland legújabb életrajzi filmje szeptember 27-én, vasárnap este, 20.00 órától tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán. Hogy mi újat tudhatunk meg e száztizennyolc percből a már tizenhét évesen is világsztárként ünnepelt színésznőről az angol Rupert Gooldnak, a Royal Shakespeare Company társigazgatójának a jóvoltából? Többek közt azt, hogy ha az életkörülményei engedték volna, érett fejjel tán sokoldalú filmszínész is válhatott volna belőle.

tovább >>