Három a magyar igazságtalanság

Évszázados szólásunk szerint három a magyar igazság. Jelenkori tapasztalásunk szerint három a magyar igazságtalanság is.

A mai napon, 2018. április 11-én harmadízben számolják fel, szüntetik be, semmisítik meg azt az országos napilapot, a Magyar Nemzetet, amely 1938-as megalapítása óta a magyar történelem fontos tartozéka. Tanúságtevője, tudósítója, jegyzője, kommentátora, oktatója is.

Vészterhes időkben: szenvedő alanya. Áldozata.

Első alkalommal 1944. március 22-én, a német megszállás harmadik napján tiltották be. Némasága több mint egy éven át, 1945. május elsejéig tartott.

A második számú igazságtalanságot 1956. november 4-én követték el ellene. Amikor a szovjet hadsereg szállta meg hazánkat. Hatvankét esztendővel ezelőtti tetszhalálából tíz hónap után, 1957. szeptemberében térhetett magához a Magyar Nemzet.

Hogy e mostani kómájából – amit 2014 őszén, de talán már 2000 húsvétján megkezdett, csúf munkálkodásukkal kétbalkezes kuruzslók okoztak – mikor és miként tér magához, nem tudom. Ám azt igen, hogy előbb-utóbb életre kel, magára talál.

A Magyar Nemzet szolgálatában töltött negyvenegy esztendőm élteti bennem e reményt.

1973 és 2014 között több alkalommal is átélhettem a csodát: az igazán jó szándékú emberek, a szó eredeti jelentése szerint is értelmes értelmiségiek tisztában voltak azzal, hogy a nemzetnek létszükséglete az olyan napilap – mindegy, hogy négy, nyolc, vagy tizenhat oldalas, vagy több – amely pártatlanul és hitelesen tudósítja őket környező valóságukról. A külpolitika híreiről csakúgy, mint a sportmérkőzések eredményeiről, a művészeti és a tudományos élet figyelemreméltó újdonságairól…

Amely tapintatosan tájékoztatja őket arról, mire érdemes figyelniük, és mi mindent volna jó messziről elkerülniük… Amit meg lehet őrizni, hogy bárki utánanézhessen az elektronikus médiából röptükben elkapott tényeknek, adatoknak…

Ami még az internet dzsungelében is segít utat vágni, hogy a polgári életforma igazi értékeire tévedhetetlenül rátalálhassanak az emberek…

Rendszerek jöttek, laptulajdonosok mentek, a Magyar Nemzet megtalálta a módját, hogy hírlapírói a lapalapító Pethő Sándor által meghonosított szemléletmódot és stílust népszerűsítsék. Azt az Európa-szerte elfogadott és gyakorolt zsurnalisztikát, amely nem gyűlölködik, nem hamiskodik, nem is tamáskodik… De körültekintően tájékoztat, észérvekkel indokol, értelmez, magyaráz.

És nem szít ellentéteket. A másik ember iránti kötelező tisztelet irányítja állásfoglalásait, amelyeknek cáfolatát csak akkor hozza nyilvánosságra, ha újabb nézeteit dokumentálni tudja.

Minden időben a szabatos, pontos, becsületes és olvasmányos Magyar Nemzetet keresték és kedvelték az emberek. Még akkor is, ha körülöttük a hitványság, a hanyagság, a zagyvaság divatja diadalmaskodott. És a sors különös ajándékaként a Magyar Nemzet ennek az olvasói – előfizetői – elvárásnak még a legnehezebb korszakaiban is megfelelt. Ha írástudatlan pártkatonákkal, ejtőernyősökkel és titkos ügynökökkel népesítették be a szerkesztőséget, akkor is. Mert mindig akadt olyan szerkesztő, külső vagy belső munkatárs, aki a Pethő Sándor-i szintet példázta.

Elfecsérelt európaiságunk romjain aligha kérdéses bárki számára is, hogy napjainkban legalább olyan nagy szüksége van az embereknek a Magyar Nemzetre, mint amekkora érdeklődéssel várták az újságosstandokról mától eltűnő lapot 1938-ban, 41-ben, 56-ban, 77-ben, 88-ban, 89-ben, 96-ban…

Meddő pártlapokkal, talpnyaló kiadványokkal a Magyar Nemzetet sem pótolni, sem feledtetni nem lehet.

Fel kell tehát támasztani az igazit! Független, józan, okos emberek segítségével – ha nem holnap, hát holnapután!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2018. április 17.

Százötvennégy évvel ezelőtt…

Bő másfél évszázadot kanyarodik vissza az időben az, aki április 19-én, csütörtökön 23.50-től a Duna Televízióban Szomjas György 1979-es játékfilmjét, a Rosszembereket megtekinti. Ennek ellenére, mintha napjainkban járna-kelne, olyan jól eligazodhat a történetben. A film bemutatója alkalmával a mozik népének a somogyi betyárvilág 1864-es felszámolása – szolgálatkész filmkritikusok elterelő hadmozdulatai ellenére is – az 1956 utáni, úgynevezett konszolidációs időket juttatta eszébe. Aki 2018 borongós tavaszán a köztelevízió műsorában találkozik e produkcióval, a saját környezetét véli felfedezni általa: kilátástalan szegénységükből zsiványkodva menekülő férfiakat, készséges igazodókat, legjobb cimboráikat is feladó besúgókat… Csak a viseletük más a mai betyároknak és pandúroknak, mint 154 évvel ezelőtti prototípusaiknak. Meg a fegyvereik, amelyekkel kilövik egymást.

tovább >>

2018. április 10.

De szép lenne a világ, ha nem volnának azok a rusnya darazsak!

Nehezen hihető, de igaz: immár az örökifjú Jiri Menzel, a közép-európai filmművészet világhírű fenegyereke is nyolcvan éves! A Duna Televízió – a költészet napján – Hóvirágünnep című rendezésével köszönti. Hogy miért éppen e napon? És miért ily’ késedelmesen? Mindkét jogos kérdésre találni magyarázatot. Menzelnek, miként a teljes életműve, ez a mozija is közeli rokonságban áll a költészettel. Mozgóképesített lírájának csak az eszközei mások, mint az írásjelekkel alkotó poétáknak. A februárban esedékes születésnapi köszöntő elodázása pedig – feltételezésem szerint – azzal indokolható, hogy a műsorszerkesztők megvárták, míg a múlt év novemberében többórás koponyaműtétet elszenvedő, majd hosszú, mesterséges kómával gyógykezelt rendező felépül, és április 11-én, szerdán 22.35-től szokásos derűjével nyugtázhatja, milyen nagyon szeretik és értik őt, meg a műveit kedves barátai és lelki rokonai, a magyarok.

tovább >>

2018. április 3.

Srác biciklivel

Valahol Európában az apjáért és a kerékpárjáért hajt, veszettül a tizenegy esztendős kisfiú, Cyril, akkor is, ha körülötte mindenki azt állítja, sejteti, a családi kötelékekért, a feltétlen szeretetért nem érdemes hajtani. A bicajért? Talán… Ám a feltűnően értelmes és rámenős gyermek nem hallgat senkire. Addig kerekezik, balhézik, amíg a bringáját is, meg az apját is megleli. A kerékpár a viszonylagos szabadságot hozza vissza az életébe, az apjával való találkozás a holtbiztos magányt… A Nyugat-Európában több jelentős díjjal is jutalmazott, mifelénk azonban érthetetlen fanyalgással fogadott Srác a biciklivel című produkciót április 6-án, pénteken 22.40-től tűzi műsorára a Duna Televízió.

tovább >>

2018. március 31.

Féltett kishazánk: Visegrád

A múlt esztendő utolsó negyedében Féltett kishazák címmel személyes emlékekkel nemesített helytörténeti könyvsorozatot indított útjára a Kairosz Kiadó. A sokatmondó szókapcsolatot – féltett kishazák – a „szabad európás” Skultéty Csabától kölcsönözték a féltett kis kiadó munkatársai. Az író, újságíró, szerkesztő Skultéty meg, alighanem Babits Mihály Emlékezés gyermeteg telekre című versének ihletésére kezdett el szülőföldjéről, Nagykaposról mesélni: „amint fogy-fogy a jövendő,/ egyre-egyre drágább lesz a mult.” A felnőtt éveinek jelentős részét számítástehnikai és társadalomtudományi kutatásoknak szentelő Bene Bélának Visegrád a „féltett kishazája”. A Duna jobb partján, a Visegrádi-hegység koszorújában fekvő, sok évszázados történelmi múltra visszatekintő város, amelynek szinte minden szöglete a szerző családjának 130 éves jelenlétére utal.

tovább >>

2018. március 27.

„A szeretet nem szűnik meg soha”

A keresztényeket kegyetlenül üldöző Saulusból – a damaszkuszi úton – Krisztus követőit elszántan védelmező Paulussá átlényegülő apostol a főszereplője annak a kétrészes történelmi filmnek, amely olaszok, csehek és németek közreműködésével, tizennyolc esztendővel ezelőtt készült. A közel három órás produkció annak a férfiúnak az életét idézi meg, aki Jézussal, noha a kortársa volt, földi életében soha nem találkozott. Ám a tanításait tán azoknál is hatásosabban vallotta s hirdette, akik éveken át a Megváltó nyomában jártak: „Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom… Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”… A Szent Pál című film március 30-31.-én, a Duna Televízió húsvéti műsorán lesz látható. Nagypénteken 20.30-tól, nagyszombaton 20.40-től.

tovább >>

2018. március 24.

A leletmentő Móra Ferenc Magyar Örökség díja

Ma, 2018. március 24-én, szombaton délelőtt 11 órakor – ez évben először, a Magyarországért Alapítvány által 1995-ben létrehozott kitüntetés történetében kilencvenedik alkalommal – adják át a polgárok szavazatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat a Magyar Tudományos Akadémia székházában (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9). A kitüntetettek: a Nádasdy Művészeti Iskola Csilingelő Kórusa, Illyés Géza (1870-1951) sebészorvos, a Ludovika Akadémia, Gergely Ferenc orgonaművész, dr. Erdélyi Géza művészettörténész, Pálos Frigyes múzeumigazgató, valamint Móra Ferenc.

tovább >>