„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. február 19.

Hatalmas a kísértés a jóra!

Hétköznap esténként a két jól ismert doktor – a kisvárosi Christian Kleist és a fővárosból falura költöző Martin Ellingham – szívmelengetően mulatságos kalandjai közt szokatlanul rövid epizódokból összefűzött német sorozat jelenetei bukkannak fel mostanában. A lélek orvoslásával foglalkozó, Apró bűnök című produkció. Színtere egy több évszázados katolikus templom gyóntatószéke, ahol két felszentelt pap várja a bűneik megbánásával és a javulás szándékával betérő embereket. A 2018-ban forgatott vígjátéksorozatról „csak” az utca emberétől hallani, közjárműveken, szupermarketek pénztárgépei előtt sorban állva. Még a műsorújságok is hallgatnak róla. Hogy miért, nem tudom. Egyházi átoktól tartanak?

tovább >>

2018. február 16.

Nincs semmi új a nap alatt…

Napok óta Gerő Ernőre gondolok. Nem a szovjet NKVD tisztjére. Nem is a magyar politikusra, aki belügyminiszterként meg- és átszervezte a politikai rendőrséget. De nem is az ötvenhatos pártpancserre, kinek rádiós dörgedelmei a nép jogos dühét váltották ki. Hanem az „akadémikusra”, aki 1948-ban szovjet példa szerint akarta elsorvasztani a párthűnek nem igazán tekinthető Magyar Tudományos Akadémiát. Lám csak, lám, mily’ igaz ma is a Prédikátorok könyvéből ismert mondás: Nincs semmi új a nap alatt!

tovább >>

2019. február 12.

Nyilas Misire várva…

Miként írója, Móricz Zsigmond, a köztelevízió is felnőtteknek szánja az 1920-ban megjelent híres magyar regény, a Légy jó mindhalálig történetét: a száz éve született Ranódy László mozgóképes átirata február 15-én, pénteken korahajnalban, 0.30-tól lesz látható a Duna Televízióban. Remélem, nem csak az alvászavarokkal küzdő aggastyánok és az ilyen-olyan éjszakai munkára rendelt, hivatásos éberek figyelnek majd e siratni valóan elgondolkodtató kilencvenöt percre, de azok is, mind, akiknek mindenkor szívügyük „a sötétben is szivárványozó jóság”.

tovább >>

2019. február 10.

Kik viszik a prímet?

Nyilatkozata szerint „nem feltétlenül a politikából, hanem az életből várja a külső befolyásokat” a névváltoztatás árán zombifikált napilap főszerkesztője. Ne várjon hát hiába: a február 6.-i kiadványukban fő helyen található nagyinterjú olvastán az általános emberi jogokért folytatott küzdelem egyik igen fontos célkitűzésének, a nemek közti egyenlőség megteremtésének az ügyében mozgósítanám! Ballai Attila által csiholt lelkesedésem nem szalmaláng, ezt azzal is igyekszem tanúsítani, hogy internetes fórumomon – ámbátor a jelzett közleményből előzékenyen átvett kifejezést szinte elviselhetetlenül modorosnak találom – KÜLSŐ BEFOLYÁS címmel, a meglévők mellett új rovatot nyitok, ahol eztán „külső befolyásaimat” közreadom. Aztán majd meglátjuk… – ahogyan az új főszerkesztő is tanácsolja.

tovább >>

2019. február 5.

„Az igazságot nem lehet elkerülni. Az igazság kerül el minket”

A százhúsz éve született Páger Antalra több műsorával is emlékezik a köztelevízió. Kivételes tehetségét televíziós sorozattal (A fekete város), gyermekeknek szánt produkcióval (Keménykalap és krumpliorr), nevezetes irodalmi adaptációkkal (Fekete gyémántok, Elveszett paradicsom) ünnepli a Duna Televízió, az M3 és az M5 az elkövetkező napokban. A bűntudattól tépett kisembert, a múltjának fekete foltjait vállaló nagy színészt a Fábri Zoltán által rendezett Utószezon című filmdráma idézi meg. A Duna Televízióban február 7-én, csütörtökön 23.40-től megtekinthető 121 perc a magyar filmtörténet tán legvitatottabb produkciója.

tovább >>