Homályosuló tükör

Újságkivágatokkal telített küldeményt hozott a postás pár héttel ezelőtt. Szeretve tisztelt kollégámnak, Ruffy Péternek az 1972 és 1979 között a Magyar Nemzetben megjelent írásait. Örülök, ha hasznát veszi – írta a csomag feladója, a régi Magyar Nemzet lelkes olvasója, aki a pálya- és kortársai által olykor csak Galambnak szólított szerzővel néhányszor személyesen is találkozott. Aki a Magyar Nemzet előfizetőjeként – amint azt a hosszú éveken keresztül őrzött cikkgyűjtemény is tanúsítja – az 1914 és 1993 közt viszontagságos éveket megélő hírlapíróról ma is azt tartja: „a magyarság iránti érdeklődése, mély tudással párosulva, kevesek sajátja”.

Megrendülten fogadtam e csomagot; két feledhetetlen „útkereszteződést” idézett föl bennem. Az egyik az 1980-as évek elején esett meg és az emberséges embert, a keresztényi lelkületű felebarátot juttatta eszembe. Ruffy Pétert, aki a drámaian magára hagyott kollégát egy az íróasztalára „csempészett” Arany János-kézírással vigasztalta.

A másik az 1990-es évtized kezdetéről való, amikor a francia laptulajdonosok által végzetes tájékozatlansággal kinevezett főszerkesztő a színe elé rendelt Ruffy Péterrel közölte: írásaira a Magyar Nemzet nyugdíjasként sem tart igényt. A kulturális rovatban elindított művelődéstörténeti sorozatára semmiképpen sem…

Mint ez az utóbbi szomorú történet alapján is nyilvánvaló, a rendszerváltás nagymenői gyorsan feledték, mi mindent köszönhettek a korábbi pártközpont sürgetésére, meg a franciákat is, másokat is megelőző laptulajdonosok „káderfejlesztési terveinek” a parancsára 1981-ben nyugdíjba zavart hírlapírónak. Ruffy Péter ugyanis, évtizednyi hallgatás után akkor sietett a Magyar Nemzet segítségére – az azóta ezeregyszer félremagyarázott sztrájk óráiban, 1991. október 10-én – amikor nem nézhette tétlenül „a sírt, hol egy lap süllyed el”…

A postán kapott Magyar Nemzet-szemelvények szinte kivétel nélkül mind a Közép-Kelet–Európában jól-rosszul megélhető nemzetiségi kérdéssel foglalkoznak. Lehet-e megmaradni? – ez a dermesztően súlyos kérdés nyugtalanította, nógatta Ruffy Pétert az 1970-es évtizedben. A megtisztelő ajándékként érkező cikkgyűjtemény tanúsága szerint 1972. májusától 1979. december 24-ig.

Ruffy Péter nem rejtette véka alá, miért vesződik e kérdéssel olyan korban, amikor az emberiség „a nagy tömörülések felé halad, s a jövő az emberi integrációnak kedvez, s egyenesen előírja azt”.

Nemzetiségi létben nőttem fel s gyermekségem óta foglalkoztat többség és kisebbség, államszervező nép és nemzetiség viszonya” – vallotta meg 1977. júliusában a Magyar Nemzet hasábjain. Majd azt kezdte sorolni, mi mindent hagytak benne gyermekkori élményei.

Könnyű annak a magyarországi magyar gyereknek, akinek csak az anyanyelvét kell megtanulnia, és nem kerül szembe már gyermekségében a ’két alapvető’, de egymástól merően eltérő ’logikai élménnyel’. Ez a két eltérő logikai élmény már a gyermektől is kemény férfimunkát, érzékenységet, logikai készséget, következtetést, szellemi készenlétet, és bizony nem kevés erőfeszítést kíván és követel”.

Egy héttel később meg – Nemzetiségi kérdés – világkérdés című írásában – azt tudatosította olvasóiban, hogy „minden ötödik magyar ajkú ember számára… sorskérdés, a megmaradás kérdése, az anyanyelv őrzésének kérdése… a többségi népekkel, a más ajkú emberekkel kiépített és kiépítendő viszonya”.

Azt is gyakorta felvetette – noha ez a téma az 1970-es években még a meg nem írandók listáján szerepelt – vajon „belső ügy-e a kisebbségi politika”. Aztán előásta annak a macedóniai Ohridban 1974-ben megtartott kisebbségi szemináriumnak az összefoglalóját, amelynek 96. pontja kimondja: „törvényszerű a származási ország gondoskodása a más országban élő kisebbség sorsáról, s azt nem szabad a belügyekbe való be nem avatkozásra való hivatkozással akadályozni”.

Az anyanyelven megszerzett alapismeretre – Ruffy Péternek ezt az írását a Magyar Nemzet 1977. május elsején közölte – bárhol és bármilyen könnyen ráépíthető a más nyelvű oktatás, míg az anyanyelv elhanyagolásával előállott fogalmi zavarok végigkísérhetnek az egész életen, s eleve leszorítják a képességek kifejlesztését… Olyan törvény ez, melyre Comenius háromszáz és egynéhány évvel ezelőtt felhívta a figyelmet. Mint pedagógus hirdette, hogy nem az anyanyelven kezdeni a tanítást olyasmi, mintha lovagolni tanítanánk a gyermeket, mielőtt járni tudna…”

A Magyar Nemzet előfizetőinek táborában kiváltképpen népszerű hírlapíró azoknak a tudósoknak a felfogásáról is számot adott, akik szerint „a kétnyelvűség a nyelvcsere előiskolája”. Ő maga – mint 1977. december 4-én megjelenő írásában állította – nem igazán hitt ebben. Ám a kétnyelvűséggel kapcsolatos tudományos publikációk ismertetése után a saját tapasztalatairól is beszámolt. Például arról, hogy „az alsósztregovai magyar-szlovák Madách ünnepségen találkozott Madách Imre Besztercebányán élő dédunokájával, aki kézen vezette kis unokáját, Madách Imre szépunokáját. A gyermek már nem beszél magyarul.”

Majd – igen-igen meggyőzően – azt taglalta, hogy „a magyar nyelv nyelvtani rendszere kezd felbomlani”… Hogy a közélet nyelve, a köznyelv mily’ mértékben „roskadozik”…

Mindeközben „a magyar nyelvművelés jobbító és oltalmazó szerepét” nem győzte újra meg újra hangsúlyozni.

Amikor a régi vasárnapi Magyar Nemzetek tanulmányozásában idáig eljutottam, nem tudtam nem felismerni, hogy amit jeles pályatársam negyvenvalahány esztendővel ezelőtt az olvasók tudomására hozott – megváltoztatva a megváltoztatandókat – ma is megszívelendő intelem.

Köznyelvünk roskatagabb, mint negyven évvel ezelőtt; interneten edzett kétnyelvűségünk talán már nem is a nyelvcsere előiskolája, hanem felső tagozatos osztálya.

A magyar nyelvművelés jobbító és oltalmazó szerepét viszont nemigen hangoztatja senki sem. Vagy, ha mégis, kevesen tudnak róla, s aligha hisznek benne.

Nem sokkal az után, hogy a föntebb ismertetett cikkgyűjteményt kezembe vehettem, és a lapozgatása közben lelkemben támadt viharokkal küszködtem, valaki arról értesített, hogy Ruffy Péter tisztelői az egykor Budapest második kerületében élt hírlapíróról utcát szeretnének elnevezni.

Milyen jó is volna, édes Istenem! – sóhajtozom az óta is, rendületlenül.

Szeretett kollégám elhivatottsága, anyanyelvvédő lendülete utcanév formájában is hatni tudna, úgy hiszem.

Ki tudja, talán még roskatag köznyelvünk megreparálásában is segédkezhetne!

Internetes kétnyelvűségünket is megállíthatná!

Homályosuló tükörbe néz, aki a magyar nyelvcsalád szórványait, szigeteit keresi” – írta 1972-ben Ruffy Péter.

Homályosuló tükörbe néz – mondhatjuk mi is, huszonegyedik századi magyarok – aki anyanyelvünk gazdagságát a mai, négy szótagos (többnyire idegen) szavakkal értekező köznyelvben véli felfedezni.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2020. február 18.

Élni muszáj!

Hetvenöt éves az a történet, amelyet február 23-án, vasárnap 21.35-től a Duna World műsorán megjelenő dokumentumfilm Élni muszáj címmel megidéz. Kismarosi idős emberek emlékeztek Tóth Tamás kamerái előtt a Szovjetunió lágereiben megszenvedett éveikre. Bányai Gabriella, Koch Teréz, Müller Róza, Neubauer Erzsébet, Poldauf Mária, Witsinger Katalin… 1945. január 2-án, amikor a tizenéves leánykákból és koros férfiakból összeterelt csapatot útnak indították, hogy a nagy Szovjetunió területén a háború okozta károk helyreállításánál segédkezzenek, a „felszabadító” vörös hadsereg lovas katonái korbácsokkal ütlegelték őket. Senki sem állt ki mellettünk – mesélik, sírva…

tovább >>

2020. február 15.

Budapesti fák – Kéregbe zárt történelem

A téli könyvvásár – szerintem – legszebb kötete, a Budapesti fák című Látóhatár kiadvány tavaszváró álmodozásainkat is röpteti; alcímének metaforája szerint a főváros „kéregbe zárt történelmének” a megismerésében is segédkezik. Olvasói – Viczián Zsófia munkálkodásának köszönhetően – egykettőre felismerik, hogy Pest-Buda fáit felfedezni, népszerűsíteni, védelmezni s gyarapítani minden felelősségtudattal megáldott polgár feladata. Világlátástól, pártállástól, hivatástól és hivataltól függetlenül.

tovább >>

2020. február 11.

Miss Potter

A Miss Potter című angol – amerikai film, amely február 13-án 14.50-től tekinthető meg a FILMCAFE műsorán, az immár két Oscar-díjjal is minősített Renée Zellweger hatásos közreműködésével azt a világhírű meseírót idézi meg, aki az előítéletek kalodájából is mesésen szabadult. Chris Noonan 2006-os rendezése a lehető legjobb időben érkezik: amikor Beatrix Potter honfitársai sem igen tudják, mi közép-kelet-európaiak is alig-alig, hogy kényszerhelyzetes elfogultságainkkal, zsákutcákban peshedő sorsunkkal mit kéne kezdeni.

tovább >>

2020. február 7.

Richly Zsolt Indiája (József Attila után – szabadon)

Sokan gyászolják Richly Zsoltot, a rajzfilmrendezőt, a grafikust, a címzetes egyetemi tanárt. Szerettei, tisztelői, tanítványai… Filmjeinek nézői, négytől kilencvennégy évesig. Ma, február 7-én 14.00 órakor gyászistentiszteleten emlékeznek meg róla a Budavári Evangélikus Templomban. A köztelevízió M2 néven emlegetett adója február 19-ig minden áldott nap a felnövekvőket kedvesen, tapintatosan és leleményesen pallérozgató rajzfilmjeit futtatja. Kiváncsi Fáncsi történeteit, Heltai Gáspár tanulságos fabulái alapján forgatott meséit… A locsei.net szerzője a pályakezdő Richly Zsoltra emlékezik: József Attila versére komponált diplomamunkáját szeretné a feledésből előhívni. Mindössze háromperces, Indiában című „prelúdiumát”. Immár véglegesen lezárt életművének bevezető tételét, határozottan eltervezett és nagy bátran nyilvánosságra hozott pályakörét

tovább >>

2020. február 4.

Csak a valóság érdekel – mondja a hetvenéves Kisfaludy András

Csaknem négy évtizede a huszadik századi magyar történelem, művészet- és művelődéstörténet fehér foltjait igyekszik fölszámolni, hiteles információkkal, példaértékű személyiségekkel benépesíteni. Dokumentumfilmjei szinte kivétel nélkül mind a régészek leletmentő munkáihoz hasonlatosak; felejtésre ítélt eseményeket idéznek meg – feledhetetlenül. Száműzöttek magántörténelmét, 1945 tavaszán elkövetett politikai gyilkosságsorozatot; Kádár János köreiben komoly riadalmat keltő, progresszív dalokat fütyülő fiatalokat… A szellem filozófusát, Fülep Lajost; az állami gondozott gyerekből íróvá, költővé, festőművésszé érő Muciust, a mai napig kellően nem méltányolt Kovásznai György mellett. Magáról e sűrű évtizedek során nemigen beszélt Kisfaludy András. A Szerelmes földrajz című tévésorozat csapatának azonban sikerült „bekerítenie” a hetedik X küszöbére érkező rendezőt. A Buda ölelésében alcímet viselő adás február 6-án, csütörtökön 16.55-től a Duna World műsorán lesz látható. Február 8-án, szombaton 7.25-től a Duna Televízióban.

tovább >>

2020. február 2.

„Az irgalom a dinamit, amely lerombolja a falakat”

A február kilencedikén, vasárnap éjszaka köztévénkben is elcsíphető 92. Oscar-díj átadás sem lesz „magyartalan”! A két pápa című, három Oscarra érdemesített filmben az a magyar pap, Jálics Ferenc jezsuita szerzetes is megjelenik, aki sok évvel ezelőtt Ferenc pápát – azaz Jorgo Mario Bergogliót – tanította. Az angol – olasz – argentin – amerikai közös munkaként jegyzett film azonban, Fernando Meirelles rendezése nem csupán emiatt kelthet különös figyelmet mifelénk. A filmbéli XVI. Benedek és Ferenc pápa szóváltásai az egyre inkább elbizonytalanodó embereket is eligazíthatják. És nem is „csak” a keresztényeket. De minden huszonegyedik századi halandót, aki nyugodt lelkiismerettel szeretné élni az életét.

tovább >>

2020. január 31.

Madártávlat helyett békaperspektíva – ez a jussa minálunk a felnövekvőknek?

Négy évvel ezelőtt Madártávlatból című vezércikkemmel híreltem és ünnepeltem az Andrássy úti Miniversumot, a háromszáz négyzetméteren folyamatosan mozgásban lévő terepasztalt, amely Közép-Európa nevezetességeit mutatja be – korhatár nélkül, háromtól kilencvenhárom évesig. Most gyászolom. A békeperspektívából akciózgató gyermekkultúrát sem hírelni, sem ünnepelni nem lehet. Csak siratni. Indulatosan. A korábban madártávlatból megismert és megszeretett létesítmény megmentésében reménykedve.

tovább >>

2020. január 28.

Akarjuk, vagy sem, előttünk forog A(a)z óriáskerék!

Február 1-től vidámparkos órákat ígér nézőinek a Duna Televízió és az HBO – négytől kilencvenkilenc évesig. Az óriáskerék című Woody Allen produkció, amely a hónap első szombatján 22.20-tól a Duna Televízióban látható, meglett embereknek ajánlható. (Tétováknak kiváltképpen!) Az amerikai – spanyol animációs film, a Csodapark február 2-től 8-ig az HBO műsorán este, reggel, délelőtt, délután, korhatár nélkül megtekinthető. Mindeközben – óriáskerekek és körhinták árnyékában – elfuserált életekkel is találkozhatunk, a gyermeki képzelet határtalan erejéről is megbizonyosodhatunk.

tovább >>

2020. január 21.

A bajba jutott gyerekek őrangyalai: Amy meg az anyja

Két asszony, anya meg a lánya. Mindent megtesznek a bajba jutott gyerekek megmentése érdekében. Pedig az igaz történet alapján forgatott, és a magyar nyelvű Story4 műsorán a hét minden napján megjelenő Amynek ítélve című amerikai sorozat főszereplői nem is angyalok. Hanem magánéleti gondjaikkal is bajlódó, magukra hagyott asszonyok. Egymással is gyakran vitáznak, hozzátartozóikkal is… A magukat mindenhatónak tekintő hivatalnokokkal háborúznak is. Az öt író és tizenkét rendező által 1999 és 2005 között összehozott 114 (?) epizódot „csak” a nézők és a kritikusok szeretik. Szó szerint is határtalanul.

tovább >>

2020. január 19.

Hűvösvölgy

Milyen jó is volna, ha Herczeg Ferencnek Hűvösvölgy címen a jeles író halála után több mint három évtizeddel kiadott visszaemlékezéseit széles körben népszerűsítenék! Világlátásunk tisztulna e szerény kiállítású, kis kötetben olvasható elmés mondások, találó bírálatok és megragadó adomák által. És nem is csak múlt időben… A Szépirodalmi Könyvkiadó zaklatott végnapjaiban, 1993-ban megjelent kiadványt a locsei.net szerzőjének a tragikus sorsú festőművész, Farkas István március 31-ig a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető életmű-kiállítása juttatta eszébe. Miután pedig, a Hűvösvölgy kétszázhetven oldalát újraolvasta, be kellett látnia, „menet közben” történelem- és irodalomtudományi ismeretei is gyarapodtak. És ráébredt arra is, hogy a jelenben is megfontoltabban közlekedhet az, aki Herczeg Ferenc hűvösvölgyi reminiszcenciáit tanulmányozza.

tovább >>