Teremtés

Az Ószövetség első könyve, az emberiség tán legtöbbet idézett, elemzett és vitatott olvasmánya, a Genezis a világ teremtését beszéli el. A festőművész Udvardi Erzsébet, akinek a magyar táj volt a fő ihletője (jobbára Baja és a Balaton vidéke), valamint a Biblia, a szó eredeti jelentése szerint is monumentális képsoron jelenítette meg a Teremtés hat napját. Hogy hogyan „készült el a föld és az ég, minden benne levővel együtt”, miközben „Isten teremtő lehelete munkálkodott a mindenség felett”…

Az első napon „elválasztotta a világosságot a sötétségtől”.

A másodikon megalkotta „a boltozatot”. A légkört. Földünk védőrétegét. Amely – miként a fény és a víz – az élet létfontosságú tartozéka.

A harmadik napon megjelentek (vagy mondjuk így: láthatóvá váltak?) a növények növesztésére – is – rendelt szárazföldek…

A negyedik napon a Teremtő két nagy világítótestet alkotott. (És csillagokat.) A nagyobbikat, hogy nappal uralkodjék, a kisebbiket, hogy éjszaka.

A földi élet energia- és fényforrását, az élet működésének fontos folyamatát is, a napfény energiáját kémiai energiává átalakító fotoszintézist. (Amit, mellesleg szólván, azóta sem tudtak a nagy tudású szakemberek „leutánozni”.)

Az ötödik napon a vizekben nyüzsgő élőlények és a föld felett, az égbolt alatt repdeső madarak következtek…

A hatodik napon a Teremtő az embert teremtette meg.

Udvardy Erzsébet – ismereteim szerint az 1980-as évek derekán – az általa közvetlen közelről ismert és szeretett teremtett világot „képezte le”. Isten tökéletes művét a maga vállaltan tétova emberségével, művészi szolgálatkészségével.

A Genezis körül tomboló, istentagadó vitákra, tudományos kérdésfelvetésekre rá se rántva.

Badacsonytomaji műtermének főfalán sokáig ott függött Genezis című nagy művének hét (?) táblaképe. Hívő és hitetlen, boldog és boldogtalan, nagylelkű és komisz álmélkodva szemlélte őket. Némelyikük órák hosszat is, megunhatatlanul. Ki-ki a saját világát vélte benne felfedezni. A földi létnek azokat a tartozékait,  amelyekkel legjobb óráiban, legszebb álmaiban találkozhatott.

Utolsó éveiben  – hivatalos végrendelkezés helyett, ám életművéhez méltó testamentumként – Udvardi Erzsébet gondoskodott róla, hogy Genezisének lapjait képzőművészeti albumba gyűjtve őrizhessék az emberek. Hogy végül ki mindenkihez jutott el ez a szép kiadvány, nem tudom. (Ám azt igen, hogy a művész meghitt barátai is csak évek múltán szereztek tudomást róla.)

Napjaink lélekemelő, jó híre azonban (miközben a péti só, a dévédé meg a palackozott bor is Genezis néven kapható), hogy az Udvardy Erzsébet műteremházának falai közt, művészi hagyatékából létrehozott és a közeljövőben megnyíló emlékház-emlékmúzeum főfalán –  állandó kiállítási nevezetességként –  ismét látható lesz az az épület egykori lakója által ihletett Genezis, amely a Teremtő által nékünk, Magyarország lakóinak juttatott teremtett világot ünnepli.

Hétköznapokon, ünnepnapokon.

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2020. augusztus 11.

Unokái mellett a nagyszülő is nevelődik!

Micsoda meglepetés: köztelevíziónkban nem csak krimi, háborús akció, rémségesen gagyi tévésorozat és stúdióbeszélgetés, de vakációs film is látható a nagy nyári szünidő utolsó harmadában! Méghozzá a Provence-i vakáció című francia vígjáték, augusztus 13-án, csütörtökön este 22.00 órai kezdettel a Duna Televízióban – Jean Renóval a főszerepben. A nagyszülői hivatáshoz lassacskán felzárkózókat mulatságosan bemutató történet talán még a megátalkodottan kételkedőkkel is elfogadtatja a felnőtt – gyermek kapcsolat lényegét: a nevelés kétoldalú folyamat! Az is gyarapszik általa, aki azt hiszi magáról, kijárta az élet iskoláját… Aki a tapasztalatlant tanítja… Docendo discimus – tanítva tanulunk – mondogatták vagy kétezer évvel ezelőtt a bölcs római polgárok. Korunk korosodóinak is mondogatni kéne, reggeltől estig. Estétől reggelig…

tovább >>

2020. augusztus 8.

Isten éltesse a nyolcvanéves Mikulás Ferencet!

Négy évtizede, az 1970-es és 80-as évtized fordulóján ismertem meg személyesen a híres budapesti Pannónia Filmstúdió kecskeméti telephelyének vezetőjét. „Természetesen” egy nemzetközi ifjúsági- és gyermekfilmfesztiválon találkoztam az az idő tájt negyvenedik életévén épphogy túljutott Mikulás Ferenccel. Amit akkor szokatlanul halk szavakkal elmesélt, intézményi programként is értelmezhető ábrándvilágáról  megtudtam, azóta mind világszerte ismert és elismert valósággá vált. A nagy hatalmú fővárosi stúdió leányvállalata – mint a Hírös Város másik, Kodály Zoltánról elnevezett intézménye a népzeneoktatás univerzális mappájára – a kecskeméti animációs  filmstúdió is fölkerült a nevezetes animációs műhelyek világtérképére. Hogy, hogy nem, az 1980-as évtized kezdetétől Franciaországtól Japánig figyelték a rajzfilm szerelmesei, mi történik Kecskeméten, az időközben önálló arculattal, önrendelkezésre berendezkedő stúdióban. A Mikulás Ferenc elképzelése szerint font kapcsolatháló – Nyugattól Keletig, Északtól Délig – egyre jobban működött. A derűs ismeretterjesztés szolgálatába állított animációs sorozat, a Vízipók is hatalmas sikert aratott, az új életre keltett folklór pedig – Magyar népmesék címen – még a Vízipóknál is nagyobbat.

tovább >>

2020. augusztus 4.

„A koleránál százszor veszélyesebb kór a bízni nem tudás”

Nem valamilyen nevezetes évforduló, hanem az életpéldája avatja időszerűvé napjainkban Kölcsey Ferenc mozgóképesített történetét. Az 1980-as években Kulin Ferenc írása alapján forgatott Kölcsey című tévéjáték, amely augusztus 8-án, vasárnap 12.30-tól tekinthető meg az M5 műsorán, 1831-től 1838-ig, halála órájáig kíséri figyelemmel a magyar múlt e jeles személyiségének politikusi tevékenységét. A feledékeny utókor, de – talán –  még a bulvármelléki irodalomtörténészek előtt is híven tanúsíthatja ez a hatvan perc: Kölcsey Ferenc nem „csak” a műveivel, de magán- és közéleti magatartásával is erősen hatott a kortársaira. Későbbi nemzedékekre is, mondhatni, folyamatosan. A továbbiakban – remélhetőleg – időtlen időkig.

tovább >>

2020. július 28.

A szív bajnokai és balfókái

Igaz történet alapján, a valóságból „átigazolt” mellékszereplőkkel készült az augusztus 1-jén, szombaton a Cool esti műsorán 20.30-tól megtekinthető amerikai film, A szív bajnokai. Sokan mégis hitetlenkedve fogadják. A rendező, John Lee Hancock ugyanis az amerikai foci ismert „sztárjának”, Michael Oher-nak az élettörténetét mozgóképesítette, azaz azt kürtölte világgá, jólelkű sápadt arcúak segítségével miként lehet élsportoló egy színes bőrű szegénylegény. Oher mesésen gyors és sikeres sportkarrierje már az újságíró–író Michael Lewist is lázba hozta. A regénye alapján 2009-ben forgatott film azonban az egyszeri s egyedi esetnél messzebbre penderíti a nagy darab színesbőrű sportoló történetét. A nézőket talán még a mindennapjainkat fojtogató, közhelyes előítéletek fölismeréséhez is elvezetve.

tovább >>

2020. július 21.

„Ha baj van gyüvök én, kérem!” – mondja az idegenből hazafelé induló Háry János

„Ha baj van, gyüvök én, kérem!” – így búcsúzik Bécsben az uralkodótól a hazafelé induló Háry János. Legalábbis így meséli a nagyabonyi csárdában a falubélieknek, a véle nagyjából egyidős véneknek, meg a történeteit szorgalmasan jegyzetelő diáknak, aki a nagyot mondó vitéz füllentéseit hatalmas tüsszentésekkel „igazolja”. Kodály Zoltán daljátékának, az 1925-27 között írt Háry Jánosnak az1965-ös filmes feldolgozása július 26-án, vasárnap délelőtt 11.05-től tekinthető meg a Duna World műsorán. Alapmű ez is, akár a korábbi s későbbi mozgóképes átiratok! Mindnyájunknak ismerni illene. Hazatérőknek, útnak indulóknak egyaránt!

tovább >>