Istentelenül zengő ABC

Az elsőszülött unokámmal kettesben töltött nyári vakációra sok egyéb mellett magammal vittem egy úgynevezett tanító mesekönyvet is, hogy az első osztályt dicséretesen kijáró gyermek, ha kedve tartja, az érdeklődését felkeltő, színes kiadvány segítségével tanév közben szerzett tudását gyakorolni tudja. Esténként, ha a kislány észrevette, nagyanyja az álmosságtól a nagy betűket is alig látja, e B(b)etűs könyv rövid történeteinek az olvasásába kezdett, hogy, mint mondta, mindkettőnknek szép álmai legyenek. Az egyik alkalommal azonban a Kozák Erzsébet által szerkesztett könyvecskében szereplő Zengő ABC ugyancsak éberré tette. Hova lett a J betűs sor, a „Jó az Isten, jót akar”? Megváltoztatták a szöveget! – még éjféltájban is így méltatlankodott az én unokám.

„Jó az a-nya jót a-kar.” – olvasni a budaörsi Rewal Szolgáltató és Kereskedelmi Betéti Társaság 2014-es kiadványában, amelyet kedvenc könyváruházamban találtam, majd gyors – és, mint bebizonyosodott, felszínes – lapozgatás után meg is vásároltam. Megfogott, hogy a hajdan oly’ igen eredményes módszer szerint, szótagolva (is) olvastat; hogy a Himnuszt is, a Szózatot is a kisgyermekek első olvasnivalói közé emeli… (No, persze, csak a kezdősorokat!)

Azóta azonban, hogy unokám Móra Ferenc Zengő ABC-jének az „istentelen” szövegváltozatát felfedezte benne, én is számos hibára leltem e könyv lapjain. Helyesírási tévesztésekre is (például címben is, szövegben is helytelenül szerepel a „rossz”); névelírásokra is (Csoóri Sándort, teszem azt, Csóri Sándorként ajánlja olvasóinak)… Sőt: még a Himnusz és a Szózat szöveghű közlését sem tekintették alapvető pedagógiai kötelességüknek, akik e kiadványt közreadták…

A kapkodó munka, a lelkiismeretlen szerkesztés tanújele mindahány nyomtatott gyarlóság. Ha felnőtteknek szánt kiadványban találkoznék velük, talán nem is sokkolnának. De, mert az anyanyelvükkel alapfokon ismerkedő kisgyermekeknek szánt könyvben kerülnek elém, Tanulj velünk olvasni! felhívással, bizony, én is „kiakadok”, talán még az unokámnál is hevesebben. Átvert fogyasztóként is (a Kozák Erzsébet által jegyzett könyvecske ára: 2700 forint), óvatlan nagymamaként is: olyasmit adtam a gyermek kezébe, amitől aligha lesz felkészültebb, okosabb.

Vagy mégis? Lehet, hogy a ki tudja mikor, és miféle cenzorok által átigazított szöveg láttán, a megengedhetetlen, és a mai napig helyre nem állított, sőt több műfajban, zenés átiratban, animációs filmben is népszerűsített torzításról folytatott beszélgetésünk során olyan jelenségekre figyel fel családunk szeme fénye, melyekkel máskülönben tán sohasem találkozott volna? Hogy egyszer tán történelmi leckeként is hasznosíthatja a Budaörsről útjára indított szerkesztői s kiadói balfogást? (A Betűs könyvnek nem csak a kiadója, a szerkesztője is a főváros nyugati kapujának tekintett Budaörsön él. A Magyarország leggazdagabb településeként elkönyvelt város, persze, a kötet gyarlóságai miatt aligha hibáztatható.)

Abban beszélgetésünk első perceiben megegyeztünk az unokámmal, hogy az átalakított sor „mondandójával” semmi bajunk nem lehet. Miként Isten, általában az anyák is jók és jót is akarnak, de erről – mondja a leányka – nem így kéne beszélni. Megállapítását elismeréssel nyugtáztam, majd büszkén értelmeztem is. Úgy tűnik, a hét és fél éves gyermek megsejtette, meg is értette Móra Ferenc mondókájának a lényegét: közismert szövegekkel, közmondásokkal, népszerű szófordulatokkal igyekszik minden magyar kisgyermek eszébe vésni a magyar ábécét. A-tól Zs-ig.

A Jó az Isten, jót akar! még a XX. század utolsó negyedében is széles körben, gyakran ismételgetett, mondhatni, közkeletű szólásnak számított. Olykor azok is hajtogatták, elvtársak, párttitkárok, akik a jelentését föl sem fogták. Olyan szólásról azonban, mint amilyen az istenes helyettesítésére rendelt „Jó az anya, jót akar.” – nemigen hallott senki sem. Talán ezért is hat oly’ igen idegenül a Zengő ABC zengő-bongó szövegkörnyezetében.

A tisztesség kedvéért – meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló történetek tisztázásának módját megtanulja –, azt ígértem a gyermeknek, utánanézek, hátha írt Móra Ferenc Zengő ábécéjének J betűs sorához egy „anyás” változatot is. Kényszeredett vállalásomhoz a lehető legjobb helyről, a Szegedi Móra Ferenc Múzeumtól kértem – és kaptam – segítséget. V. Ildikó könyvtáros a nyári szabadságolások ellenére is „postafordultával” küldte az „igazolást”: az 1925-ben, Voinovich Géza és Móra Ferenc közreműködésével, a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda által kiadott ábécéskönyv azon lapját, amelyen a Zengő ábécé, a szerző szerkesztői jóváhagyásával is, nyomtatásban megjelent.

Immár nyugodt lélekkel mesélhetek hát az unokámnak azokról az időkről, amikor Istent még a versekből is száműzni akarták. József Attila költeményeiből is, nem „csak” Móra Ferencéből, mondhatom neki, s számítógépemen megmutathatom azt a honlapomon ez év január 6-án közreadott írásomat, amelyben olvasóimat emlékeztettem erre.

De a kérdésére, amit, mindezeket végighallgatván, bizonyosan fel fog tenni, hogy tudniillik mi van most, a néki szánt könyvből miért marad ki Isten ma is, nem tudom, hogy mit fogok válaszolni. A felnőtteknek azonban kész a replikám: éppen azoknak a sürgető kötelessége minden múltbéli és jelenkori botlást, hibát, gyöngeséget jóvátenni, kijavítani, akik a felnövekvők, a jövő reménységei körül, és értük tevékenykednek!

2015. augusztus 8.

vissza >>