A reklámmal is baj van mifelénk…

Még amikor az új kenyeret és az 1936-os szovjet alkotmány mintájára összekalapált 1949. évi XX. törvényt, azaz a Magyar Népköztársaság (buharini) Alkotmányát kellett ünnepelni augusztus 20-án, akkor is érdekesebb műsort állított össze a közmédia, persze, Losoncz Pál ünnepi szónoklatait leszámítva, mint amilyet ebben az esztendőben. Ráadásul azt a keveset, amit az államalapító szent király emlékének szentelnek, azt is ügyetlenül ajánlják a tisztelt (?) publikum figyelmébe: a Szent István törvényeivel foglalkozó ismeretterjesztő negyedórát 6.30-kor kell megtekintenünk, a többség számára el nem érhető M3-on, a Szent Koronáról szóló műsort 7.30-kor, a Duna Televízióban. Fő műsoridőben – ha a műsor-előzeteseknek hinni lehet – Cserháti Zsuzsa, Szenes Iván jelzi az ünnepet a Duna World-ön… De nem csak önnön programjait, közvetlen és közvetett környezetét is cefetül hirdeti az elektronikus média, a közszolgálati s a kereskedelmi egyaránt. A reklámmal is baj van mifelénk, nem „csak” a műsorpolitikával.

Ferenc pápa áprilisban kinevezte a vatikáni médiareform-bizottság tagjait – többségük az olaszországi média közismert személyisége

Csekély vigasz, hogy nem csak idehaza, de az egész világban rendezésre vár a hirdetéspolitika. Aligha a véletlen műve, hogy például Ferenc pápa néhány héttel ezelőtt nevezte ki a vatikáni médiareform-bizottság tagjait… A Vatikánban egyébként már jó pár évvel ezelőtt megfogalmazták és nyilvánosságra is hozták, hogy a római katolikus egyháznak mi az álláspontja a hirdetésekkel kapcsolatban, különös tekintettel a politikai hirdetésekre, a gyermekeknek és az öregeknek szánt ajánlásokra. Az 1997-es Etika a hirdetésekben című dokumentum szerint – amellyel az idő tájt több ízben és több műfajban is foglalkozott szeretett lapom, a Magyar Nemzet –, „arra van szükség, hogy mindazok, akik felelősek – a hirdetők, a hirdetéseket közlők és terjesztők – szigorú erkölcsi normák szerint tevékenykedjenek”. Ezen állásfoglalást persze, amely abból indult ki, hogy, mint minden eszköz, a reklám is felhasználható jóra is, rosszra is, sokan támadták. Kacagták is. (Mit képzel a katolikus egyház, mondogatták, majd éppen az ő szempontjait veszik figyelembe a hirdetők?) Még többen reménykedtek: talán változást hoz a hirdetések világába a katolikusok figyelmeztetése.

Tizenkét esztendővel később, 2009-ben hozott is, csakugyan: a Vatikáni Rádióban öt nyelven – olaszul, angolul, spanyolul, franciául és németül – hangzottak el hirdetések. A bevételszerzés is fontos szempont, mondogatták; luxustermékeket azonban ennek ellenére sem népszerűsítenek a Vatikáni Rádióban. Figyelnek rá, hogy olyan intézmények üzeneteit közvetítsék, amelyek minden szempontból hasznos és elismert szolgáltatásokat nyújtanak – azt ígérték.

Az úgynevezett okos-tévék kéretlen reklámokkal bombázzák a felhasználókat

Idehaza az 1990-es rendszerváltás után lett nagy téma a reklám, főleg az elektronikus médiumok világában. A nyomtatott reklámok hatása ugyanis a szinte gomba módra szaporodó televíziós adók megjelenésével – finoman szólva is – kétségessé vált. A demokratikus alapelvek figyelembevételével megfogalmazott, legelső médiatörvények ügyeltek rá, hogy a televíziós reklámok ne károsítsák súlyosan a nézők személyiségét és a közjót. A hétköznapi gyakorlatban azonban, ez egy-kettőre világossá vált, a gazdasági szempontú reklámtevékenységet képtelenségnek bizonyult az erkölcs hatáskörébe vonni. A helyzet, mondhatni, azóta is változatlan. Köz-televízióinkban a 90-es években és a napjainkban megjelenő reklámok között csak az a különbség, hogy negyed századdal ezelőtt elmésebb – mulatságosabb, találóbb és eredetibb – hirdetésekkel kábítottak bennünket, mint mostanság.

A gyermekekre és az öregekre, úgy tűnik, senki nem ügyel, azok sem, akik jó pénzért hirdetik a portékájukat, és azok sem, akik a hirdetményeket közreadják. A szegényekre sem igazán figyelnek, miközben életbevágóan fontos szükségleteiket elfedik és el is feledtetik, és a hirdetésekkel tényleges helyzetüknek ellentmondó igényeket keltenek bennük. Ugyanakkor, a folyamatosan megújuló technikai lehetőségeknek „köszönhetően” egyre hatékonyabb hirdetési akciókkal bombázzák az embereket. Az úgynevezett okos-tévék minden előrejelzés nélkül, kéretlenül is.

És nincs, aki bárkit is megvédene ellenük. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mostanában – úgy tűnik – inkább csak a hangerőre vonatkozó reklámszabályokat megsértő televíziós társaságokat bírságolja. (Mint olvasom, a Sport 1-et és a Sport 2-őt 660.000 forintra…) Az olyan sokkoló hatású reklámokat, mint amilyenben például harkályok által bántalmazott embereket látni, újra meg újra előveszik. (Föl sem foghatom, hogy a madárvédők miért nem tiltakoznak ellene.) A garantáltan gusztustalanokat (Orbit – pizza-nővel, Degasin – bélhangokkal…) is futni hagyják. A kizárólagosakat úgyszintén. (Aki a B. – A – M. elektromos fogkeféjét kipróbálta, soha többé nem használ normális fogkefét, sugallja a tűzről pattant reklámhölgy, magabiztos nyilatkozatával mindazokat, akik, talán anyagi megfontolásból is, hagyományos, azaz a hirdetés értelmében voltaképpen abnormálisnak nevezhető fogkefét használnak, kétségek közé taszítva…) És ezek még csak a köznapi használatra szánt, kispályás hirdetmények, az életcéljainkat, életstílusunkat befolyásoló reklámok emezeknél jóval veszélyesebbek. A komoly kölcsönöket ajánlók, a nagy befektetéseket szorgalmazók… A művelődési lehetőségeink határait, magaslatait és mélypontjait kijelölők…

Amikor a felnövekvőnek még a műsorajánlók is azt bizonygatják, az államalapító szent király ünnepén is Manó Benő és Noddy a sztár, akár közönséges hétköznapokon (lásd az MTVA hivatalos műsorújságját); vagy, hogy a debreceni Virágkarnevál (igen, így, nagy kezdőbetűvel, a hatás kedvéért) és a Szent Jobb-körmenet azonos szintű, egymást igazán jól váltó vagy kiegészítő tömegrendezvények, nem tudom, hogy miben reménykedhetünk.

A televízió ma már a kispénzű emberek művelődési fóruma, mozija, klubja s kocsmája. Akik a televíziós ünnepi műsorokat összeállítják, s közéjük reklámokat ékelnek, a társadalom nagyobbik részét terelgetik. Vajon tisztában vannak vele, hogy milyen irányba?

2015. augusztus 18.

vissza >>