Aki idős korában szerszám szeretett volna lenni…

Szabad György emlékére

Koporsójánál szinte minden – immár közmondásként továbbélő – híres nyilatkozatát idézték. Azt is, amit Kossuth Lajostól vett át („a haza örök, nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet s lesz”) és azt is, amit ő fogalmazott meg legelőször („a nép s az elit érdekeinek az egyesítése nélkül soha nem jöhet el a haza felemelkedése”). Ami hosszú s tevékeny életének nevezetes tudósi, tanári és politikusi állásfoglalásai közül mégis elmaradt, azt Szabad György tisztelői megtalálják a Hír Televízió Vetítő című műsorában augusztus 28-án, pénteken 14.05-kor és 29-én, szombaton 22.05 órai kezdettel.

Akik 1989-ben az ellenzéki kerek-asztalt körülülték – mesélte Szabad György 1994-ben B. Révész László kamerái előtt – tárgyalásaik színterét nem kártyaasztalnak tekintették, ahol az egyik annyit nyer, mint amennyit a másik veszít (A képen Horváth Balázs, Antall József, Szabad György és Orbán Viktor látható)

Jó órában indították útjára a Magyar Televízióban a Rendszerváltás politikusai című sorozatot. A 80-as évtized végén, a 90-es elején bekövetkezett földindulás minden reménysége és kudarcélménye ott zakatolt még az emberekben, a közszereplők nagyobbik részének megadatott a lehetőség, hogy mind a megtett, mind a megteendő lépteiket átgondolják, alkalmanként át is igazítsák. A sorozat felelős szerkesztője, Erdélyi János (aki jelenleg a hírtelevíziós Vetítő programját is szerkeszti) nem „csak” a dokumentumfilm-készítés rögös útjait ismerte, de a magyar valóságot is. A párthatalom ellen lázadó falusiakról is forgatott filmet a rendszerváltás előtt, a 80-as évek választási hazugságairól is… Szépen lakkozott történetekkel nem lehetett megtéveszteni. Ha valakiről Erdélyi János azt tartotta, érdemes mozgóképen megörökíteni a nagy fordulatról őrzött személyes emlékeit, okkal-joggal remélhettük, hogy történelmi jelentőségű visszaemlékezésnek lehetünk nézői, hallgatói.

B. Révész Lászlónak a politikus Szabad Györgyöt bemutató portréfilmje 1994. februárjában készült, az első képsor a február 7-i elnöki értekezletet mutatja. A kormány – mint hallhatjuk, sürgős tárgyalást kérve – benyújtotta a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslatot; az egykor koholt vádak alapján szabadságvesztéssel sújtott polgárok nevében petíciót nyújtanak át a parlament elnökének…

A történész, aki életének nagyobb részét a magyarországi polgári átalakulás megalapozásának, valamint az önálló államiság kérdéseinek a kutatására áldozta, akadémiai székfoglalóját is Magyarország önálló államiságának a problémáiról írta (különös tekintettel a polgári átalakulás korára), mindkét ügy jelentőségével tisztában van. Amikor „csak” a kamerával kell szembenéznie, azaz sok ezer nézőhöz kell szólnia, fontosságukat higgadt érveléssel magyarázza. Mondataiban – történelmi távlatokkal – többször is előtérbe kerül a felelősség gondolata. De az érdekegyesítésé is, hallgatósága úgy fogadhatja a rövid, ám velős előadást, mintha az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volna. A tanár úr tanár és úr maradt az Országházban is, kiváltképpen, ha a többpárti demokráciába való békés átmenet közjogi kérdéseit kellett népes hallgatósága előtt tisztáznia.

A több mint húsz évvel ezelőtt készült, pár perc híján egyórás filmtől, persze, több más fontos információit is kaphatunk arról a mára már sajnálatosan feledett (vagy félreértelmezett, olykor el is átkozott) folyamatról, amit rendszerváltásként szokás emlegetni. Például az 1989. szeptember 18-án Antall József és Szabad György által aláírt részmegállapodásról, amelyben „a jövő Magyarországa fogalmazódott meg”… A jogállami intézményrendszer megteremtésének buktatóiról is… (Szakadékok közt kellett az áthidalást megtalálnunk – mesélte a riporteri teendőket is magára vállaló B. Révész Lászlónak Szabad György 1994-ben, azt is beismerve, hogy bizony nem volt hibamentes ezen jogszabályok megalkotása.) A minden gyanún felül álló, becsületét a diktatúra kemény éveiben is megőrző értelmiség számára is volt mondandója: a cselekvés megfelelő alkalmainak az elmulasztása – szerinte – az állampolgári felelőtlenséggel egyenértékű.

Szabad György, a hetedik X felé közeledve szívesen idézte Komlós Aladárt, aki szerint „idős korban az ember vagy ócskavas, vagy ereklye”. Ő azonban szerszám szeretett volna lenni, „jó eszköze a népszuverenitás érvényesülésének”. Nem tudom, amikor a Hír Televízióban e hét végén (is) megtekinthető portréfilm készült róla, sejtette-e, hogy az élet ezt a közéleti óhaját, bizony, rútul meg fogja hiúsítani. De arra jól emlékezem, hogy a mellőzöttséget milyen méltósággal viselte.

Az utókor vesztesége, hogy a visszavonult politikusról senki nem forgatott filmet. (De az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1956 októberében megalakult Forradalmi Bizottság tagjáról igen. Pár hét múlva érdemes volna azt is elővenni…) No, persze, a rendszerváltás aktív politikusától is volna mit tanulni, odafönt és idelent egyformán. Ezért is jó, hogy a Hír Televízió B. Révész László filmjét műsorára tűzte.

2015. augusztus 28.

vissza >>