Kis magyar lakóhelyismeret

Nevezték Svábhegynek – mert 1686-ban, Buda visszafoglalásakor a sváb tüzérség innen adott jelet a végső rohamra –, Istenhegynek, Szabadság-hegynek… Jelenleg Széchenyi István nevét viseli. A szép hegyoldal dicső múltját alighanem a Karthauzi-villa idézi meg a legihletettebben a ma embere előtt. A dicstelent – több lakóház is a villa közelében. A volt Majestic, Mirabell és Lomnic szálló, a Golf meg a Bellevue Hotel, ahová 1944. március 19. után német megszállók szállásolták el magukat. Valamint a foglyaikat.

Az Eötvös József villája közelében levő elegáns panziók és magánnyaralók közül nem is egybe 1944 tavaszán német megszállók költöztek. Köztük Eichmann is…
(A képre kattintva galéria nyílik meg)

A Karthauzi-villát az író és politikus Eötvös József építtette, miután több évi, kényszerű távollét után 1853-ban szülőhazájába visszatért. Elsőként ő gondolt arra is, és ezen elgondolását közre is adta, hogy „ezt a pompás fennsíkot s a szomszédos völgyeket divatos nyaralóhellyé kellene átváltoztatni”. Hatalmas fákkal övezett, csöndes azilumát a mind az irodalmi életben, mind a közéletben elismeréssel fogadott legelső regényéről nevezte el. Miért? Talán, mert ő is olyan némaságra vágyott, mint A karthausi című elbeszélésének hőse, Gusztáv, akit egy szerelmi csalódás vezérelt az örök hallgatást fogadó karthauzi szerzetesek kolostorába.

A villa neve jó pár évvel Eötvös József halála után több irodalmárt is azon következtetés irányába terelgetett, hogy a napló-, illetve levélformában megírt, szentimentális mű az író svábhegyi birtokán született. Az „aprómunkára” mindenkor kész kutatók csak a XX. század utolsó és a XXI. század első éveiben tisztázhatták, hogy az 1839 és 41 között öt folytatásban megjelent regény keletkezési helyszíne a Borsod megyei Sály lehetett, ugyanis semmilyen adat nem igazolja, hogy ezekben az években Eötvös József a Svábhegyen lakott volna.

A Karthauzi-villa körül lengő legendákat elhessegető irodalmárok kor- és pályatársai meg – elsőként Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor, Térey János versben is – azt tárták a nyilvánosság elé, hogy a Karthauzi-villa közelében, a – mondhatni – Eötvös József elképzelései szerint megépült, elegáns panziókba és magánnyaralókba 1944 tavaszán ki mindenki kvártélyozta be magát. Mióta az Eichmann show című angol film a hazai mozikban is megjelent, nem lehet nem megismételni azokat a korábban már többek által, több helyen is publikált történelmi tényeket, amelyek a Svábhegyen berendezkedő német megszállók hetvenegy évvel ezelőtti, de máig szorongást keltő jelenlétét tanúsítják. Hogy a Karthauzi-villáról elnevezett Karthauzi utca elején, az egykor 2-es házszámmal jelölt, ma 4/a-ként számon tartott épületben, a Majestic-ben Adolf Eichmann rendezte be az irodáját, mellette pedig az Államvédelmi Rendészet vezetője, Hain Péter ügyködött. Hogy a Karthauzi 6., a Mirrabell a Gestapo rezidenciája lett. Hogy a Karthauzi utcából elágazó Evetke utca 2. szám alatt, a korábban Lomnic szállóként számon tartott objektum Eichmann helyettesének, Dieter Wisliceny-nek a szállása volt. Hogy a Kis Majestic (Melinda u. 1.) és a Mirabell alagsorában börtönöket „működtettek”, a Bellevue-ben (Béla király útja 53.), a Golf Szállóban (a későbbi Vörös Csillagban, amely jelenleg valamelyik tehetős polgártársunk magántulajdona) szintén.

Hamburgban a náci főemberek és alakulataik által egykor jogszerűtlenül birtokba vett épületek előtt réztáblák jelzik, kik voltak az objektum eredeti tulajdonosai, mikor kellett elhagyniuk az otthonukat, és mi lett a sorsuk elhurcoltatásuk után. A svábhegyi házak előtt senki és semmi nem emlékeztet senkire és semmire. 1948 után ezekbe az épületekbe az új megszállók által összetrombitált Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium megbízható káderei költöztek be. Lehet, hogy nincs is a világon akkora réztábla, amelyre a Magyarországon szinte szünet nélkül üzemeltetett gaztettek sorozata fölférne?

2015. szeptember 11.

vissza >>