Király! Király?

Nem ifjúsági film, nem családi mozi. Nem kalandfilm, nem is üde vígjáték csupán a 2012-ben a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában BAFTA-díjra, Oscarra is felterjesztett Holdfény királyság. Hanem amolyan igazi Wes Anderson-féle mulatság, amely láttán – miként a még friss élményként bennünk cikázó Grand Budapest Hotel történetét követve – nagyokat nevethetünk, és sokáig töprenkedhetünk. Szeptember 23-án és 24-én a Digi Film 15.15-kor, 27-én és 28-án az M2 21.00 órai kezdettel, 30-án a Duna Televízió 1.30-kor teszi ezt lehetővé.

Két elszánt tizenkétéves, Sam (Gilman Jared) és Suzy (Kara Hayward) kétszer is elszökik az úgynevezett normális életből, és úgy élnek az általuk Holdfény királyságnak nevezett öbölben, mint Ádám és Éva a Paradicsomban

A történet egy New England partjainál levő szigeten játszódik, amelynek lakói közül csupán egyetlenegy embert foglalkoztat az évszázad vészesen közelgő vihara. A közösség meteorológusát, aki egyébként hivatalos légkörtani megfigyelései mellett másra is szokott ügyelni. Például a körülötte csellengő gyerekekre.

A többiek szokásos napjaikat élik. Ki mogorván, ki gátlásai által gúzsba kötve, szolgálati szabályzatának páncéljába bújva. Vagy: kiüresedett kapcsolatok sérültjeként, a megszokás sínpárján döcögve… Kivéve két tizenévest (megszemélyesítőjük két igen szerencsésen kiválasztott, „első filmes” tizenéves: Gilman Jared és Kara Hayward), akik titkos levélváltásuk során eltervezett szökésre készülnek. A fiú, akiről közvetlen környezetében senki nem tudja, sem a tanárai, sem az osztálytársai, hogy árva, az idegesítően előírásos cserkésztábort készül otthagyni, a lány álságosan édes otthonát. Tervük elképesztően jól sikerül, rövid ideig úgy él a vadonban a két „dezertőr”, ahogyan Ádám és Éva élhetett a Paradicsomban. (Ha lett volna könyvük és lemezjátszójuk, sátruk és elemlámpájuk, és, ha az édent, amely körülvette őket, olvasmányaik alapján Holdfény királyságnak nevezték volna…)

Az elhagyott közösségek, persze, mint a darázsfészek, úgy bolydulnak fel, amikor a két merész gyermek „vállalkozása” nyilvánvalóvá válik. A váratlan helyzetben szinte kötelezőnek vélt helyzetgyakorlatok – hisztérikus kirohanások, egymásra mutogatásra koreografált felelősségre vonás, az ököljog érvényesítése… – után, ki azon nyomban, ki „ráérősen”, ráébred arra is, hogy elébb önmagát kéne megtalálnia, csak aztán indulhat a szökevények felkutatására. Ebben a nem is csekély lelkierőt igénylő mutatványban a Bruce Willis által megszemélyesített, gátlásos-magányos (!) helyi nyomozóhatóság jár az élen; ettől függetlenül nem az ő érdeme, hogy a két kis vagabundot megtalálják. Első ízben. De másodjára…

Mert, persze, jó szokásához híven, miként az Édes vízi élet című, 2004-es filmjében, vagy a Grand Hotel Budapestben, Wes Anderson a Holdfény királyságban is újabb eséllyel ajándékozza meg vakvágányra terelt hőseit. A két, egymást minden tiltás, családi önkény és gyámhatósági rendelkezés ellenére is vállaló kiskamasz, Sam és Suzy – a feltartóztathatatlan viharral és más baljós jelenségekkel is dacolva – másodjára is meglép a megkeseredett-megjátszós felnőttek által körülkerített hétköznapok valóságából. De ekkor már nincsenek egyedül. Pajtásaik is segítik őket, a jobbik énjüket a teljes feledés mélyárkából sikeresen előbányászó felnőttek is…

A Holdfény királyságnál időszerűbb televíziós műsort 2015 zaklatott szeptemberében – szerintem – keresve sem találhatott volna a Digi, az M2 és a Duna Televízió. Kitűnően szórakozunk rajta, de okulunk is általa. Egyszersmind az illúzióinkat is szögre akaszthatjuk, amikor azt kell látnunk két perccel a Vége felirat előtt, hogy az 1965-ös esztendőben játszódó film hősei szinte ugyanolyan életet építgetnek maguk köré, mint amilyen elől el akartak menekülni. Az öblöt pedig, ahol legszebb óráikat töltötték, és amelynek a Holdfény királyság nevet adták, elmosta az évszázad vihara.

Mindennek ellenére, erősen bízom benne, hogy eredeti modelljeik 62 évesen is őriznek magukban valamicskét szép és bátor gyermekségükből. Például, ha unokáik szökni akarnak, tapintatosan pártfogolják a tervüket, és nem gyógyíthatatlanul elfuserált személyiségek módjára viselkednek.

2015. szeptember 22.

vissza >>