Határjelzők

Eltüsszentett köztelevíziónk az 56-os forradalom emlékünnepén végre három olyan ritkán látható filmet is bemutat a szokásos ismétlések és a nevezetes évfordulóhoz méltatlan töltelékanyag mellett, amelyek az 59 évvel ezelőtti szabadságharc kiváltó okait és kevéssé ismert háttéreseményeit idézik fel. Banovich Tamás mesefilmje, az Eltüsszentett birodalom október 23-án délelőtt 10.00 órakor és éjjel 0.25-kor látható a Duna Televízióban, Kósa Ferenc A mérkőzés című bűnügyi történetét október 22-én 22.50-kor a Duna Televízió, 23-án 23.05-kor a Duna World vetíti. Bereményi Géza Szabadság tér 56 című televíziós kamaradarabja a Duna World-ön október 23-án 21.30-kor, 24-én 1.20-kor tekinthető meg. Történelmi határjelző mind a három produkció.

Kósa Ferenc A mérkőzés című filmmel nagy gólt rúgott a Kádár-rendszer kapujába

Határjelző táblák fogadják a Banovich Tamás által 1956-ban, a forradalom „előestéjén” be- és megrendezett, mesés (?) birodalom látogatóit is. Itt minden tilos! – olvashatja a vándor, amikor Nekeresd-ország földjére lép, azaz az Eltüsszentett birodalom című filmet nézni kezdi. És így búcsúznak tőle, amikor a jogrendet és az igazságot helyrebillentő, színes világból távozik: A zsarnokságnak vége!

Alighanem e két, „díszlettervezőileg” is látványosan kivitelezett tábla épp elegendő volt ahhoz, hogy az Eltüsszentett birodalom című mesefilmet több mint harminc éven át dobozba zárják, rendezőjét félreállítsák. Amikor pedig a rendszerváltás környékén végre elő lehetett venni, a kiváló színész-csapat – Tímár József, Soós Imre, Krencsey Marianne… – mit sem számított, a legtöbben értetlenül szemlélték a maga idejében találékonyan kivitelezett mesefilm stílusát is, technikáját is. Talán még a mondandóját is idejétmúltnak találták.

Elsősorban, persze, az a korosztály, amelyiknek halovány fogalmai sincsenek az 50-es évek vérlázító igazságtalanságairól, de az 56-os szabadságharc csodáiról sem. Jövőnk birtokosai s felelősei fintorognak e film gyarlóságai fölött, a fiatalok, akiknek „csak” kötelező tananyag a XX. századi történelem, filmtörténeti kuriózum az a mozgóképes matéria, amelyik a közélet tisztaságáért folytatott küzdelmet „képezte le”. Személyes élményükké mindez aligha forrósodik. De már az is komoly reményekre feljogosító eredménynek számít(ana), ha ismeretviláguk fontos fejezetévé válik a közelmúlt hiteles történelme. Hogy segíti-e őket, ha jó dokumentumfilmek, televíziós kamaradarabok és erős mozifilmek karéjában ismerkednek a múlt elszomorítóan, vagy nevetségesen brutális tényeivel, nem tudom. Ám a Duna Televízió és a Duna World idei műsorpolitikája láttán igencsak reménykedem. A tanulságos mese történelmi határjelzője mellett ugyanis ott lesz az ifjabb nemzedékek másik kedvenc műfaja is az október 23.-i televíziós műsorban. A krimi, ha ugyan illik ez a műfaji megjelölés Kósa Ferenc 1981-ben forgatott játékfilmjére, A mérkőzésre. A nézők többsége, azt hiszem, bűnügyi históriának fogja tekinteni a megveszekedett focirajongó rendőrkapitány esetét, aki, hogy kedvencei továbbra is NB II-es játékosok lehessenek, egy vesztes mérkőzés után agyonveri a bírót. A rendező által írt forgatókönyv szerint az 1956 nyarán megesett gyilkosságnak tanúja is van, akit a nagyhatalmú gyilkosnak el kell hallgattatnia, az esetet megíró újságíróval egyetemben…

Az első nagy munkájával, a Tízezer nappal 1967-ben, Cannes-ban hatalmas sikert arató (s onnan a legjobb rendezés díját hazahozó) Kósa Ferenc jóval merészebben választott témát újabb munkáihoz, mint a pályatársai. A közvetlen politizálásnak olyan módozataira is vállalkozott, amilyeneket rajta kívül szinte mindenki más széles ívben elkerült. A mérkőzésben is, úgyszólván mindent összegyűjtött, ami 56 nyarán, de a film forgatása idején, 1981-ben is a közéletet szégyenteljessé tette. A hatalmi összefonódást, a megvesztegetések láncolatát, a kisszerűséget, a köntörfalazást, a kompromisszumkészségnek titulált megalkuvást…

Forgatókönyvírói-rendezői bátorságának azonban nagy ára volt, a mozgóképsorokkal hitelesített kortörténetet megnyugtató, sőt reményt keltő végkifejlettel kellett megfejelnie, s az ennek ellenére kirótt büntetést, a ledorongolást, a félreállítást pedig el kellett viselnie. Ma már – utólag és a partvonalon kívül – nehéz megmondani, melyik okozhatott Kósa Ferencnek erősebb főfájást. Az-e, hogy A mérkőzést igen-igen ritkán, szinte sohasem vetítették, vagy, hogy azzal vádolták, a társadalmi megbékélés, mi több: a továbbélés és a fejlődés feltételeit kockáztatta általa. Bülbül szavú kritikus olvasta a fejére: „a megbékélés kompromisszumokkal jár, a kompromisszumok pedig valahol mindig szorítanak”. (Hogy közben két erőszakos halál marad megtorlatlan a film története szerint, talán senkit nem foglalkoztatott.) Aki azonban napjainkban találkozik A mérkőzés című filmmel, nem csak az 1956 előtti közerkölcsökről kap látleletet, közelebbi idők kórképét is közvetlen közelről tanulmányozhatja.

Bereményi Géza hiteles dokumentumok alapján készült tévéfilmje, a Szabadság tér 56 a budapesti amerikai követség október 23. és november 4. közötti mindennapjait jeleníti meg

Hogy Bereményi Géza 1997-ben forgatott televíziós munkáját miért kezelték „nemkívánatosként” a köztévében, nem tudom. Talán, mert ha gyakrabban futtatták volna, elterelte volna a figyelmünket az író-rendező Széchenyi-filmjéről? Pedig a maga műfajában, a maga történelmi határjelző tábláival legalább olyan fontos produkció a Szabadság tér 56, mint a Hídember, ugyanis arról tudósítja a nézőket, miért hagyták magukra a lázadó magyarokat 1956 őszén az Egyesült Államok diplomatái, mire volt jó az USA és a Szovjetunió 56-os összjátéka. A tévéfilm forgatókönyvét könyv alakban nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján, Nagy Andrással közösen öszeállító Bereményi szerint mind a két „nagyfiú” a jaltai egyezmény szelleméhez ragaszkodott, s ennek értelmében hazánkat szovjet érdekszféraként kezelték. Az igazi próbatétel az idő tájt mindkét fél számára a szuezi válság volt.

Az amerikai követség budapesti állományát, persze, washingtoni utasítások ide, jaltai egyezmény oda, a zárt falak közt is megérintette az utcai lázadások szelleme. (A rendező által leleményesen összeválogatott szereplőgárda – Bács Ferenc, Eperjes Károly, Für Anikó, Csomós Mari, Lukáts Andor, Mácsai Pál – megrendítően érzékelteti, kit miként.) A személyes szabadságukért, nemzeti függetlenségükért életüket is kockáztató forradalmárokon azonban ez nem sokat segített. Határjelző Bereményi 95 perces tévéfilmje is, a magyar nép és az amerikai hivatalosságok viszonyát pontosan leképező választóvonal. Kár, hogy koronként megfeledkezünk róla, s mítoszokat állítunk a helyébe.

2015. október 20.

vissza >>