Adél, Léda, Viola…

Az őszi szünet arra (is) jó, okoskodtunk elsőosztályos unokámmal, hogy előkészítsük a terepet a Mikulásnak meg a karácsonyi angyaloknak. Nem volt könnyű dolgunk, október 24. és november 2. között a fővárosban mindent beterített a halloweenes eszelő, nem akartam, de, talán nem is tudtam volna a hat és fél esztendős gyermeket azzal megzavarni, hogy elmagyarázzam neki, akik a boszorkányok, kísértetek éjszakáját népszerűsítik, voltaképpen a kereszténység előtti, pogány vallásokat próbálják újraéleszteni. Ki üzleti megfontolásból, ki lélekhalászat céljából… Kedvenc könyvesboltjainkban azonban ezúttal sem kellett csalódnunk, halloween-mentes övezetként, barátságosan, figyelemreméltó kínálattal és jó programokkal fogadtak bennünket.

Az Anno meseboltban Julia Donaldson – számunkra – új könyveire csaptunk le. Második gyermekkorát élő nagymamaként én a három-hatéveseknek szánt Zogra („Volt egyszer egy sárkánysuli, többszázezer éves,/ Sárkány néni tanította, ami csak szükséges” –, így kezdődik a verses mese, Papp Gábor Zsigmond magyar szövegével…), unokám Tüköry Léda hercegkisasszony három kötetbe foglalt kalandjaira.

Szerzőjük, Julia Donaldson „régi” kedvencünk, egy szörnyűségesen jó animációs mesefilm, a Gruffalo hozott vele össze bennünket. Közelebbről azonban csak Tüköry Léda révén ismerkedtünk meg vele, miközben a terített asztalnál azon vitatkoztunk, vajon a szófogadó s szerény kislány, Adél tükörképe lehet Léda, a vagány fruska? A képzelet teremtménye, vagy a szabályos jó gyermek lázadó énje? (A szintén nagymamakorú Julia Donaldson egyébként, aki „másodállásban” egy gyermekorvos felesége, 184 könyvet írt, 120-at közülük iskolai használatra szántak az írónő szülőhazájában Angliában, a maradék 64 a szigetországi könyvesboltok forgalmának jelentős tétele. (Magyarországon is az lehetne, ha a három-hatéveseknek szánt Donaldson könyvekhez hasonlóan, igazán jó fordításban tálalta volna a nagyobbacskáknak szánt köteteket is kiadójuk, a Pagony.)

A Rózsakert-béli Líra Könyváruház nem „csak” figyelemreméltó könyves kínálattal és jó hangulattal várta az őszi szünetben a gyermekeket, de kézműves foglalkozással is: Madaras Katával, a Színes ötletek című könyvsorozat 77. kötetének a szerzőjével együtt gyurmázhattak a felnövekvők. Méghozzá korhatár nélkül, kiskamasz és nagycsoportos óvodás, egymás mellett.

A merész vállalkozás – különböző korcsoportokhoz tartozó gyermekeket egymás mellé ültetni s ugyanolyan foglalkozási körbe bevonni – pompásan sikerült, talán, mert a feladat (vegyünk egy műanyaggolyót, vonjuk be tetszőleges színű – ezúttal: levegőn száradó – gyurmával, egészítsük ki madárrá, nyúllá, macskává, a foglalkozás végén, nagy óvatosan haza is vihetjük…) minden korosztálynak tetszett, kicsinek, nagynak a kezére állt. Ha mégsem, a foglalkozást vezető Madaras Kata, de egyik gyermek a másiknak is tapintatosan segített. Első osztályos tanító nénik sokat tudnának mesélni róla, milyen gyámoltalanok, suták az írni tanuló kisgyermekek. A manapság divatos játékok legtöbbje nemigen fejleszti a kézmozgásukat, térérzékelésüket, szín- és formaérzéküket is a legritkább esetben. A gyurmázás azonban olyan szórakoztató időtöltés, amely a fantáziát is megmozgatja, a gyakorlatlan kis kezeket is edzi, tanítgatja, a többiről – tér-, forma- és színérzékelés – nem is beszélve. Október utolsó péntekén – ahogyan én láttam – egyetlen gyermek sem ment haza a rózsakert-béli Líra könyváruházból saját maga által tervezett és kivitelezett gyurmafigura nélkül. Volt, aki munkája jutalmául a Színes ötletek közül is választhatott magának egy-egy kötetet. És volt, aki e barátságos könyvesboltban fedezte fel a Móra Kiadó Már tudok olvasni címen futó, régi-új sorozatát. Unokámmal, aki folyékonyan betűzi a két szótagú szavakkal feltöltött könyvsorokat – te-ve, mi-ki, vi-ki, ki-ló, me-se, mi-si – Violát vittük magunkkal. (Körte a feje, zöld a haja, piros a szeme, és az egyik múzeumból azért szökött meg, hogy modern lány létére modern képkeretet találjon magának.) És most alig várjuk a karácsonyi szünetet, hogy a szótaghatárokat a violás könyv szövegébe grafit ceruzával behúzogatva, elkezdjük olvasni a történetét.

2014. november 12.

vissza >>