Jól csak a szívével lát az ember

Nehéz eldönteni, megszívlelte-e Antoine de Saint-Exupéry rókájának a mondását A kis herceg című francia animációs film amerikai rendezője, Mark Osborne. Jól csak a szívével lát az ember, ekként tanította messzi bolygóról érkező, kis barátját a róka, mielőtt egymástól végleg elbúcsúztak volna. Osborne azonban, úgy tűnik, inkább csak a tökéletes technikára meg a sikerre ügyelt, nem a szívére.

Mark Osborne 3D-s mozijában a teljesítményorientáltak megregulázására szolgáló kerettörténet révén közelíthető csak meg Antoine de Saint-Exupéry világhírű meséje, A kis herceg

Akik a felnőtt és gyermek számára szinte egyformán bonyolultnak tűnő, 108 perces mozifilmet összehozták, az író és illusztrátor Antoine de Saint-Exupéry honfitársai és amerikai ügyfeleik, alighanem abból indultak ki, hogy az 1943-ban megjelent, és az óta egyvégtében a világ legolvasottabb könyvei közt számon tartott mese, A kis herceg a mai ember számára, legyen bár gyermek, vagy felnőtt, eredeti formájában érdektelen. Ám, mivel A kis herceg történetét ma is illik ismerni s idézni (milyen jó is volna, ha gyakran citált mondatainak a tartalmát is fontolóra vennénk, például ezt: „Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy”; vagy ezt: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”), megpróbálták a hetvenvalahány év óta Keleten és Nyugaton kicsit és nagyot is megindító történetet „korszerűen csomagolva” közreadni.

Elgondolásuk voltaképpen nem is kifogásolható. Csak a kivitelezés mikéntje s méretei. Élemedett korú felnőtt létemre a kerettörténettel is jól megvolnék, sőt, szívem szerint számos pályakezdő szülőnek, pedagógusnak, oktatáspolitikusnak kötelező tananyagként írnám elő. Megtanulhatnák belőle, mi a különbség a tanügyi idomár és a jó tanár, a kemény pedagógiai edző és a szerető szülő között. (Az a kislánya életét „a kellő időben” és percnyi pontossággal megszervező édesanya, akit a 3D-s film rendezőjének, Mark Osborne-nak a jóvoltából oly’ igen alaposan megismerhetünk, napjainkra a gyermeküket egyedül nevelő szülők egyik alaptípusa lett.)

A gyanútlan néző, aki Saint-Exupéry történetének a mozgóképesített változatára vett jegyet, csak akkor kezd el kínosan feszengeni, amikor ez a kerettörténet (más szóval: a „korszerű csomagolás”) rettenetes sebességre kapcsol, majd kalandfilmeket, sci-fiket, ilyen-olyan road movie-kat is leköröző, félelmetes rohanásba kezd. Az eredeti, papírmasé figurákkal animált kisherceges történetet viszont szinte teljesen feledi. Sőt: feledteti.

Teheti, Antoine de Saint-Exupéry a stáblistán csak iparművészként szerepel…

Amúgy minden a helyére kerül ebben a filmben, a kis herceg bolygóján virító rózsa, a megszelídített róka, a távoli bolygóról érkező, rejtélyes kisfiú által meglátogatott többi bolygó lakója… A király, aki, mindegy, hogy kin, vagy min, de folyton folyvást uralkodni akar; a hiú, aki csak önmagával törődik; az üzletember, aki szerint a szerzés az élet értelme. (Hogy az iszákos, a lámpagyújtogató és a geográfus miért maradt ki a körképből, elképzelni sem tudom. Talán, mert Osborne ritkán szokott találkozni velük? Esetleg függő viszonyban van velük?) Még a teljesítményorientált kislány sivár otthona mellett álló, furcsa ház is az eredeti műben leírt épületre hasonlít: „rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok”… Nem csoda, az Antoine de Saint-Exupery által kitalált (vagy talán önmagáról rajzolt?) pilóta éldegél benne. Az a múlt emlékeivel körülbástyázott öregember, aki személyesen ismerte a kis herceget, gyermekkori önmagát. Mi több, miként maga a kalandos életű és titokzatos végzetű, igazi szerző, nem is feledkezett meg róla.

Nem úgy, mint Mark Osborne, aki – számomra úgy tűnik – miközben új produkcióját összehozta, a legerősebben a Kung Fu Pandára emlékezett.

Utóirat I.: Közvetlen környezetemben A kis herceg iránt megnyilvánuló, legújabb kori érdektelenségnek a leghaloványabb jelét sem látom. Hogy hazánkban ez idő tájt mekkora az érdeklődés az eredeti mű iránt, azt a 2015-ben, új fordításban megjelent kiadványok is tanúsítják: Ádám Péter, Pálfi Rita, Dunajcsik Mátyás és Takács M. József munkája. A nagyvilágban Saint-Exupéry rejtelmes halálának 2008 óta újságok címlapjain folyamatosan közreadott, vélt vagy valódi adalékai is A kis herceget népszerűsítik.

Utóirat II.: Magánfelméréseim szerint A kis herceg című új filmre nem a kisgyermekes családok, hanem inkább az ifjú felnőttek kíváncsiak. Azok, akik most tanulják, hogy „az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít”. Régi igazság: olykor az elhibázott filmalkotások is jók valamire! S nem is csupán anyagiak tekintetében…

2015. november 12.

vissza >>