Európa bölcsője

Harminc esztendeje készült az a nyolcrészes – magyar! – ismeretterjesztő sorozat, amely Az ókori Hellász címmel a nagynevű ókortudós, Hahn István útmutatása szerint és a régész Szabó Miklós közreműködésével Európa bölcsőjét mutatja be. Az M3 október 2. és november 20. között szinte észrevehetetlenül tűzte műsorára, pedig ezt az időtálló, napjainkban kiváltképp sokat mondó produkciót mindnyájunknak ismerni kellene! Közembereknek és döntéshozóknak egyaránt! Jóval előbb, mint Európa koporsóját!

A Krisztus születése előtti harmadik évezredben épült és a huszadik században feltárt és rekonstruált knósszoszi paloták fenséges látványával indító sorozat – az athéni demokrácia fényes századánál hosszan időzve – a politikai, katonai és etnikai vereséget szenvedő görög államok történetével ér véget. Amikor a meghódított a hódítóját meghódította…

Az ókortudományokat a televíziózás kedvéért elhagyó, de első szerelméhez mozgóképes ambícióival gyakran visszatérő B. Révész László, a négy és fél órás ismeretterjesztő produkció rendezője az egyetemi előadóként is, ókortudósként is, széles látókörű személyiségként is roppant népszerű Hahn Istvánra építette televíziós sorozatát, ez az első képsorok láttán nyilvánvaló. S a hetvenegy esztendős professzor, aki az idő tájt, tudva, vagy tudatlan, már a szervezetét romboló gyilkos kórral küszködött, a kamerák kereszttűzében is ugyanolyan szemléletesen és lényeglátón mesélt, magyarázott, tanított, mint közép- vagy főiskolai katedrákon, szakérettségisek kollégiumában, az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög-római történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként, lelkes hallgatóinak sokasága előtt. (Mint sok más kelet-közép-európai kortársának, Hahn Istvánnak sem volt könnyű az élete. Hol a származása miatt állították félre, hol a hite miatt, de őt ez – láthatóan – kicsit sem zavarta. Számára csak az volt a fontos, hogy taníthasson. Diákjait is ekként értékelte: lelkesen tanulnak-e. Tanártársait is e szerint ítélte meg: tudnak-e tanítani. Kedves tanítványa, majd tanártársa, Alföldy Géza mesélte, persze, már a heidelbergi egyetem tanszékvezető professzoraként, hogy 1948-ban, amikor a szentbenedekrendi Szent Benedek Gimnázium államosítása után Hahn István az immár Fazekas Mihályról elnevezett tanintézet tanára s igazgató-helyettese lett, mily’ nagy elismeréssel nyilatkozott az elődeiről. Azokról a szerzetestanárokról, akik az államosítás előtt a történelmet és a latin nyelvet tanították.)

Hahn Istvánnak – miközben Kréta Athénre is kiterjedő hatalmáról, majd a mükénéi kultúráról, Agamemnón állítólagos halotti maszkjáról, a homéroszi eposzokból ismert Nesztor palotájáról, a lineáris B írásról, a zsákmányszerző háborúkról beszélt – arra is gondja volt, hogy az ókori történetek időszerű mondanivalóira irányítsa a televízió nézőinek a figyelmét. Arisztotelészt idézte – „a demokrácia alapja a szabadság” –, majd a könyörtelen valóságra hivatkozott a gondosan kiválasztott idézet szomszédságában: az időszámítás előtti nyolcadik-hatodik században „nincs igazi rabszolgaság, de nincs igazi szabadság sem” a görög városállamokban – magyarázta. Aztán Szolónnak azt a költeményét citálta, amelyben az athéni politikus, költő és hadvezér nagy keservesen azt panaszolta, „ezek – azaz a poliszok vezetői – megkülönböztetés nélkül rabolják még a szent és közösségi földeket is”…

Olykor az is előfordult, hogy Marx Károly által is alkalmazott antik toposzokkal dolgozott a neves előadó. Új időknek új szokásrendjével élve sem szabad megbotránkoznunk ezen. A kommunista munkásmozgalom teoretikusának egyébként sem a másoktól átvett idézetei vitték tévutakra az emberiséget, hanem az azok alapján levont következtetései. S egyébként is, a Marx-kiadványokból Hahn István által felolvasott hellén auktorok nélkül tán sohasem készülhetett volna el az a sorozat, amely számos ókori témájú kalandfilmnél, magát ismeretterjesztőnek tituláló mozgóképes cirkuszi mutatványnál teljesebb és pontosabb képet ad arról a sok évszázadon átívelő törvényalkotói, társadalomszervezői s gazdasági folyamatról, amelynek európaiságunk számos lényeges eleme, elmélete s intézménye köszönhető.

Hahn István szavainak az „illusztrálására”, tanításainak a könnyebb befogadása érdekében látványos helyszíni felvételekkel is szolgál a sorozat. A régész Szabó Miklós „idegenvezetésével” eljutunk Krétára, Mükénébe, a delphoi jósda környékére, a Thermopülai-szorosig, a szalamiszi ütközet színteréig… Harminc esztendővel ezelőtt, ha a mainál szerényebb eszközökkel is, könnyebben filmezhetett a halandó e tájakon, mint mostanság, ha a Magyar Televízió kiküldött munkatársa volt, akkor is.

Hahn István nem érte meg a voltaképpen általa tökéletesített sorozat bemutatóját. A televíziózó nagyközönség meg – kellő hírverés híján – nem is igen ügyelt rá. Sem 1985-ben, sem most, 2015-ben. Pedig, ahogyan három évtizeddel ezelőtt is sok, az akkori jelenben hasznosítható információt kaphattunk volna Az ókori Hellász „tanóráitól”, most is jól jönne a lecke, mi e produkció nyolcszor harmincöt percétől kapható.

E sorok íróját az utolsó rész utolsó mondatai tartják fogva az óta is, hogy az M3-as retrospektív véget ért. A másfél évszázados haldoklás után végleg eltűnt hellenisztikus monarchiák története egy felől; más felől pedig a meghódított Görögország, amely világraszóló kultúrájával a hódítóját is meg tudta hódítani, hírét, nevét és a nyelvét is örök időkre meg tudta őrizni…

Az M3 állítólag a közeljövőben műsorába emeli Az ókori Hellász folytatását, az ókori Rómáról szóló televíziós részleteket is. Érdemes volna fontolóra venni, hogy ez alkalomból nem lehetne, kellene-e megismételni a csöndes félhomályban lefuttatott hellászi epizódokat…

2015. december 8.

vissza >>