Szulejmán sírja,
meg a köréje épített oszmán városka

Miközben egyesek az iszlám térhódításától féltik a keresztény Európát és benne a magát kereszténynek valló Magyarországot, az RTL KLUB pedig, immár napi rendszerességgel sugározza az eddig is igen népszerű Szulejmán sorozatot, jeles hazai kutatók – török és magyar állami támogatással – azon munkálkodnak, hogy a magyar földön életét veszítő, nagy hódító nyughelyét Szigetváron megtalálják. Az őszi ásatások óta úgy tűnik, vállalkozásukat siker koronázza.

Az írásos dokumentumok – leginkább Esterházy Pál helyszínrajza – alapján munkálkodó kutatók az egyik Szigetvár közelében levő szőlőhegy domborulatait kezdték feltárni, ahol több délkeletre néző nagy épület maradványára bukkantak (A képekre kattintava galéria nyílik meg)

Szulejmán szultán szigetvári türbéje (hová talányos halála után állítólag testének belső részeit eltemették) régtől fogva foglalkoztatja az embereket, törököket, magyarokat, szigetváriakat, isztambuliakat egyaránt. A több mint négy évszázaddal ezelőtt emelt, kupolával fedett, mohamedán sírkápolna feltárása azonban csak a két nép, törökök és magyarok diplomáciai barátkozása idején, azaz a XX. század kezdetétől lett sürgetően közös feladat. A téma alapos ismerői szerint (akik jól tudták, és hézagos tudásukat sosem féltek, ma sem félnek közreadni, hogy Szulejmán halálának az időpontját és a körülményeit is sűrű homály fedi, földi maradványainak sorsát úgyszintén) a kutatást vagy a Segítő Boldogasszonynak szentelt kápolna környékén, vagy a szultán ötszázadik születésnapja előtt tisztelgő, az 1990-es évek derekán telepített Magyar-török barátság park területén kell elkezdeni.

A Papp Norbert által 2013 óta vezetett csapat azonban – és talán elsőként – éppen e két helyszínt zárta ki a lehetséges lelőhelyek köréből, és a templomtól mintegy 1200 méterre emelkedő szőlőhegyen kezdeményeztek geofizikai és távérzékeléses vizsgálatokat. A szőlőhegyhez levéltári kutatásaik során talált írásos dokumentumok, XVII. századi térképek vezették el őket, elsősorban az 1635 és 1713 közt élt Esterházy Pál magyar gróf és birodalmi herceg, nádor, költő és zeneszerző (aki az 1711-es Harmonia Caelestist jegyzi!) helyszínrajza. Sejtéseiket a szőlőhegyen végzett, „gépesített nyomozás” is megerősítette: a magaslaton több jelentős méretű, Délkeletre, Mekka irányába tájolt épületmaradványra bukkantak. Ezek egyikében – amelynek a közepén jókora rablógödör éktelenkedik, fosztogatók áshatták a XVII. század végén – olyan díszítőelemekre bukkantak, amelyek az isztambuli Szulejmán türbe ornamentumaival mutatnak rokonságot.

Akik a 2015. októberében, novemberében részben feltárt XVI. századi oszmán településről (amely a maga „műfajában” az első s egyetlen hazánkban, de talán Európában is) a nyilvánosság előtt először beszéltek, ma még nem állítják – nem is állíthatják – száz százalékos bizonyossággal, hogy Szulejmán magyarországi sírjának a téglákból, kövekből emelt falait találták meg. Csak a 2016 áprilisában folytatható munka eredményei láttán jelenthetik ki minden lehetséges tévedést kizárva, hogy amit a Szigetvár közelében emelkedő szőlőhegyen találtak, dzsámi, azaz mohamedán főtemplom, magas torony, azaz minaret nélkül, vagy sírkápolna, türbe. De addig is sok mindenről lehet beszélni, számos kényes kérdést lehet tisztázni.

Elsőként talán azt, hogy mekkora figyelmet – és közpénzekből kigazdálkodott anyagi áldozatot – érdemel az a hódító, aki a korabeli európai nagyhatalmakkal voltaképpen egyenrangú Magyar Királyságot megsemmisítette, lakóit szinte teljesen kiirtotta, dicső építményeit lerombolta, kincseit elhurcolta? Másodjára, hogy végre meg kéne tanulnunk keresztényi lelkülettel bánni az ellenségeinkkel. (Szulejmán – állítólag – muzulmánként is birtokában volt e tudásnak, II. Lajos király sírja s emléke előtt, mint a turkológus Fodor Páltól hallhattuk, a legnagyobb tisztelettel adózott.) Harmadjára, hogy nemzeti históriánk fontos fejezeteit pontosítsuk. (A szigetvári küzdelemnek bizonyos tényeiről és fordulatairól még ma is mitikus magasságokban tárgyalunk…)

A dél-dunántúli Szigetvár hősi múltja eddig is mágnesként vonzotta a látogatókat. A legtöbben a nevezetes várra kíváncsiak, amelyet eleinte két és félezer, végül háromszáz emberével védett Zrínyi Miklós a százezres nagyságrendű török hadakkal szemben. De a városka török emlékei is felkeltik az idegenek érdeklődését, a Szulejmán dzsámi, csonka minarettel a tetején, a karavánszeráj, amely egyesek szerint oktatói, mások szerint vendéglátói célokat szolgált…

Ha majd azt az öt évszázaddal ezelőtt telepített oszmán városkát is szemügyre lehet venni, amelynek a fő épületeit napjainkban találták meg a baranyai térség lelkes régészei, talán az ott folyó hétköznapi életről is fogalmat alkothatunk. Esetleg a békés egymás mellett élésről is, amely a tizenhárom rettenetes hadjáratot vezető Szulejmán földi maradványai fölött, 122 éven át zajlott.

2015. december 11.

vissza >>