Mindenki megvan valahogy

A hazai média-nagyhatalom, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hivatalos műsorajánlója szerint leginkább főzőcskés programokkal és bűnözős-betörős családi filmekkel múlathatjuk az időt az idei karácsonyon. Az istentelenül nagy készülődés közben elhagyott gyermekkel, utódot nem szívesen vállaló ifjú párral, idilli családnak álcázott kereskedelmi ügynökökkel, bérelt famíliával is. Az MTVA magazinjában a Szombathelyről közvetített éjféli szentmise kis betűvel szedve, az angol-francia-német-olasz Jézus-sorozat szintén… Még jó, hogy a Paramount – Mindenki megvan cím alatt, Robert De Niro főszereplésével – a családi kapcsolatok szívfacsaróan hiteles történetét is megmutatja. Kirk Jones Giuseppe Tornatorét követő rendezése december 27-én 21.40-kor látható a világ egyik legnagyobb filmvállalata, a magyarnak született Adolph Zukor által alapított Paramount Pictures magyarországi tévéadóján.

Magára maradt idős szülő keresi az utat a gyermekeihez. Lélektől lélekig vezető kiruccanásnak számos akadálya van

1990-ben Giuseppe Tornatore jóvoltából Matteót, a sziciliai kishivatalnokot láthattuk útnak indulni. A Mindenki jól van című olasz film Marcello Mastroianni által megszemélyesített hőse Nápolytól Torinóig az egész országot bejárja, hogy szülötteit láthassa. Kirk Jones, a Lottózsonglőrök, és több más fergetegesen szórakoztató s mégis sokatmondó mozifilm rendezője a telefonkábelek tegnapi üzemeltetőjét, Frank-et indítja útnak. A Robert De Nirótól szokatlan visszafogottsággal megjelenített, jóhiszemű kisember, nyolc hónappal az után, hogy a feleségét elveszítette, s a régóta tervezett nagy családi találkozót az utolsó percben mind a négy gyermeke lemondta, autóbusszal, vonaton járja be az Államokat, hogy sikeresnek vélt fiait, lányait láthassa.

Az egyiknél kelletlenség fogadja, a másiknál nyilvánvaló kis hazugságok sora, a harmadiknál köntörfalazás, ügyetlenül előadott kibúvók… A negyediket nem is találja. Csak a festményét, a modern kép az idős embert nagyon megragadja.

Mindegyik gyermeke másként él, mint ahogyan azt a szüleinek előadta. Az édesanya, míg tehette, az olykor bizony igen hézagos és ferde gyermeki tudósításokat a saját ködösítéseivel tetézte, hogy a családfő azt hihesse, nem hajtott hiába: fiai, lányai elismert emberek, szülői segítséggel mindegyiknek teljesült a gyerekkori ábrándja.

A hétköznapok hazugságaival sorra, rendre szembesülő Frank jó darabig gyanútlanul, mi több: türelemmel és megértéssel fogadja az akadályokat, amelyek a gyermekeihez vezető utakat eltorlaszolják. Egyszer azonban mégis csak kicsúszik a talaj a lábai alól…

Csöndes csalódások, a munkás éveket visszamenőleg is gúzsba kötő kudarcélmény, a hiábavalóság érzete, az öregkori kilátástalanságé – s mindez Robert De Niro pályája tán legmegrendítőbb szerepformálásával… És mégsem taglózza le a nézőt a Mindenki megvan című, 2009-es amerikai film száz perce.

Nem is csak a történet derűs fináléja gondoskodik róla, hogy az ember – idősödő s fiatal – értőn fogadja a filmesek intelmét. Tornatoréét is, nem „csak” Kirk Jones-ét: az élet akkor is szép, ha sok minden nem a vágyaink, a terveink vagy feltételezett valóságképünk szerint működik benne. Az olyan pillanatok teszik azzá, mint amilyeneket Kirk Jones és csapata (Robert De Niro mellett: Drew Barrymore, Kate Bechinsale, Sam Rockwell…) e filmben is felmutat. A közös emlékek, az utódok mosolya, a karácsonyi együttlét öröme… Legfőképpen pedig a felismerés, mit e produkciótól (is) kaphatunk: nem a siker a fontos, a társadalmi vagy az anyagi elismertség, hanem, hogy milyen az embersége azoknak, akik családi körben, közvetlen környezetünkben körülvesznek bennünket. Hétköznapokon és ünnepnapokon.

2015. december 22.

vissza >>