Egy erkölcsös éjszaka – csöndes és bölcs szeretettel spékelve

Tízszer harminc évre elegendő az energiája – hatvan évvel ezelőtt ezt állította ifjú barátjáról és kedves munkatársáról, Makk Károlyról Örkény István, aki a 90 esztendős filmrendező köszöntésére a Duna Televízióban január 7-én 22.20-kor műsorra tűzött Egy erkölcsös éjszaka című film forgatókönyvének a megírásánál oly’ sokat segédkezett. Az örkényi jóslat egyharmadát az érintett 2015. december 22-én hitelesítette. Pedig az ő életútja sem volt végestelen-végig piros szőnyeggel beterítve. A Hunyady Sándor írása alapján készült forgatókönyv például tizennégy évig feküdt a fiókjában, és, amikor az Egy erkölcsös éjszaka című filmet bemutatták, a hivatásos ítészek nem tudtak – vagy nem mertek – vele mit kezdeni.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum a rendező 90. születésnapjára az Egy erkölcsös éjszaka digitálisan felújított változatát DVD-n adta ki. A lemezen a rendezővel folytatott beszélgetés is található

1977-ben még szokatlan volt mifelénk A vöröslámpás ház című írás alapján forgatott film fanyar derűje. „Csak” a nézők élvezték (és talán értették is) a történetnek azt a váratlan – és mégis szívrepesve várt – fordulatát, hogy azokból tör elő a tisztesség maradéka, akiknek a romlottság a mesterségük.

A Psota Irén, Tarján Györgyi, Carla Romanelli, Kishonti Ildikó… hol csendes, hol harsány, de mindenképpen varázslatos játékával megjelenített nyilvánosház közössége arra szövetkezik, hogy a hozzájuk költöző úri fiút, a Cserhalmi György által megszemélyesített Kelepei Jenőt meglátogató, gyanútlan édesanya előtt jóravaló úrilányok panziójának álcázzák bordélyukat. A méltatlanul feledett Tóth Jánosnak, a zseniális operatőrnek és a Kelepeinét bársonyos eleganciával alakító Makay Margitnak is köszönhetően, a 110 percben előadott történet nagy talánya, hogy vajon sikerrel jár-e a megtévesztési akció. (Ahogy öregszik az ember – Makay Margit 86 évesen játszotta el a piroslámpás házba jóhiszeműen betérő édesanya szerepét – egyre erősebben sejti: attól kezdve, hogy’ a küszöböt átlépte, a filmbéli idős hölgy igencsak tisztán látta, hová jutott. Ám csöndes és bölcs szeretettel hallgatott…)

Makk Károly, a berettyóújfalui mozi-tulajdonos édes gyermeke, a Radványi Géza, Gertler Viktor, Apáthi Imre által szakmailag elég korán felszabadított filmrendező elképesztően gazdag pályája során vagy szokatlan produkciókkal, vagy muszáj-munkákkal jelentkezett. Szigligeti Ede 1849-ben (!) írt vígjátékát, a Liliomfit akkor adaptálta, méghozzá fergeteges sikerrel, amikor még nem volt szokásban, hogy bármi is politikai érdek nélkül készüljön.

Az 1956-os forradalom utáni sötét időkről akkor forgatott filmet, amikor mások még messziről kerülték e kort, „akár a pestisest”. (Igaz, az 56-os közszereplése miatt 9 évi szabadságvesztésre ítélt és ebből 3 évet csakugyan börtönben töltő Déry Tibor elbeszélései alapján készült Szerelem játékideje 1953. A néző azonban ennek ellenére is tudta, az Atlanti-óceán által határolt Európától az Urálig számon is tartotta – s erre a forradalmi tetteiért 22 hónapon át rács mögé utalt Darvas Iván, a film férfi főszereplője, a puszta jelenlétével is emlékeztette –, hogy ez a történet a kádári Magyarországon játszódik, és bárkivel, bármikor megeshet. Más kérdés, ki miként tüsténkedett, hogy a világszerte népszerű Szerelem egyáltalán elkészülhessen. Mit kóstált például Déry Tibor 1963-as felszólalása az Európai Íróközösség leningrádi kongresszusán…)

De a másságról, az önmegvalósítási jog ellehetetlenüléséről is akkor forgatott filmet Makk Károly, amikor az még sehol a világon nem volt divatban. A Galgóczi Erzsébet önéletrajzi elemekben bővelkedő írásai alapján készült Egymásra nézve című film is szokatlan vállalkozás, amikor Makk Károly belekezdett, idehaza még nemigen mertek hozzáfogni a termelőszövetek szervezését kritikai felhangokkal „kibeszélő” művekhez, de a kádári konszolidáció más, megrázó erejű vadhajtásának a megmutatásához sem. Az azonos neműek vonzalmáról pedig még a 80-as évek Magyarországánál szabadabb közösségekben sem illett beszélni. (Olyan társadalomlélektani vetületekkel, mint amilyeneket e Cannes-ban is díjazott filmtől kaphatunk, ma sem szokás.)

Ha jól számolok, Makk Károly hosszú pályája során 21 nagyjátékfilmet rendezett. Ezek közül a „nagyágyúkat” csütörtökönként este tíz után tűzi műsorára a Duna Televízió. (Az Egymásra nézve január 14-én 23.30-kor lesz látható.) Érdemes megnézni őket, és nem is csak a kilencven esztendős rendező tiszteletére. Hanem, mert valamennyi a mi világunkról szól. És: még a gyöngébbje is mesterien!

2016. január 5.

vissza >>