Kisfiú a jövőből, nagyfiúk a Marsról

Négyesztendős fiúunokámmal – miközben szokásos téli nyavalyáinkkal küszködtünk – új animációs sorozatra leltünk: a Disney Junioron minden áldott nap, több alkalommal is feltűnő Miles a jövőből olyan családot mutat be, amelyiknek apraja, nagyja egyvégtében azon munkálkodik, hogy a világegyetem távoli pontjain élőket összekösse, megsegítse. Azt viszont már egymagamban kellett felfedeznem, hogy a Csillagszféra nevű űrhajón élő família milyen közeli rokona a NASA azon asztronautáinak, akiket a hét Oscar-díjra jelölt amerikai játékfilm, a Mentőexpedíció révén lehet megismerni.

A 79 éves Ridley Scott legújabb filmjének, a Marson játszódó Mentőexpedíciónak számos jelenetét Magyarországon forgatták: az etyeki Korda stúdióban és Budapesten, a Bálnában, a MÜPÁ-ban, a Hungexpo telephelyén…

A Miles a jövőből című, huszonöt részes animációs sorozatra tulajdonképpen a LEGO DUPLO legújabb termékei hívták fel a figyelmünket. A 10824-10826-os számmal jelölt játékkészletek, amelyekből a 2-5 éves gyermekek ügyesen összeállíthatják azokat a helyszíneket, ahol a velük nagyjából egyidős Miles galaxisokon átívelő kalandjai játszódnak. A tizenegy perces epizódok, amelyek fél éve a magyarországi Disney Junior műsorán kora reggeltől késő délutánig, naponta többször is megjelennek, nagy vidáman azt mesélik el, hogy ez az igen lelkes és kíváncsi – olykor pedig szerfölött meggondolatlan – fiúcska, és a családja (kik a Holnapföldi Átkelési Hatóság képviseletében tartózkodnak az űrben) miként próbálják megoldani a világegyetem távoli pontjain élők gondjait.

Az egyik történetnek elszabadult űrhajó a „hajtómotorja”, a másiknak egy vulkán, a harmadiknak a mindent beterítő űrszemét… A négytagú család otthona a Csillagszféra nevű űrbázis (melynek Miles édesanyja a kapitánya!), legfőbb segítőtársuk pedig, egy strucc formájú robot, „aki” vészhelyzetben mindig a kis Miles pártjára áll. (És, mellesleg szólván, bármily’ rokonszenves is, a mi Mikrobinknak a nyomába se léphet…)

Igazándiból azért pártfogolom ezt a sorozatot – méghozzá ezerszer erőteljesebben, mint a Tom és Jerry féle üldözéses, ütlegelős, komiszkodós produkciókat – mert kiveszőfélben levő földi szokást népszerűsít: a segítőkészséget. Amiként Ridley Scott legújabb moziját, a két Golden Globe-bal jutalmazott és hét Oscarra felterjesztett Mentőexpedíciót is ezért kedvelem, nem pedig a legeslegjobbnak vélt vizuális effektusaiért, hang- és látványtervezéséért, forgatókönyvéért, amint azt Oscar-jelölései sugalmazzák… És nem is a miatt, mert számos fontos jelenetét Magyarországon forgatták. (Az etyeki Korda-stúdióban ötven napon át, három-négyszáz fős stábbal, négyezer tonnányi – az ajkai vörös iszaphoz remélhetőleg csak színében hasonlatos – vörös homok karéjában; meg a Bálnában, amely a NASA központját „képviselte”, valamint a MÜPÁ-nak becézett Művészetek Palotájában, ahol a kínaiak űrközpontját „rendezték be” a filmesek. Hogy, hogy nem, egy csepeli HÉV-szerelvénnyel a háttérben…)

Nem, számomra az Andy Weier könyve alapján forgatott, 136 perces amerikai film azért tűnik figyelemre méltó alkotásnak, mert modern időkre is átmentendő értékeket képvisel. Mondandóját hétköznapi iróniába csomagolva. Szakmai közösségek felelősségét részletezve s népszerűsítve, de a felelőtlenek érvrendszerét is közreadva. (Szerintem sikeresen meg is torpedózva…) Kitől és hol kaphatunk efféle leckét manapság?

A történet voltaképpen roppant egyszerű, a világűrbéli körülményeket leszámítva, mondhatni, mindennapi. A munkaadójuk által kijelölt telephelyüket biztonsági okokból elhagyni kénytelen kutatócsoportnak csak késve jut a tudomására, hogy halottnak vélt kollégájuk él, és rettenetes erőfeszítések árán, elképesztő találékonysággal küzd az életéért. Egymaga! Megmentése kockázatos vállalkozás, cserbenhagyása – immár másodjára – a közösség, a tudomány, a társadalmi rend és minden egyes ember szégyene volna.

Ridley Scott filmje természetes humorral, hétköznapi gesztusok kíséretében tanúsítja, hogy a jövő embere, a világűr vándora s lakója a másik ember megmentése érdekében a legnagyobb kockázatot is vállalja: saját boldogulását is feledi, testi épségét is veszélybe sodorja…

Az Oscar-gyanús film szerint egyelőre csak a Marson.

Egyszer talán majd a Földön is.

Megint.

2016. február 2.

vissza >>