Magyarságtudomány a 21. században

Magyar tudósok külföldön – külföldi tudósok Magyarországon; „Kulturális nacionalizmus” és nemzetállam-építés Magyarországon a 19. században; Migráció, identitás és integráció Magyarországon; A jelen a múlt jövő idejű alakja: a mai magyar medicina történeti perspektívában címmel, és számos más tárgykörben 31 ország tudósai tartanak előadást augusztus 22 és 27. között a VIII. Nemzetközi hungarológiai kongresszuson. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság által szervezett tudományos tanácskozás címe: Magyarságtudomány a 21. században.

A korábbi hungarológiai kongresszusoknak Budapest, Bécs, Szeged, Nápoly-Róma, Jyvaskyla és Kolozsvár volt a helyszíne, az idei rendezvényt az alapítása 650. évfordulójának megünneplésére készülő Pécsi Tudományegyetem fogadja

Mint a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke, a finnországi jyvaskylai egyetem tanszékvezetője, Tuomo Lahdelma is megírta, magyarországi elnöke, Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának a főigazgatója is elmondta, a VIII. Nemzetközi hungarológiai kongresszus igyekszik minél több kultúra képviselőit megszólítani. Reményeik szerint a magyarországi és külföldi tudományos és oktatási intézmények kutatóinak, a különböző országok hungarológiai tanszékeinek, magyar kultúrával foglalkozó intézeteinek és szakembereinek a párbeszéde példaértékű lehet más területeken tevékenykedők számára is. És, talán a kis nyelvek és kultúrák – közgazdasági észszerűségre hivatkozó – leértékelésén is sikerül valamelyest változtatni általa.

A magyarságtudomány jelentős múlttal és komoly nemzetközi tudásbázissal rendelkező kutatási terület. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság – amelyet 2002-ig Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságként emlegettek – 1977-ben, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére, abból a felismerésből született, hogy a hungarológia nemzetközileg ismert és elismert tudományággá vált, kutatása s ápolása – mint a többi nemzeti kultúráé is, amely a szellemi javak összességében, az egyetemes emberi kultúrában sajátos színt és értéket képvisel – általános érdek. A társaság közel negyven éve a világnak a magyarságtudományban érdekelt, más-más nemzetiségű és tudományos felfogású kutatóit fogja össze, és minden módon nemzeti kultúránk egyoldalúságoktól mentes tudományos vizsgálatát segíti.

Az 1981 óta ötévente – egy-egy jelentős hungarológiai kutatóműhelyt magáénak valló egyetemmel közösen – megrendezett nemzetközi hungarológiai kongresszusoknak már a témaválasztásuk is sokat mondó: 1991-ben Szegeden régi és új peregrinációkról, azaz magyar tudósaink külföldi munkálkodásáról és a külföldiek magyarországi kutatásairól tanácskoztak, 1996-ban Rómában és Nápolyban a magyar művelődés és a kereszténység kölcsönhatásáról hangzottak el előadások, 2001-ben, Finnországban a hatalom és a kultúra egymásrautaltságáról…

A nyolcadízben, Pécsett megrendezendő tudományos tanácskozás a magyarságtudomány huszonegyedik századi lehetőségeit és teendőit tárgyalja – máris úgy tűnik – óriási érdeklődés kíséretében. Dél-Koreából, Japánból, Észtországból, Lengyelországból, Bulgáriából, Horvátországból, Itáliából és Finnországból is jelentkeztek előadók, nem „csak” a határon túli magyar közösségekből, Erdélyből, a Felvidékről… Hungarológia a Távol-Keleten címmel is hallgathatunk majd előadást augusztusban, a pécsi egyetemen; magyar színháztörténeti kérdésekről – tudományközi megközelítésben – lengyel kutatónő fog beszélni. Migráció, identitás és integráció „hármas egységéről” – történeti perspektívában – bolgár tudós fog számot adni…

A megértés alapvető igényével, a kulturális közvetítés szükségességével számoló rendezvény – számomra úgy tűnik – időben érkezik, talán még híres és hírhedett szellemi szegénylegényeink gondolkodását is képes lesz mozgásba hozni.

2016. február 6.

vissza >>