Magyarország felfedezése

Az immár másfél évtizede folyamatosan jelentkező, Szerelmes földrajz című ismeretterjesztő sorozatban minden a helyén van. Kivéve az adásidőt és az egyes részekről szolgáltatott információkat. Aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy a Bartók Béla emlékdíjas és Príma díjas produkció legfeljebb pár embert talál meg, a tömegeket azonban hidegen hagyja. Hajnalok hajnalán, hétköznap 5.45-kor, vasárnap 5.20-kor ugyan ki néz televíziót? Kiváltképpen, ha fogalma sincs róla, hogy az elkövetkező 25 percet kinek a társaságában és mely vidéken töltheti? Ezúttal azonban, minden Kedves Olvasómnak elárulhatom, február 13-án, szombaton a Duna World-ön káprázatosan színes egyéniséggel találkozhatnak, Szemadám György festőművésszel és íróval. És nem is korahajnalban, hanem kései hétvégi reggelen: 9.50-kor.

Beer Miklós, Szemadám György, Maria B. Raunio és Bánffy Farkas egyaránt lélekemelően szép tájakat ajánl a tévénézők figyelmébe, feltéve, hogy elcsípjük azt a 25-30 percet, amelyben hozzánk szólnak

A szülőhazájában talán még teljesen el nem feledett Szabó Zoltán 1942-es (!) sikerkönyvének a címét kölcsönvevő televíziós sorozat olyan köztünk élő, jeles személyiségeknek ered a nyomába, akik életművükkel, vagy életpéldájukkal, de hétköznapi tapasztalataikkal is a segítségünkre lehetnek a magyar föld felfedezésében, érzelmes és mégis alapos megismerésében. A váci püspök, Beer Miklós a zebegényi kis falut fedezteti fel velünk, azt a közösséget, amelynek körében legboldogabb gyermekéveit töltötte. A Finnországból hozzánk érkező, ifjú festőművésznő, Maria B. Raunio az évtizedeken át Zebegényben alkotó Szőnyi István művészetét is, a budapesti Képzőművészeti Egyetem könyvtára s tantermei mellett. Képeivel pedig az anyaság apoteózisát, egyszerűen…

A történelmi jelentőségű Bánffy család Erdélybe visszatelepült utóda, Bánffy Farkas Fugadot, Háromszéket, Magyarlapádot, Dél-Erdélyt járja be, felújított és ma is romos kúriáit, gyönyörű erdeit, táncos lábú, énekes kedvű lakóit mutatja be. (Meg azt a rokonszenves fiatalembert, aki egyetemi tanulmányait Budapesten befejezvén, ősei földjén igyekszik gyökeret ereszteni…)

A festőművészként is, íróként is, televíziós szerkesztőként is tiszteletre méltó Szemadám György azokhoz a természeti csodákhoz vezeti el a televíziósokat, és hatásos közreműködésükkel a nézőket is, amelyek a gyermek Szemadám Györgynek az Édent, a felnőttnek a harmóniát, a művészi kiteljesedés forrását jelentették … A Velencei tó „tartozékaként” kezelt Dinnyési fertőt, amelynek gazdag madárvilágát a természetőr Fenyvesi Lászlóval közösen szokta figyelni. Aztán a Hortobágy turisták által ritkán látogatott részei következnek. E tájon is a természetőr, Szilágyi Attila az „útikalauza”, meg a fizikusból lett, megszállott madarász, dr. Végvári Zsolt.

A festőművész Szemadám György, akinek kedvenc témája a hazai madárvilág, büszkén meséli, hogy a hazánkban élő 400 madárfajból 296-ot sikerült megfigyelnie. Pályatársai s barátai gyakran faggatják: milyen madarász ő voltaképpen? Nem vadássza a madarakat, tudományos kíváncsisággal nem is tanulmányozza… Látom őket, mondja erre, s ez nekem bőségesen elég.

A körülöttünk levő élővilággal való ismerkedésnek ez a módja egészen kivételes jelenség mifelénk. Magyar földön inkább csak a bősz vadászokat szokás számon tartani (s ünnepelni), a természet meggondolatlan, ám roppant önérzetes kártevőit… Ezért is örvendetes, hogy Szemadám György Szerelmes földrajzát – a véletlennek köszönhetően, vagy felsőbb utasításra? – név szerint is hirdette az MTVA magyar produkciókra általában fittyet hányó tévé- és rádió-magazinja. Ne firtassuk, mik lehetnek a mozgatórugói az RTV Részletes ezen „engedékenységének”, azt kérjük inkább számon szerkesztőitől, hogy a Szerelmes földrajz fentebb felsorolt epizódjait miért nem hirdették kellő időben?

Amikor Szabó Zoltán (a Magyar Nemzet hetven-egynéhány évvel ezelőtt legnépszerűbb munkatársaként) Szerelmes földrajzát közreadta, ezt írták könyvéről a pályatársai: „úgy viszonylik a földrajzhoz, mint a szerelem a biológiához”. Ezt az elmés mondást Hollós László és Dalai István sorozatának nézőiként mi is megfogalmazhattuk volna. Azok a szerencsések ugyanis, akik a Szerelmes földrajz rendszeres nézői lehetnek, pontosan tudják, hogy odaadó figyelmükkel nem turisztikai ajánlóműsorokat követnek. Nem is különleges úti-filmeket, hanem ember és táj összhangját példaértékűen „leképező” közleményeket, amelyek láttán és hallatán nemzeti büszkeségünk erősödik, hazaszeretetünk izmosodik.

Tudom, életveszélyes vállalkozás manapság nemzeti büszkeségre, hazaszeretetre hivatkozni. Az efféle akciókat ugyanis még az is félreérti, félre is magyarázza, aki tegnap bátran használta e fogalmakat. A Szerelmes földrajz című sorozat legjobb részei láttán azonban nyilvánvalóvá válik – bűn volna hallgatni róla, több is annál: súlyos hiba –, hogy napjainkban ez az a folyamatosan jelentkező, igényesen összeállított televíziós produkció, amely láttán, „annyi balszerencse közt,/ Oly sok viszály után”, elégedetten nyugtázhatja az ember, hogy magyarnak született, és meg is maradt magyarnak.

2016. február 9.

vissza >>