(Nem csak március 8-ra) ajánlott irodalom

Nőnapi olvasmányokat is talál az Élet és Tudomány 2016/10. számában a 70 éves hetilap olvasója: bevezetőként útkereső nőkről, a címlapfotóhoz tartozó írásban tibeti családmodellekről, a Hargittai Magdolnával új könyvéről folytatott beszélgetésben tudós nők harcairól és győzelmeiről szerezhetünk tudomást. Hosszú távon is érvényes mondandóval…

Hargittai Magdolna Széchenyi-díjas kémikus, kutatóprofesszor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kinek a molekulaszerkezet-kutatás a szakterülete, az ismeretterjesztésnek is nemzetközileg elismert szaktekintélye. 2014-ben férjével, Hargittai Istvánnal, és fiával, Hargittai Balázzsal közösen összeállított kötete – Különleges elmék – Találkozás 111 híres tudóssal – a könyvkereskedelem ma is kelendő portékája. Föltehetőleg ez lesz a sorsa az először angolul, majd magyarul megjelent Nők a tudományban című munkájának is…

Pál Ferenc mentálhigiénés szakember és katolikus pap az esztendőkkel ezelőtt, a Magyar nők világkonferenciáján elmondott beszédének máig érvényes gondolatait idézte fel az Élet és Tudomány hasábjain: „A nők csak néhány évtizede vannak olyan helyzetben, mint ma, egy tanulási folyamat elején tartanak, útkeresőként próbálnak rájönni, hogy nőként mit kezdhetnek a nagyobb lehetőségekkel. Mint minden tanulási folyamatban, itt is ki-ki maga kell, hogy ráérezzen: hol lépett túl a határain, s akkor tud elkezdeni jó helyeken határokat húzni. Nem könnyű ma nőnek lenni…”

A tibeti családmodelleket bemutató, káprázatos ladakh-i „anzix” fő helyen az ősi mondást idézi: „Buddha egyenlő jogokat adott a férfinak és a nőnek.” Ebből kiindulva ismerteti azt az igen változatos – európai ismeretvilágunk számára meghökkentően racionális – képet, amelyet a hagyományos tibeti családmodell mutat. Tibetben, Ladakhban mindennél fontosabb a családi birtok megóvása, de a vérkeveredés kivédése is. És, hogy „minden tibeti kölcsönösen elkötelezetten segíti rokonait, különösen nehéz időkben”…

Hargittai Magdolna, vagy száz világhírű tudós nővel folytatott beszélgetés birtokában, arra a nagy kérdésre (is) kereste a választ, miként tudták összekapcsolni e nagyszerű eredményeket elérő – Nobel-díjjal és más jelentős elismerésekkel illetett – asszonyok a kutatómunkát családi kötelezettségeikkel. Milyen anyák voltak, gyermekeik miként emlékeznek azokra az időkre, melyeket tudós édesanyjuk mellett kellett megélniük. Hargittai Magdolna Nők a tudományban című könyvéből természetesen sok más fontos tudomány- és társadalomtörténeti ismeret is összegyűjthető, a még az 1990-es évek végén is az élet természetes velejárójaként kezelt egyenlőtlenségektől – például: a kutatónőket kisebb fizetésekkel szerződtették, és rendszerint később is léptették elő, mint a férfiakat… – a férfiak által eltulajdonított kutatási érdemekig. (Amikor például a témavezető kapott Nobel-díjat a felfedezést jegyző PhD-hallgató helyett…)

2015. március 7.

vissza >>