A szabaduló művész gyűjteménye

Képzeljük el, mit jelentett volna kortársainak, ha a VI. és a VII. század fordulóján – feltehetően 588 és 660 közt – élt aranyműves, a hit tisztaságának és az egyház egységének védelmezője, Eligius nem „csak” híveket, de tárgyakat is gyűjtött volna. Tisztelője s hű követője, alakjának gyakori s ihletett megörökítője, Kótai József ötvösművész a „kicsinyes semmiségek világából való szabadulás” lehetőségeként, vagy ötven évvel ezelőtt – szeretett barátainak és példaképeinek a bíztatására – keleti szőnyegeket kezdett gyűjteni; 156 tételes gyűjteményét most saját kiadású könyvében mutatja be. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy nagy jövőt sejtsünk a Co-Libri Reklámgrafika által gondozott, páratlanul szép és meghökkentően gazdag ismerettárral rendelkező kötet előtt. Budapesti bemutatóját – amely április 1-jén délután hat órakor lesz a Falk Miksa út 24. szám alatti Biksady Galériában, – hamburgi jó híre is megelőzte.

Az ötvösművész Kótai József az ősi, viaszveszejtéses eljárással készített, tíz centiméternél is kisebb ezüst figurái által vált Európa-szerte ismert és elismert művésszé, érmeit időtlenségbe átlényegülő, hétköznapi életképekként szokták értékelni

A Keleti szőnyegek című könyv legnagyobb érdeme, hogy azok is lelkesen forgathatják, akiknek ez az első találkozásuk a „mániákus gyűjtők” világával is, és a keleti szőnyegek tudományával is. Az illően rövid és közérthető bevezetőben – Calderon soraira támaszkodva: „Mi az élet? – Hangulat./ Látszat, árnyék, kábulat./ Legfőbb jói semmiségek/ Mert álom a teljes élet…” – az 1940-es születésű Kótai József az önsajnálat leghaloványabb jele nélkül beszéli el azt a menekülési útvonalat, amelyen haladva, sanyarú gyermekéveiben a környezetével való összeütközéseket megpróbálta elkerülni. Szerencséjére, mint pályakezdő „szabaduló művész” gyakran találkozott olyan segítőkész felnőttekkel, akik szellemi támogatói, nevelői lettek, és, akiktől ember- és életszeretetet is tanulhatott a kor- és művészettörténeti tudását megalapozó magánstúdiumok közben.

Gyűjteményét – „amatőr” mivoltának a hangsúlyozásával – saját belátása szerint határozza meg, ekként is csoportosítja. Az egyes csoportokat a kárpitok születési helye és készítőik törzsi hovatartozása szerint sorakoztatja fel, a sort Belső-Ázsiával, és Türkmenisztán legnépesebb törzsével, a tekkével kezdi. (Föltehetőleg azért, mert gyűjteményének legelső darabja egy tekke főszőnyeg volt…) A földrajzi és történeti bevezetők után – amelyeket térképekkel és olykor a tájra s annak lakóira is jellemző használati tárgyakkal, fegyverekkel, fémedényekkel, viseletekkel árnyal és „pontosít” – gyűjteményének minden egyes darabját külön-külön írja le. Például így: Tűzhely vagy küszöbszőnyeg, hossza 137 cm, szélessége 12 cm… Felvető festetlen, 3 elszövőjéből egy vörös gyapjú, két szál fehér gyapot… És, miközben a könyv végén található szakszótár segítségével Tibeten, Perzsián, Iránon, Anatólián, Törökországon, a Kaukázuson át Észak- Afrikáig eljutunk, olyan elmélyülten, pontosan és mégis emelkedetten és könnyedén átadott ismeretek birtokába juthatunk, amelyeket legfeljebb az ötvösművész Kótai Józseftől kaphattuk…

Kézenfekvő volna most arra hivatkozni, hogy Kótai József könyve a legjobbkor érkezett. Akkor, amikor az általa bemutatott tájakat és népeket mesterségesen (is) szított indulatokkal, tudatlanságból elkövetett előítéletekkel figyelik Európa lakói. Aki azonban a napi politikai gerjedelmektől függetlenül igyekszik értékelni ezt a szerzője lelkesedéséből és önzetlenségéből sarjadt, nagyszerű produktumot, borús napjainkon mást nem tehet, csak reménykedhet: aki az alkotó ember munkáját – legyen az erszáni sátorajtó, szárik falidísz, nyeregtakaró, tekke táska, vagy hímzett szőnyeg Észak-Szaharából – méltányolja s menti, a maga módján az emberséges jövőt is népszerűsíteni tudja…

A könyvbemutató után egy héten át Kótai József gyűjteményének jellegzetes darabjait a Biksady Galériában lehet megtekinteni.

2015. március 11.

vissza >>