Galamb József Magyar Örökség díja

Makót soha nem feledte…

Ma, 2016. március 19-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében adják át a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: Petrás Mária népi énekes és keramikusművész, a Határok nélkül című nemzetpolitikai és jogvédő műsor, Deáky András tanár, turisztikai vállalkozó, Kő Pál szobrászművész, Kubinyi Anna (1949-2015) textilművész, az 1990-ben alapított Egymásért Alapítvány kárpátaljai karitatív szolgálata, valamint Galamb József (1881-1955), a XX. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre.

Henry Ford detroiti üzemében húsz esztendőn keresztül gyártották a világ első olcsó népautóját, körülbelül tizenöt és fél millió készült belőle. 2000-ben százezer működőképes Ford T-modellt tartottak számon a világban

Huszonegy ével ezelőtt, amikor pár okos ember – a nemzet vigasztalására – a Magyar Örökség díjat kitalálta, s működtetni kezdte, szeretett napilapom, az egyébként az elsők között Magyar Örökség díjjal jutalmazott Magyar Nemzet kötelességének tartotta, hogy az új díjjal megjelölt személyeket és intézményeket olvasóinak bemutassa. A köztudatból gondosan kitörölt eseményeket is, határainkon túl élő rokonainkat is, ahogyan a kitüntetési lista – polgártársaink javaslatai alapján – megszabta.

Idővel azonban – helyhiányra hivatkozva – csak egyetlen kitüntetettel szabadott foglalkozni a hét közül a Magyar Nemzet hasábjain. Ettől fogva semmi másra nem ügyelhettem, csak, hogy a lehető „legidőszerűbb” Magyar Örökség díjast mutassam be a kedves olvasóknak. Olyan, hosszú időn át az ismeretlenség homályában rejtező életműveket, vagy tetteket, amelyeknek nem „csak” a tényleges eredménye, de az erkölcsi hozadéka is mindnyájunk megismerésére érdemes, és követendő példaként szolgál. Ma már büszkén vallhatom, hogy az a cikksorozat, amely 1995 és 2014 között – a Magyar Örökség díjjal jutalmazott személyeket, intézményeket és eseményeket bemutatandó –, a Magyar Nemzetben megjelent, minden időben, mostani, zaklatott köznapjainkban is vállalható.

Tán mondanom se kell, a sorozat internetes folytatása az évtizedekkel ezelőtt megkezdett munka méltó utóda szeretne lenni. E szellemben mutatom be azt a Makóról indult, félárva szegény legénykét is, aki páratlan akaraterejének, szorgalmának és képességeinek köszönhetően a XX. század tán leghíresebb mérnöke lett. A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Galamb József azonban, a világ első olcsó népautójának a tervezője, nem csak az amerikai Ford Motor Company-nél folytatott munkássága miatt érdemes a XXI. századi magyarság figyelmére, de szülőföldje iránti, életre szóló kötődése következtében is. Hogy Makót soha nem feledte, s ahogy’ tudta, mindig segítette.

A gimnázium első négy osztályát, de talán még elemi iskolai tanulmányait sem tudta volna elvégezni az apa nélkül maradt Galamb József, ha tanulmányainak költségét idősebb testvére nem fedezte volna. Az eszes fiút később is készségesen segítették azok a jó szándékú emberek, akiknek az értékrendjében a tehetség volt a fő helyen. Szegeden, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában a magyar autó- és motorgyártás úttörőjének, Csonka Jánosnak az öccse, Csonka Ferenc vette pártfogásába, miután a diák kifejező geometriai rajzaira felfigyelt. A Budapesti Állami Felsőipariskolában a neves gépészmérnök, Lencz Ödön, aki a saját példájával arra is ráébresztette a 24 (!) tantárgyat jeles eredménnyel abszolváló fiatalembert, hogy a nyári szünidőben is tanulni kell, és, hogy a külföldi tanulmányutak a pályakezdőnek olykor többet adnak, mint a legjobb iskolai stúdiumok.

Jalsoviczky Géza meg, a hazai közép- és felső-ipariskolai gépészképzés megszervezője, azt (is) tudatosította Galamb Józsefben, hogy a kötelező katonai szolgálaton érdemes minél hamarább „átesni”. A roppant készséges és céltudatos fiatalember tehát 1901-ben Pólában, a haditengerészetnél jelentkezett, ahol egy esztendei szolgálata alatt Horthy Miklós volt a torpedó-naszád parancsnoka. (Aki, tán mondani sem kell, ugyancsak felfigyelt a tehetséges fiatalemberre. Tudomásom szerint mindezidáig senki nem firtatta, mekkora volt a szerepe ennek a „közjátéknak” abban, hogy a kormányzó idősebbik fia, az 1928-ban gépészmérnöki diplomát szerző Horthy István – ma így mondanánk – szakmai továbbképzésének színteréül éppen Amerikát választotta, és a Ford gyárban, Galamb József világra szóló szakmai sikereinek a helyszínén, kezdetben egyszerű munkásként, majd tervezőmérnökként dolgozott.)

A számos szakmát – többek között a kútfúrást, harangöntést, kovácsmesterséget, rézöntést – kitanuló Galamb József, miközben a lokomobilok, azaz a mezőgazdasági gépek meghajtására alkalmas gőzgépek, a gőzkazánok és az úgynevezett stabilgépek kezelését is elsajátította, tanulmányainak befejezése után Hódmezővásárhelyen, Aradon, Békéscsabán dolgozott. Hogy milyen elismeréssel, azt az az ösztöndíj is jelzi, melynek birtokában az ifjú Galamb németországi tanulmányútra indulhatott. Drezda, Hamburg, Berlin, Bréma megismerése után, Düsseldorfban, majd Frankfurt am Main-ban munkát is vállalt, a Daimler és Benz, valamint az Adler Automobil Company alkalmazásába állt. Az 1904-es autó-világkiállítás hírére az Egyesült Államokba utazott, ahol komoly erőfeszítések árán gyűjtötte össze azt az összeget, amelynek fejében – szinte az utolsó pillanatban – a világkiállításra szóló belépőt megvásárolhatta.

A kiállítás élményének köszönhetően, vagy másért, eredeti elhatározásával ellentétben a lelkes magyar nem tért vissza Európába. Az Államokban próbált boldogulni. 1905-ös, detroiti látogatása, Henry Forddal való megismerkedése azután életre szólóan meg is erősítette, mondhatni, véglegesítette kezdetben oly’ igen képlékeny elhatározását. A Ford Motor Company-nál a senki által nem ismert idegen, az igénye szerint megszabott bérért szerződtetett Galamb József kezdetben a gyár műszaki rajzolójaként dolgozott, kisvártatva pedig – műszaki újításainak köszönhetően – a gyár főkonstruktőre lett.

Azt, hogy Henry Ford mily’ nagyra tartotta tehetséges tervezőjét, azzal szokták tanúsítani, hogy Galamb József évi fizetése az Amerikai Egyesült Államok elnökének az évi javadalmazásával egyezett. (75.000 dollár volt.) Azt pedig, hogy a Makóról indult férfiú sikerei csúcsán sem feledte övéit, szülővárosát, testvéreit, szegény sorsú honfitársait, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy, ha csak tehette, hazalátogatott. (1911-ben és 13-ban is Makón tartózkodott; utoljára 1932-ben jöhetett Magyarországra, a háborúba ájult nagyvilág több visszatérést nem engedélyezett számára.) Itthoni tapasztalatai alapján megszervezte, hogy a Farkas Jenővel közösen tervezett, sorozatgyártásra alkalmas kis mezőgazdasági gépet, a Fordson traktort a nagy magyar Alföldön is használhassák. Először hat darabot küldött belőle szülővárosának, majd – fogadtatásukat fölmérve – családi céget alapított, amely kisvártatva, mezőgazdasági gépeken kívül autókat és autóalkatrészeket is forgalmazott. A tehetős magyarországi fogyasztók számára igazán kedvező vállalkozás sikerét látva, Galamb József a szegény sorsú magyar diákokról is gondoskodott. 1921-ben azok számára, akik felső ipari iskolákban szerettek volna tanulni, ösztöndíjat alapított.

Túl a hatvanon családtagjaival, magyar barátaival meg kellett szakítania minden kapcsolatot. Hazai vállalkozásait kivétel nélkül mind államosították, raktárkészleteire az ÁVÓ tette rá a kezét. A hozzá hasonlóan tehetséges szegény diákoknak pedig, azóta sincs Galamb Józsefhez hasonlóan nagyvonalú támogatója.

2016. március 19.

vissza >>