Pócspetri – avagy az igazságnak mindig megadatik a feltámadás?

A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét ebben az esztendőben a köztelevízióban a magyarországi keresztényeket megfélemlítő Pócspetri ügyet bemutató dokumentumfilm vetítésével kezdődik, és azzal is fejeződik be. Ember Judit 1982-es (!) rendezésének az első részét a nagyhét kezdetén, március 21-én 1.50-kor tűzi műsorára a Duna Televízió, második részét húsvét hétfőn, március 28-án 1.15-kor. A 108 perces film különleges érdeme, hogy nem csak az igazságot tárta fel, de az évtizedeken át „rendőrgyilkos falunak” nevezett község jó hírének a helyreállításáért is igen sokat tett.

Az éveken át dobozba zárt Pócspetri film utóéletéről Mátis Lívia forgatott újabb dokumentumfilmet, amely a történet számos „meglepetéséről” is beszámol, többek között arról, hogy a rögtönítélő bíróság egy másik fegyver tulajdonságai alapján hozott halálos ítéleteket, nem a bűnjelként lefoglalt puska adottságai szerint

Mióta a Saul fia című film bemutatójáról kitántorogtam, és a film hatásának „köszönhetően” azt is elfeledtem, hogy hívnak, hol vagyok, és merre kellene tartanom, egyre gyakrabban jut eszembe az a félig legális, félig illegális filmbemutató, amelyen Ember Judit éveken át dobozba zárt dokumentumfilmje volt látható. A 108 perces Pócspetri, mely bizony, az 1980-as évek közepén, végén hasonló sokkot okozott, mint az immár Oscarral ékített produkció. Pedig a Pócspetri ügyről családi körben hallottam is egyet-mást susogni, nem úgy, mint a Nemes Jeles László történetét útjára bocsátó Sonderkommandó-lázadásról. (Arra emlékeztek-emlékeztettek nagyra hivatott, és mégis tisztességben megőszült jogász-ismerőseim, miként próbáltak az igazságügyi miniszternél, Ries Istvánnál az Olti Vilmos elnökletével, hamis föltevés alapján halálra ítélt Királyfalvi Miklósnak kegyelmet kieszközölni, s miként rontott rájuk a kommunisták minisztériumi „mindenese”, hogy ezen „akciót” rettenetes hangaerővel megakadályozza, s a két emberséges kérelmezőt az intézménytől eltávolíttassa…)

Ember Judit filmjét látva, a legerősebben az döbbentett meg, hogy Pócspetri népe, 34 esztendővel ama végzetes nap után (1948 június 3-án, az esti litániáról a községháza elé sereglő lakosok templomi énekkel, imádkozással arra akarták a községházán ülésező „nemzeti bizottságot” rávenni, hogy ne államosítsák a falu egyházi fenntartású iskoláját) mily gyötrelemmel emlékeztek vissza arra a keserves időszakra, amikor az „eljáró közegek” erőszakkal kényszerítették őket hamis vallomások megtételére, majd aláírására. (Voltak, akik e brutális akciók következtében meghaltak, és voltak, akik életre szólóan megnyomorodtak…)

A békés tüntetésnek ugyanis, amelyet a két községi rendőr szolgálati fegyverével próbált „feltartóztatni”, egy emberéletet kioltó puskalövés vetett véget. A települést, természetesen, nem sokkal a végzetes baleset után „rendfenntartó” alakulatok sokasága vette kezelésbe, elsőként Princz Gyula és csapata. A helyszínre szállított sajtó is megkapta a maga feladatát, az első magyar koncepciós per népszerűsítésében a Népszabadság járt az élen.

A korabeli hivatalos jelentések szerint első körben 28 személyt vettek őrizetbe Pócspetrin június első napjaiban. Az „Államvédelmi osztály” pedig az ügyészséget arra utasította, hogy „statáriális tárgyalás lefolytatására a szükséges intézkedéseket tegye meg”.

Egy héttel e tragikus esemény után, már Budapesten tárgyalták a plébános, Asztalos János, Királyfalvi Miklós községi írnok, Som István tanító, Kremper Ferenc napszámos és Vitéz Gábor földműves ügyét. Másnap ítéletet hirdettek, és Királyfalvit pár óra múltán fel is akasztották. (A plébános halálos ítéletét a köztársasági elnök, Tildy Zoltán életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta. A tanítót szintén életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották, Kremper Ferencnek 12 évet, Vitéz Gábornak tíz évet kellett börtönben töltenie.)

A Pócspetri-film érdekes módon a rendszerváltás után sem lett közbeszéd tárgya. Azért-e, mert annyi más megbeszélni valója támadt a köznek? Vagy azért, mert a 90-es évek nem is egy nagyhangú közszereplője érintett volt e tragikus históriában? Ember Juditot azonban ez nem gátolta meg abban, hogy Pócspetri lakosságát a perújrafelvételre rábeszélje, s a teljes rehabilitációig elvezesse. Törődötten, betegen, magára maradtan, és mégis rendületlenül. Ezt az utolsó felvonást Mátis Lilla 28 perces dokumentumfilmben „rögzítette”.

Büszke vagyok rá, hogy mindkettőjüket ismerhettem. És most arra is, hogy 2016 húsvétján, amikor annyi, de annyi keresztényietlen mondatot összehordanak odafönt, és elfogadunk idelent, hogy a Duna Televízió – régi értékrendje szerint – Ember Judit fő művével köszönti a feltámadást. És általa a reményt is: az igazságnak mindig megadatik a feltámadás.

2016. március 22.

vissza >>