Beszélgetés Veres András szombathelyi püspökkel

2014 karácsonyán szeretett lapom, a Magyar Nemzet jó hagyományai szerint ünnepi interjút készítettem Veres András szombathelyi püspökkel. Pócspetri szülöttjével a IV. századi Savaria – a mai Szombathely – szülöttjéről, Szent Mártonról is beszélgettünk. Ámbár tisztában voltam vele, hogy a Magyar Nemzetnél ez az interjú lesz a hattyúdalom, mégis boldog voltam, mert a legeslegfontosabbról, a felemelő szeretetről szólhattam általa. 2016 húsvétján is emiatt teszem fel a honlapomra, és, persze azért is, hogy aki a Pócspetri filmre a húsvéti ünnepkörben a Duna Televízió műsorán rátalál, az 1700 éve született Szent Márton életpéldájával is találkozhasson.

Az 1700 éve Saváriában, a mai Szombathelyen született Szent Márton a testvéri szeretetnek olyan példáit adta, melyek önző világunknak is mozgatói lehetnének

Abban a szabolcsi községben született, amelyet semmi módon nem lehetett keresztény hitétől eltéríteni. Főpapként abban a nagy múltú nyugat-dunántúli városban teljesít szolgálatot, ahonnan a felemelő szeretet szentje, Márton elindult…

Pócspetri lakosságának 1948-as megkínzása s megalázása után egyre több fiatal jelentkezett e településről egyházi szolgálatra. ’49-ben két fiú, később hat, köztük Veres András…

Még ha a felnőttek egymás között suttogtak is róla, miként szenvedték meg 1948-ban, hogy a községi iskola államosítását meg akarták akadályozni, gyermekeik előtt minderről nemigen beszéltek Pócspetri lakói. Amikor 1974-ben a győri bencés gimnáziumba kerültem, és történelemtanárunk megkérdezte tőlem, hogyan emlékeznek a falumban az emberek a negyed századdal korábban történtekre, értetlenül, némán álltam, semmit nem tudtam szülőfalum ezen korszakáról. Amikor az őszi szünetben hazatérhettem – november 7-én! –, megkérdeztem a szüleimet, voltaképpen miről kérdezett engem a történelemtanárom. Döbbenten nézett egymásra az édesanyám és az édesapám, végül édesanyám oldotta meg a helyzetet. Elmondjuk neked, ahogyan mi tudjuk, mi történt a faluban 1948. június 3-án, mondta. Majd megnevezett néhány személyt, akiket hosszabb szabadságvesztésre ítéltek, velük is beszéljek, bíztatott az édesanyám. Ők aztán a szüleimnél valóban jóval többet tudtak mondani arról az eseménysorozatról, amely miatt azt a települést, ahol születtem, még a 70-es, 80-as években is rendőrgyilkos faluként emlegették.

Lehet, hogy a hallgatásukkal a hitüket védték Pócspetri lakói?

A vértanúság, mint az ősegyházban, új keresztényeket teremtett, az emberek hűségesebben követték Krisztus tanításait, mint a falu megbélyegzése, lakóinak meggyötrése előtt. Jól emlékszem, a vasárnapi szentmiséken alig fért be a templomba a hitét bátran megvalló sokadalom, pedig nem kicsi a mi XIII. századi eredetű, az idők során többször is átépített, megnagyobbított, 1923-ban két oldalhajóval is bővített templomunk! Azok pedig, akik börtönbüntetést, megverettetést szenvedtek, mert 1948-ban az egyházi iskolák államosítása ellen tüntettek, életük végéig komoly tartású emberek maradtak. Gondolom ez is hatással volt azokra a fiatalokra, akik a település létszámát meghaladó arányban a papi hivatást választották.

Hetvenkét óra alatt, statáriális eljárással döntöttek róla a Budapesti Büntető Törvényszéken, hogy kit találnak bűnösnek a Pócspetrin megesett, végzetes baleset ügyében. Királyfalvi (Kremper) Miklóst nyolc nappal a letartóztatása után kivégezték, „felbujtójának”, a falu plébánosának, Asztalos Jánosnak a halálos ítéletét – másodfokon – életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. 1956-ban, a forradalom napjaiban szabadult, és hagyta el az országot. Külföldi tanulóévei során sikerült vele találkoznia?

Németországban egy kis településen volt kisegítő lelkész Asztalos János, amikor meglátogattam. Távoli rokonok voltunk, szüleimet ő eskette. Rómába, szerpappá szentelésemre bátorkodtam meghívni, amit ő örömmel el is fogadott. Sajnos, a néhány hónappal később Magyarországon rendezett pappá szentelésemre már nem jöhetett el, 1986-ban nem kapott beutazási engedélyt.

Ember Judit 1982-ben forgatott Pócspetri filmjét kevesen ismerik. 1990-ig szigorúan „dobozolták”, később pedig alkalmatlan adásidőben és ritkán vetítették. Pócspetri szülötte ismeri a rendezőnő fő művének tekintett dokumentumfilmet?

Gimnazistaként a forgatásánál is segédkeztem! A Pócspetrire érkező forgatócsoport ugyanis a falu plébánosának a segítségét kérte, győzze meg az embereket, merjenek megszólalni. Többen ugyanis évtizedek múltán is tartottak tőle, hogy akár nekik, akár a családjuknak gondjuk lehet abból, ha a filmesek jelenlétében az 1948-ban történeteket felidézik. A stábot én kísértem el azokhoz, akik végül hajlandók voltak Ember Judit kamerái elé állni.

Szülőfalujának máig megrendítő történetétől elszakadva, Szombathely püspökét a IV. századi pannon táj tán leghíresebb szülöttéről kérdezem. Szent Mártonról, aki körül, olykor úgy tűnik, több a legenda, mint a hiteles ismeret. Amit senki nem vitat, az a Savariából elinduló fiatalember békevágya s végtelen jósága, legfőképp pedig, kardjával félbehasított köpenye, mellyel didergő felebarátját betakarta…

Miután Sulpicius Severus még halála évében, 397-ben rögzítette a tours-i Mártonként is emlegetett szent élettörténetét, nem kétséges, hogy Savariában született. Hogy Szent Márton hegyét, hová a Szent Benedek rendi szerzetesek monostorát építették, a savariai születésű szentről nevezték el, azt mutatja, hogy a IV. században élt hitvallót a IX. századra már akkora tisztelet övezte, hogy a helyen, mit róla neveztek el, akár egy monostor is épülhetett. Az alakját szinte halála pillanatától körülvevő, áhítatos nagyrabecsülés azért is rendkívüli, mert Márton, a tours-i püspök volt az első olyan szent, aki nem vértanúként halt meg. Voltaképpen már életében szentként emlegették, s halála után, rövid időn belül szentté is nyilvánították. Az első keresztény századoknak, de a későbbieknek is az egyik legismertebb szentje a 316 és 397 között élt Márton, és nem is csak itt, Európában, de szerte a világban. Nagy Károly is, miután 795-ben seregeivel döntő vereséget mért az e tájon élő avarokra, majd azok „segédnépeire”, a szlávokra, elzarándokolt ahhoz a kápolnához, amelyet a hagyomány szerint Savaria Európa-szerte tisztelt gyermekének a szülőháza fölé emeltek… Mi magyarok, már első szent királyaink korában is a magunkénak érezhettük Tours csodatévő püspökét. Születésének ezerhétszázadik évfordulóját 2016-ban ezért is szeretnénk méltóképpen megünnepelni. S azért is, mert Szent Mártonnak számos üzenete van korunk embere számára. Nem csak az amiens-i jelenet, a koldussal megosztott köpönyeg története, csak azt emlegetjük a leggyakrabban. Hosszú élete során a testvéri szeretetnek olyan példáit adta, melyek önző világunknak is mozgatói lehetnének. Szent Márton a Krisztus által meghirdetett testvéri szeretet nevében rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy áldozatos lélekkel, a másik ember gondjai iránt is fogékonyan élhessenek az emberek.

Rumi Rajki István csodálatos szobra az édesanyját megkeresztelő Szent Mártont jeleníti meg; a szülőt felemelő gyermeki szeretetet…

Szent Márton ünnepén több ezren vonulunk a székesegyházból ehhez a Szent Márton kútja fölé állított szoborhoz. Felidézzük a hagyományt, amely szerint Márton, 355-ben, szülőföldjére visszatérvén, a hívő keresztények közé emelte, azaz megkeresztelte az édesanyját. Nem is egyszer közvetlen környezetünkben is tanúi lehetünk hasonló jeleneteknek: a gyermek vallásos érdeklődése vezeti vissza a szülőket a hithez, a templomhoz, Isten házához.

Kivételes adomány, hogy olyan katolikus egyházfő regnálása idején köszönt ránk Szent Márton 1700. születésnapja, aki, annak ellenére, hogy 1620 év a korkülönbség közöttük, számos kérdésben hasonló nézeteket vall, mint Szent Márton. Páratlan lehetőség, hogy a magyarság, de az egész keresztény világ az egykori Savariában, a mai Szombathelyen, Szent Márton szülőháza felett, Ferenc pápával együtt emlékezzék a pannon szentre.

Miután ezt a lehetőséget felvetettem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencián, ahol felvetésem teljes egyetértésre talált, azt kérték, hogy e tervet Magyarország államelnökével és kormányfőjével ismertessem. A két legmagasabb közjogi méltóság jelenlegi felhatalmazottja is nyomban a terv támogatásáról biztosított, kisvártatva Ferenc pápa Áder János kezéből személyesen vette át a magyar állam meghívását… Októberben Rómában jártam, és a szerdánkénti általános kihallgatások egyikén alkalmam volt a Szentatyával találkozni. Elmondhattam neki, hogy azok nevében beszélek, akik meghívták Szent Márton szülővárosába, és e meghívást szóban is szeretném megerősíteni. Ferenc pápa ezt válaszolta: Rendben van, imádkozzanak értem! E válaszban, jól tudom, az igen is, a nem is benne van… Már itthon jutott eszembe, hogy Jorge Mario Bergoglio, Argentína fővárosában, Buenos Airesben, érsekként, hosszú éveken át a Szent Mártonról elnevezett érseki székesegyházban szokott volt misézni.

Szombathely püspöke szerint, szentek árnyékában, reményvesztett és reménykedő embertársaink körében mi mindenre kellene figyelmeznünk?

Az isteni Ajándékra, a megváltó, a felemelő szeretetre, amellyel mi is mindnyájan megajándékozhatjuk egymást. Nincs olyan szegény ember, aki ne tudna valami jót tenni embertársai érdekében. És senki sem olyan gazdag, hogy ne volna szüksége arra a segítségre, melyet embertársaitól kaphat.

2016. március 26.

vissza >>