Csukás István köszöntése

Andersennel egy napon, április 2-án született. A dán meseírót a születése napján, amely egy ideje a Nemzetközi Gyermekkönyv napja is, az egész világon köszöntik, miközben a történeteivel korunk gyermeknépe már csak ímmel-ámmal ismerkedik. A Hans Christian Andersennél 131 évvel fiatalabb magyar írót, a 80 éves Csukás Istvánt viszont, míg a történeteit 3-tól 93 éves korig minden műfajban mindenki lelkesen „fogyasztja”, hivatalos fórumokon szinte senki nem köszönti. Kivétel a Magyar Rádió, amely kétszer fél órát szentel neki – azaz a Süsü című mesejátékának ­–, meg az M2, amely hétvégi programjából a jeles évforduló ellenére sem száműzi a korábban műsorába illesztett Kiscsacsi-sorozat soron következő epizódjait.

Csukás István írásai alapján – egyes kimutatások szerint – 21 film készült, televíziós sorozatai, Pom Pomtól a bagaméris Keménykalapig ma is ezerszám vonzzák a nézőket

Borzas hónap vadóc fia,” az 1936. április 2-án, Kisújszálláson született Csukás István, akit költőként is okkal tart számon a magyar irodalomtörténet, jó pár évvel ezelőtt feltette magának a kérdést Kopottabb éveim felelnek című versében: „milyen áldozatok árán/ s milyen álmok határán/ lettem én szabad?”

Aki munkásságát valamelyest ismeri – mondjuk: száznál több kötetének harmadát – a költői kérdést egymagában is meg tudja válaszolni: Csukás István minden időben csak magára hagyatkozott.

Akkor lett szabadúszó, amikor az még ugyancsak kockázatos vállalkozásnak számított; akkor próbált irodalmi segédmunkából és a verseiből (!) megélni, amikor ezt az életformát csak a „nagy öregek” merték vállalni. Rengeteget dolgozott – például Kodály Zoltán keze alá, Weöres Sándor társaságában – és csakis azt mondta, azt írta, ami a lelkét nyomta, amit a szíve diktált. Versben és prózában egyaránt. Kormos István nógatására, és a Móra Kiadó, majd a Magyar Televízió megbízásából a gyermekmese műfajában is. Kicsiknek és nagyoknak a legnagyobb örömére.

Az 1970-es években, amikor, hogy, hogy nem, jutott pénz a gyermekkultúrára, olyan tehetséges munkatársak segítségével, mint amilyen Foky Ottó, Cakó Ferenc, a zeneszerző Pethő Zsolt, Sajdik Ferenc, Dargay Attila is volt, egyre-másra jelentek meg a Magyar Televízió képernyőjén Csukás István mesesorozatai. S ezek a családi programként is fogadható történetek – egyfejű sárkányok, furfangos szőrpamacsok, kicsinyke ugrifülesek és alakjukat kedvük szerint változtató gyurmaemberkék segítségével – arra buzdították nézőiket, méghozzá korhatár nélkül, hogy tisztességgel, emberséggel is élhető a mi kelet-közép-európai életünk.

A Csukás István történeteibe palántázott nyelvi leleményeket mindenki azon nyomban megtanulta, s adandó alkalommal alkalmazta is. Szinte sajnáltuk szegény külföldieket, akiknek az olyan „alapfilmeket”, mint amilyen a Keménykalap és krumpliorr című sorozat is volt, a saját anyanyelvükön, és nem magyarul kellett végignézniük. (Ettől függetlenül a Keménykalap 1975-ben a hollywoodi televíziós fesztiválon fődíjat kapott, és az Év legjobb gyermekfilmje lett…)

Csukás István az 1989-90-es rendszerváltás óráiban azon kevesek közé tartozott, akiknek nem kellett magyarázkodniuk az „átkosban” megélt szereptévesztéseik miatt. Ott folytathatta írói munkáját, ahol a nagy fordulat közben az írást abbahagyta (ha egyáltalán abbahagyta). Továbbra is arról írt, amit a szíve diktált, ami a lelkét nyomta.

2009-ben megjelent A nagy ho-ho-horgász folytatása, melynek hőse – képzelt betegként – kórházba kerül, ahol aztán kellően tanulmányozhatja a nevetségesen szánalmas magyar egészségügyet. De megírta Csukás István a magáét a hazai tanügy felemás helyzetéről is. A Berosált a rezesbanda című regénye s annak többszörösen átigazíttatott filmváltozata mindenkit mulattat, a még önálló véleményalkotásra kész felnőtteket gondolkodóba is ejti. Ezen művek szerzőjét azonban – olvasóin és az írásai alapján készült filmek nézőin kívül, ha készülhetnek filmek Csukás István újabb elbeszéléseiből egyáltalán – már senki nem sztárolja. Hivatalos fórumokon a legritkábban.

Hogy ez zavarja-e a nyolcadik X-hez érkező írót, költőt, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a Zala-megyében levő, 1125 lakosú Teskándon – a tanulóifjúság szavazatai alapján – róla nevezték el az iskolát. Hogy Balatonszárszón, a Jókai utca 2. szám alatt nyaranta Csukás Színház működik. Hogy Budán, a Naphegyen, a 178-as autóbusz végállomásánál Pom Pom játszótér várja a gyerekeket. És, hogy a pesti Játékszínben, a Teréz körút 48. szám alatt április 11-én, hétfőn délelőtt 10 órától, 23-án, szombaton délelőtt 10-től és délután 13 órától a dagadt madár, Gombóc Artúr zenés meseutazásának lehetnek tanúi a nézők; 17-én, vasárnap pedig, szintén délelőtt 10-től Süsü kalandjainak.

Csukás István barátai és tisztelői április 11-én este 7 órai kezdettel a MÜPÁ-ban, a Fesztivál Színházban a „legnagyobb hatású nyelvteremtőt” köszöntik a nyolcvanadik születésnapján.

Azzal, hogy mindez aligha teszi igazán teljessé az ünnepet, amint azt a hihetetlenül széles körben ismert és szeretett Csukás István megérdemelné, többen is tisztában vagyunk. Ahhoz ugyanis, hogy országos esemény lehessen a meseíró kerek születésnapja, köztelevízióinknak kellene fölébredniük, s a két Dunán, meg az M2-őn és az M3-on sok-sok Csukás-műsort kellene sugározni.

Higgyék el, nem unná őket a nép apraja s nagyja! Biztosan nem sóhajtoznánk, ásítoznánk, nem úgy, mint amikor a reggeltől estig ugyanazokat a történeteket szajkózó mesemondókat látjuk és hallgatjuk!

Röviddel az után, hogy a fenti írás a Facebook-on is megjelent, az alábbi hírt kaptam a Magyar Írószövetségtől: Örökös Tagja, Csukás István 80. születésnapja alkalmából 2016. április 5-én, kedden, 17.00 órai kezdettel ünnepi műsort rendez a Magyar Írószövetség. Az ünnepeltet Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke és Szakonyi Károly író köszönti. Közreműködik: Erdélyi Ilona zongoraművész, valamint Tallián Mariann és Lázár Balázs színművész. A rendezvény támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

2016. március 29.

vissza >>