A végtelenségig nyújtott utazás

Divat lett róla, s éppen az ifjúság körében gúnnyal beszélni. A hír, hogy április 13-tól a Duna Televízió megismétli az 1989 és 96 között Lucy Maud Montgomery regénye alapján forgatott, Váratlan utazás című, 91 részes kanadai sorozatot, az éles nyelvűeket most is lendületbe hozta. Internetes élcelődésük közben azt, persze, elismerik, a Duna Televízióban az első epizódtól az utolsóig futtatott filmfolyam remélhetőleg megkíméli nézőjét a hosszadalmas reklámbetétektől, az epizódok önkényes megkurtításától. A Story 4-en hétköznap délután 16.15-től vetített történeteket ugyanis szinte az érthetetlenségig szétszabdalják az 1903 és 12 közt játszódó históriához semmiképpen nem illeszkedő hirdetések. Gyakran a történetek befejezésétől is „megkíméltetik” a közönség, az egyes epizódok végéről ugyanis – időhiányra hivatkozva –, az utolsó képsorokat le szokták metszeni.

A Váratlan utazás, miközben egy félárva kislány beilleszkedési nehézségeit mutatja be, nézőivel azt is elhiteti, hogy válságos érzelmi helyzetekből is lehet győzedelmesen kikerülni

Mindeközben, úgy tűnik, az senkit nem foglalkoztat, hogy hétköznap reggel 8.25-kor ki néz televíziót? Az a korosztály, amelyiknek – 8 forgatókönyvíró, 11 rendező, 4 operatőr és 5 vágó közreműködésével – a Váratlan utazás számos díjjal jutalmazott 7 évada készült, a 10-14 évesek bizonyosan nem, ha csak nem betegek, vagy iskolakerülők. De még a nagymamájuk, vagy pártában megvénült nénikéjük sem televíziózik reggel 8 és 9 között, ez idő tájt minden rendes öreg hölgy vagy önmaga „felturbózásával”, vagy a háztartásával foglalatoskodik.

Az alkalmatlan adásidőt bíráló eszmefuttatásokat mostanában azzal a „jó” tanáccsal szokták a médiafelelősök – udvartartásukkal egyetemben – visszaverni, rögzítse DVD-ére a kedves néző a számára kedvezőtlen órában sugárzott programokat! Nem tudják szegények, hogy a nyugdíjasok és a nagycsaládosok háztartásában n(s)em általánosan jelen levő „közhasználati cikk” a DVD-rögzítő s lejátszó készülék. Sőt, mint hallom, egyre több polgártársam számára jelent gondot a különböző médiaforgalmazók által ajánlott „alapcsomagok” vételi jogának a kifizetése is. Gyógyszer, vagy UPC, ez itt a bökkenő, az egyik oldalon ezt hajtogatják az idős emberek, a másikon meg ész nélkül ontják a kétes értékű tanácsokat az illetékesek…

Megeshet, hogy ez az ezredfordulón, azaz tízegynéhány esztendővel ezelőtt még szinte általános érdeklődéssel fogadott sorozat úgy folydogál le a Dunán reggelente, hogy nemigen nézi majd senki sem?

Kár volna érte, mert – a maga módján – figyelemre méltó tartalom hordozója! Olyan tudnivalóké, amelyeknek a „begyűjtésére” a mai tizenéveseknek is szükségük lehet! A kis Sarának, aki édesapja gazdasági-erkölcsi ellehetetlenülése miatt lesz „száműzött”, új életterében magamagának kell megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek révén elfogadtathatja magát, barátokra lel, a mozgalmas nagyvárostól minden szempontból távoli közösségben idegenből közkedvelt helybéli lesz.

Sara „tanfolyamára”, melyet a kislány a valóban létező Prince Edward szigeten „jár ki”, vagy a hozzá hasonlókra ma már nemigen lehet „befizetni”. Pedig a tudásra, mit ez a Sarah Polley által alakított szőke gyermek nem egyszer igen nehéz és vad kalandjai során összegyűjthetett, XXI. századi, modern világunkban is bárkinek szüksége lehet. Közszolgálati televíziónk, ha nem is a legjobbnak ígérkező körülmények között, de készségesen tálalja azokat a magatartásmintákat, azt az ismeretanyagot, amelyet játszi könnyedséggel tud befogadni gyermek és felnőtt egyaránt. (A Váratlan utazás története szerint nem csak a gyermek, de az élete delén túljutott felnőtt is képes változni, ha sorsa úgy rendeli. A sorozat másik főszereplője, a rideg, konzervatív tanítónő, a Jackie Burroughs által felejthetetlenné smirglizett Hetty néni ötvenedik életéve környékén kénytelen elhagyni hőn szeretett katedráját, és íróként próbál boldogulni…)

A hírre, hogy a kanadai televíziós sorozat több magyar tévéadó műsorán is megjelenik, nem is egy fórumon kezdték el kutatni – Mi lett belőlük? cím alatt – a Váratlan utazás szereplőinek a nevezetes 7 évad befejezése utáni sorsát. Voltaképpen csupa sikertörténetről értesítenek bennünket ezek a felmérések: a Sarat játszó Sarah Polley-t ma íróként – Oscar-díjra jelölt forgatókönyvíróként – rendezőként és producerként is jegyzi a mozgókép világa. A váratlanul a szigetre érkező kislány kedvesebbik nagynénjét, Olíviát alakító Mag Ruffman népszerű televíziós műsorvezető. A szeretni való rosszcsontot, Felix Kinget megformáló gyerekszínészből, Zachyary Bennettből jóképű, ám nem csak megnyerő külseje miatt foglalkoztatott férfiszínész lett. Michael Mahonent, aki a sorozatban Gus-t, a kemény sorsra kárhoztatott árva fiút játszotta, ma szintén jeles rendezőként és forgatókönyvíróként tartják számon Kanadában…

Úgy tűnik, az ifjú közreműködőkre kedvezően hatott a „tananyag”, amit az 1903 és 12 között játszódó Váratlan utazás a beilleszkedésről és helytállásról szállított. Hogy a tavaszi, kora-nyári hónapokban – idehaza – ki lesz vevő rá, nem tudom. (Csak csöndben szurkolok.)

2016. április 12.

vissza >>