Ahogyan a Nap mesélte…

Két esztendeje a sorozat nyitófilmjére, a Cigánymeggyre hívhattam fel a figyelmét Kedves Olvasóimnak. Egy évvel ezelőtt azt a két díjat hírelhettem, amellyel a Velencében megrendezett nemzetközi animációs fesztiválon, a Carton on the Bay-en a kecskeméti rajzfilmstúdióban, a méltán világhírű, 100 részes Magyar népmesékhez hasonló alkotói szándékkal útjára indított Cigánymeséket jutalmazták. (Az egyiket azért adták, mert a zsűri ítélete szerint egyensúlyra talált bennük a régi és az új animációs technika. A másikat lenyűgöző kísérőzenéjével érdemelte ki ez a produkció.) Ezúttal arról az epizódjáról írhatok, méghozzá úgy, ahogyan „az örök idők óta világító nap mesélte az öregasszonyoknál is pletykásabb kósza szélnek”, amelyik azt a szerelmes cigánylegényt mutatja be, akit egy vízi tündér olyannyira magába bolondított, hogy a kedvéért mindent és mindenkit odahagyott volna.

A 13 részesre tervezett sorozat hiteles források alapján készül; a Kálóról szóló történetet az irodalom és a képzőművészet világában egyaránt elismert, roma származású Szécsi Magda írta, és az ugyancsak roma származású grafikus- és festőművész Orsós Teréz képeinek a felhasználásával Horváth Mária rendezte

Mint a legtöbb magyar népmese, általában a cigánymesék is azokat az élethelyzeteket örökítik meg, a hozzájuk fűződő hiedelmekkel, regékkel és mítoszokkal együtt, amelyek az adott közösségekben elevenen – mi több: meghatározó erejű, követhető, sőt követendő tantörténetként – élnek, és nemzedékről nemzedékre tovább öröklődnek. A gyermekeiről életében is, holtában is gondoskodó édesanya történetét a Cigánymeggy meséli el. A segítőkész jó tündérét, aki szeretett népének a sorsát akarja jobbá tenni, az ugyancsak Szécsi Magda elbeszélése alapján és Orsós Teréz rajzainak, festményeinek a felhasználásával rendezett Doja, a cigánytündér hét és fél, nyolc perce.

És most itt a sorozat harmadik része, amelynek csak látszólag könnyedebb a problémafelvetése, mint a mesésen szép és hatásos sorozatot útjára indító első két epizódnak. A folyó partján, lovának itatása közben csábos vízi tündér által elbájolt Káló, a jóképű cigánylegény övéit akarja odahagyni az igéző idegen hívó szavára. A tájat, ahol napvilágot látott, a közösséget, amely íratlan törvényeivel és szokásaival körülveszi. Még a vele egyívású cigányleánykát is „dobja”, aki pedig, igaz szívvel szereti.

A mi Kálónk veszélyekkel kikövezett vándorútja, melytől boldogulását – konkrétan: a vízi tündér szerelmetes ölelését, távlatosan: előmenetelét, gyarapodását – várja, az asszimilálódás kényszerintézkedéseinek kitett cigányság stációit mutatja. Igaz, nem annyit és nem olyan elrettentő módon, mint ahogyan az a Szécsi Magda által rögzített, eredeti történetben szerepel. (Gondolom, a rendelkezésre álló anyagi keretek késztették a rendezőt, Horváth Máriát az irodalmi alapanyag átrostálására…) De ahhoz éppen elegendőt, hogy a majd nyolc perces mesefilm nézője megérezhesse, kicsi és nagy egyaránt, semmiféle csáberő nem ér fel annak a környezetnek a biztonságával, amelyhez tartozunk, amelyhez etnikai, családi és kulturális hagyományaink gyökérzetével erősen kötődünk.

Megbolydult világunkban – amikor az is az ismeretlenben keresi a jólétét, akinek van mit ennie, innia, otthonát sem fenyegeti egyelőre végzetes árvíz, bombatámadás, vagy atomfelhő, légszomját oxigénhiány, akinek a nagy futás helyett még volna mit tennie, hogy paradicsomi vidék lehessen a szülőföldje – fontosabb mesét keresve sem találhatnánk a Kecskemétfilm Kft. legeslegújabb produkciójánál. Amely ráadásul olyan gyermeki tisztasággal és öregesen bölcs huncutkodással lopja be a befogadó szívébe, lelkébe, s persze, a tudatába a történet tanulságát, függetlenül attól, hogy magyar vagy roma felmenők származéka-e az illető, mintha olyan „alapigazságokat” igyekezne tudatosítani nézőjében, mint a 2X2=4 bizonyossága. A Kecskemétfilm Kft. csapatának egyébként – és ez alighanem a stúdió alapító-vezetőjének, a Cigánymesék producerének, Mikulás Ferencnek az érdeme – régi jó szokása, hogy kicsinek, nagynak akkor és arról kezdenek el mesélni, amikor az igazmondó, jó mese a lehető leghatásosabb…

A Kálóról szóló mese hatását, persze - sorozatbéli társaiéval együtt – jelentős mértékben növelné, ha köztelevízióinkban is találkozhatnánk vele. (A Cigánymeggyet hébe-hóba már műsorába illesztette az M2, a cigánytündérről, Dojáról szóló történettel e sorok írója csak a 2015-ös kecskeméti animációs fesztiválon, a KAFF-on találkozott. Meg az interneten…) Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb ez a szerencse is megeshet velünk!

De addig is örvendjünk a hírnek, hogy a Cigánymesék című sorozat négy újabb epizódjának az elkészítéséhez is hozzáfoghatnak Kecskeméten!

Lehet, hogy a franciául, hollandul, angolul és németül is olvasható költő (s „amúgy” grafikus és műfordító) Bari Károly által gyűjtött A Nap és a Hold történetéhez, valamint a Tűzpiros kígyócskához, továbbá a Daróczi Ágnes által gyűjtött, illetve fordított Hogyan lett az ember?, meg a Valaha madarak voltunk című elbeszéléshez már oda is ültek a tiszteletre méltó kecskemétiek?

2016. április 26.

vissza >>