„Rácpácegresen más volt a röpte a szavaknak”

Nem találkoztam olyan emberrel, aki Lázár Ervint ne szerette volna! Az 1936 és 2006 között élt, kedves, megértő, segítőkész, vidám férfiút is, ha valakinek megadatott, hogy személyesen ismerje (szerencsére sokaknak megadatott), az írót is. A „mesemágust” – írásai alapján. Ha köztünk maradhatott volna, s tíz esztendővel ezelőtt – hosszú s irgalmatlan dulakodás után – nem teperte volna le a rút Halál, május 5-én, nyolcvanadik születésnapján lelkes sokadalom köszöntené. Napjainkban azonban – jobbára – a hiányával küszködünk. Legfájóbban, ha a televízióra figyelünk…

A Csillagmajor című novelláskötet három történetéből forgatott film, A porcelánbaba azokat a szelíd, türelmes, másokért élő embereket mutatja, akik „Rácpácegresen” a gyermek Lázár Ervinnek a rendet és a biztonságot jelentették

Lázár Ervin írásaiból az 1970-es évektől kezdve számos mozgóképes átirat készült, és készül napjainkban is. (Színházi, sőt táncszínházi adaptáció is, legutóbb a Szegény Dzsoni és Árnika című mese alapján, a Győri Balett táncosai segítségével, a Táncszínház szervezésében.)

A kisfiú és az oroszlánok című meséből 1979-ben – karácsonyi ajándéknak szánt – televíziós mesejáték; az Andersen-diplomával kitüntetett Szegény Dzsoni és Árnikából mozifilm. (A Sólyom András által rendezett, különös hangulatú produkciót, amelyben állítólag a zsenge Orbán Viktor is feltűnik, május 1-jén délelőtt – szinte titokban – tűzte műsorára az M2).

A Négyszögletű Kerek Erdő történeteinek a filmes változatait valószínűleg nem is tudnám hiánytalanul felsorolni. Ezért tehát, az akaratlanul kihagyott átigazítóktól is, Kedves Olvasóimtól is bocsánatot kérve, ezúttal csak azokat a dömdödömös elbeszéléseket sorolom, amelyeket az utóbbi években – a harmadik évezredben – láttam feltűnni a köztelevíziókban. Az Usztics Mátyás által alapított Nemzeti Kamara Színház művészei által előadott mesejátékot, amely 2007-ben szolgált a tévénéző kisgyermekek karácsonyi ajándékául; a népszerű debreceni ügyvéd, dr. Zeke László által – Sebő Ferenc felejthetetlen dalnoki közreműködésével – összekalapált animációs filmet… Ezeknek mind helyük lett volna a 80 éves Lázár Ervinre emlékező televíziók műsorában.

Azoknak a pályakezdő ifjú tehetségeknek a munkáival együtt, akik az írónak A Négyszögletű Kerek Erdőénél tán kevésbé ismert történeteit igen hatásosan jelenítik meg. Kiss Andrea rendezése – francia és belga koprodukciós partnerekkel és papírkivágásos technikával – A hazudós egeret; Kovács Mártoné, aki 2011-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Bab Berci kövét.

A ’70-es, ’80-as években Lázár Ervin írásai alapján forgatott filmeket mindenütt hírelték, bemutatójuk országos eseménynek számított. A legújabb-kori rövidfilmekről e sorok írója is véletlenül szerzett tudomást. Kovács Márton 9 perces művecskéjét, amely egy Bab Berciről szóló televíziós mesesorozat nyitánya is lehetne – 2014-ben, egy nyárvégi reggelen futtatták az M2-őn. Kiss Andreának a voltaképpen mindig igazat hazudó egeret népszerűsítő húsz percére külföldi sikerei hallatán találtam rá.

Azt, persze, így is nyomban fel lehetett ismerni, hogy ez a blikkfangos húsz perc, miközben elragadóan szórakoztat és nézőjét számos erkölcsi aggályától is megszabadíthatja, azt a téveszmét is cáfolja, amely szerint a mozgóképesek térfeléről hiányzik az az eszköztár, az a „nyelvezet”, amelyet Lázár Ervin írásművészetével azonos értékűnek lehetne tekinteni.

Természetesen, akik Lázár Ervin elbeszéléseinek filmes változatait mind ismerik – a Gárdos Péter által a Csillagmajor című novelláskötet három történetéből rendezett játékfilmet, A porcelánbabát is –, mindig is tudták, milyen fölösleges az irodalmi és a filmnyelv egyezéséről vagy különbözőségéről filozofálni. Mint Krúdy Gyula, vagy Márai Sándor írásainak, Lázár Ervinéinek is voltak, vannak – és remélhetőleg, lesznek is – olyan mozgóképes átigazítói, akik értették-értik és tiszteletben is tartják az eredeti szöveget, és a filmművészet lehetőségeivel és eszköztárával élve igyekeztek-igyekeznek azt pontosan megjeleníteni.

Gárdos Pétert a 36. Magyar Filmszemlén, 2005-ben még a külföldi kritikusok is díjazták A porcelánbabáért, a hazaiak közül is kevesen fanyalogtak fölötte. Sőt, a Csillagmajor című elbeszélés-gyűjtemény három csodás története alapján készült nagyjátékfilmet az év legjobb rendezésének nyilvánították.

Annak a sokszereplős, fekete-fehér játékfilmnek a rendezője, amelyiknek Bertók Lajos, Csányi Sándor és Péntek Bálint kivételével valamennyi közreműködője a nagy magyar tanyavilág lakója volt, jól ismerhette Lázár Ervin mondását: „Rácpácegresen más volt a szavak röpte”. Ezért aztán ő is „másként” röptette őket: időtlenné tett képekben kezdett el beszélni. Párbeszédek nélkül, szinte szótlanul. Az író csillagmajori mondandóját a mozgókép szerelmesei számára is feledhetetlenné téve.

A porcelánbabánál hihetőbben sehol nem látható az a világ, amely hetvenegynéhány évvel ezelőtt még Magyarország természetes valósága volt; ahol a hétköznapokat a csodás eseményekkel keskeny pallók kötötték össze; ahol a megmaradás csodáját a közösség kikezdhetetlen összetartása szülte.

Lázár Ervin életművének alapos ismerői szerint azért foglalkoztatta az írót egész életén át a közösségi lét csodája, azért mesélt gyermeknek, felnőttnek egyaránt a szeretet már-már mitologikus alakjairól, a játék lélekmentő erejéről, a megértés külső veszedelmeket is sikeresen elhárító képességéről, mert a gyermekéveiben megismert (rácpácegresi?) közösséghez hasonló, biztonságos közeget később sehol nem talált.

Mi sem igen találunk.

Hacsaknem Lázár Ervin történeteiben, és azok rajzfilmes, játékfilmes változataiban. Ám e műveket még a szeretett író 80. születésnapján is elrejtik előlünk. Ki a Tanácsköztársaság bukását sirató Herkulesfürdői emlék mögé dugja őket, ki a zöld sárkányfióka, Tabaluga német és ausztrál szerzők által pingált történetei mögé, ki Szenes Iván szövegeinek és dalainak homályába rejtik el –2016. május 5-én, délelőtt 10-től hajnalig.

Közszolgálati televízióinkban.

2016. május 3.

vissza >>