Ahol a látóhatár végtelen…

Ma a világ 160 országában 981 olyan kulturális és természeti értéket tartanak nyilván, amely az emberiség közvagyona. A világ öröksége, melyet a későbbi generációk számára megőrizni közös felelősségünk. Az UNESCO – az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete – által kezdeményezett egyezmény értelmében hazánk nyolc világörökségi helyszín védelmére kötelezte el magát. A Fertő-táj, azaz a Fertő tó és az azt övező vidék és annak több települése 2001 óta a Világörökség része. Megóvása – amint arról a május 28-án 10.35-kor a Duna Televízió műsorán futó ismeretterjesztő film is tájékoztatja nézőit – Ausztria és Magyarország közös feladata.

A mintegy húszezer éves Fertő tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava, nagyobb része Ausztriához, kisebb része hazánkhoz tartozik. Állandó partvonala nincs, kiterjedése folyamatosan változik. 100-120 évente kiszárad. Nádrengetege európai jelentőségű madárparadicsom

E táj népi építészetével, műemlékeivel, az egymást követő civilizációk régészeti emlékeivel, szőlő- és borkultúrájával, valamint változatos növény- és állatvilágával érdemelte ki, hogy a Világörökség része lehessen. A mi térfelünkön a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó területek; Fertőrákos, Nagycenk, Fertőszéplak, Fertőd, az Esterházy park, de a tó európai jelentőségű madárvilága, az itt költő nagykócsagok, vörösgémek, kanalasgémek,; a ragadozó madarak: barna rétihéják, rétisasok; énekesmadarak: sitkék, nádirigók, kékbegyek, cserregő nádiposzáták is nemzetközi jelentőségű oltalmat élveznek.

Aligha a véletlen műve, hogy az a német forgatócsoport, amelyik – a forgatókönyvíró-rendező Markus Wetter vezetésével és 18 rendezővel, 13 operatőrrel – vagy tizenöt éven át járta a világot, a nyolc magyarországi világörökségi kincs közül (Budapest, Duna-partok, Budai Várnegyed, Andrássy út; Hollókő, az Aggteleki-karszt barlangjai, az ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátság, a Hortobágyi Nemzeti Park, „a Puszta”; Pécs ókeresztény temetője, Tokaj-hegyalja történelmi borvidéke) éppen a Fertő tájat választotta ki; hatalmas ismeretterjesztő vállalkozásának sajátságosan közép-európai fejezeteként ezt mutatta be.

Ez a vidék ugyanis a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek figyelmét is felkelti, sőt tartósan le is köti. Azokét is, akik a történelmi emlékek szerelmetes hívei, s azokét is, akik a madaraké, a boroké…

Akik A világörökség kincsei című sorozatnak a Fertő tóhoz vezető epizódját május 28-án a Duna Televízió délelőtti műsorán elcsípik, megbizonyosodhatnak róla, hogy ez a negyed óránál alig hosszabb produkció ténylegesen is, de átvitt értelemben is igazat szól, amikor alcímével azt hirdeti, hogy a Fertő tó az a hely, Ahol a látóhatár végtelen. Ausztriai és magyarországi partjain egyformán.

Amikor, persze, a németeknek a második és a harmadik évezred fordulóján forgatott sorozatát, és annak a Fertő-tájat bemutató epizódját dicsérem, azt sem feledhetem, hogy a mi végtelennek nemigen nevezhető ismeretszerzési látóhatárunkról mennyire hiányoznak a többi magyarországi világörökségi helyszínt népszerűsítő munkák.

Azt – sajgó szívvel – megértem, el is fogadom, hogy a külföldi ismeretterjesztők grandiózus programjába – melynek például a Pireneusok déli részén fekvő, titokzatos Vall de Boi-t bemutató epizódját május 26-án 12.55-kor tűzi műsorára a Duna Televízió ­– nem fértek bele azok a kincsek, amelyekkel a mi elődeink és a mi természeti adottságaink gyarapították az emberiség közvagyonát. Ám azt fel nem foghatom, mi magunk miért nem gondoskodunk a Világörökség részének tekintett természeti és kulturális örökségünk korszerű s méltó bemutatásáról? Ha legalább vizuálisan megközelíthetők volnának azok a javaink, amelyeket kegyetlen történelmünk viszonylagos épségben meghagyott, talán az idegenek is kellő tiszteletet tanúsítanának irántunk, és nemzeti önértékelésünk is javulna valamelyest…

Veszteségeinket, fogyatékosságainkat éjt nappallá téve soroljuk. (Újabban: vélt és valódi sérelmeinkkel egyetemben.) Világraszóló kincseinkről meg kukán hallgatunk?

2016. május 24.

vissza >>