Mancsot csak a gyerekek szeretik?

Ukrajnában és Romániában gyermekek szavazatai alapján kapta meg a legjobb film díját a világhírű magyar mentőkutyáról, Mancsról szóló magyar produkció. Hogy idehaza mit tartanak Pejó Róbert rendezéséről a hat éven felüliek, az – sajnos – nem tudható. Magyarországon nem rendeznek olyan gyermekfesztiválokat, mint amilyen az ukrajnai Children KinoFest, vagy a romániai KINOdiseea. A felnövekvők szórakoztatására rendelt köztévé meg, az M2, szívesebben tűzi műsorára az idegenből érkező kacatot, mint a magyar filmeket.

A valód történet alapján forgatott film hősének eredetije egy német juhászkutya, Mancs, a miskolci Spider Special Rescue Team mentőcsoport tagja az 1999-es izmiti és a 2001-es salvadori földrengés után is életeket mentett

A felnőttek nem igazán kedvelik a Pejó Róbert által írt és forgatott filmet. Kritikájukat – talán – meg is lehet érteni.

Az igazi Mancs halálhíre után azon nyomban elindított mozgóképes vállalkozást éveken keresztül halogatták. (A producer, Kántor László eleinte Jean Reno-t próbálta becserkészni, hogy az ígéretes munkában a filmbéli Mancs gazdájaként részt vegyen.) Gyaníthatóan, a megfelelő pénzügyi támogatás hiányában. Hol kétszer ötvenmilliót ígértek nekik, hol 490 milliót… Hogy végül mekkora összeggel gazdálkodhattak, akik a filmet tető alá hozták, nem tudom. De azt igen, hisz’ látom is, hogy olcsó filmet hoztak össze. Ettől még, persze, a Mancs akár jó mozi is lehetne.

Sem a forgatókönyvírást, sem a rendezést nem bízták gyakorlott szakemberre.

Pejó Róbert egy személyben a sors kegyeltje s üldözöttje: egyre, másra kapja a jobbnál jobb megbízatásokat, amelyeknek a teljesítéséhez nincsen kellő szakmai gyakorlata, invenciója se. Azt tudja, amit a Játék határok nélkül című televíziós vetélkedő, meg a Jóban, rosszban című, napi rendszerességgel megjelenő tele-regény munkálatai közben elsajátított.

Az 1700 esztendővel ezelőtt Pannóniában született tours-i Szent Márton életéről is ő forgathatott filmet, noha kevés ötlete lehetett róla, miként kellene a már a kora középkorban határtalan jóságáért tisztelt férfiút az emberség dolgában elég rosszul álló XXI. századi halandóknak bemutatni. De, amikor A jó pásztor című ismeretterjesztő filmet kellett Pejónak összehoznia, Hevér Zoltán személyében felkészült forgatókönyvírót rendeltek mellé. Amikor azonban animációs filmbejátszásokkal összekötözött nagyjátékfilmjét forgatta, sem a gyermekfilm, sem a kutyás film műfajában jártas segítője nem akadt.

Híres kutyás filmekben közreműködő, szakképzett kutyatrénerről sem gondoskodtak, hogy Mancs nagyszerű történetei „állati hitelességgel” jelenhessenek meg. Nem úgy, mint a Fehér Isten forgatásakor, ott az a Teresa Miller készítette fel szerepükre a filmben megjelenő ebeket, aki Rex felügyelőt és Jery Lee-t is betanította.

Láthatóan a film operatőre, Szatmári Péter is erősen küszködött, a „kistehenes” Igor Lazin, aki a játékfilm animációs betéteinek a felelőse volt, az igazán drámai jeleneteknél nem tudott sem rajta, sem a mozgóképsorain segíteni. Így aztán szegény Trill Zsoltnak nem csak a reá osztott, gyönge szöveggel kellett bajlódnia, de – a filmbéli Mancs gazdájaként – az öntörvényű német juhásszal is, „akinek” hol „összejött” a nagy filmszerep, hol nem. Állni, ülni, gumicsizmát marcangolni egészen jól tudott. Az életmentő csoda-ebet azonban – amiként azt Szatmári Péter felvételei mutatták – elég ügyetlenül alakította.

Mindennek ellenére azt kell mondanom, érthető annak a 18 ukrajnai városban élő gyerekseregnek a döntése, melynek köszönhetően a június elején megrendezett nemzetközi gyermekfilm-fesztivál első helyezettje ez az idehaza szinte máris feledett mozifilm lett.

Mint annyi más befogadói reflexió, az Ukrajnában megrendezett nemzetközi gyermekfilm-fesztivál közönségdíja is ahhoz a felismeréshez vezethet el bennünket, hogy a nézők többsége a történetre figyel, nem a mozgóképsorok csodájára, a formai ügyeskedésre, a kimagasló művészi teljesítményre. Ha a történet szíven találja, a néző a kivitelezés esendőségeit is megbocsátja. És a mozgáskorlátozott (!) mentőkutyának, valamint ezeregy gonddal küszködő gazdájának a története – úgy tűnik – a nélkülözésnek, természeti csapásnak, háborús veszedelemnek kiszolgáltatott ukrajnai fiúkat, lányokat szíven találta.

Ez a korántsem új „felfedezés” persze, senkit nem menthet fel azon alkotói kötelezettsége alól, hogy vállalt feladatát – akár önnön képességeit és lehetőségeit is meghaladva – kifogástalanul teljesítse.

Summa summarum: jó volna találkozni a 2014-ben forgatott Manccsal köztévéink nyári műsorán.

De egy a Pejó-féle Mancsnál tökéletesebb filmmel is – valamikor.

2016. június 14.

vissza >>