Történelmi vadhajtások a vörös grófnő virágoskertjében

A Kossuth-díjas filmrendező, Kovács András három filmjében is foglalkozott Károlyi Mihály politikusi pályájával. 1973-ban és 1988-ban egy-egy dokumentumfilmet, 1985-ben pedig, látványos játékfilmet rendezett róla. Az utóbbi, A vörös grófnő leginkább a felesége árnyékában tébláboló államférfit mutatja be. Június 25-én, szombaton a Duna Televízió és a Duna World is a nyolcvanadik születésnapjához érkező Bács Ferencet köszönti A vörös grófnő által. A Duna 15.45 órai kezdettel, a Duna World 2.20-kor tűzi műsorára a kétrészes történelmi show-t, amelyben a széleskörű belpolitikai reformokat sürgető grófot, az Osztrák-Magyar Monarchia romjain kikiáltott köztársaság elnökét és a papucs-férjet Bács Ferenc jeleníti meg. Szép kis születésnapi ajándék a színművésznek, hasznos mulatság nekünk, nézőknek, mondhatom!

A tizenhét évnyi korkülönbség ellenére is működő házasságnak – a Básti Juli és Bács Ferenc által megszemélyesített Andrássy Katinka és Károlyi Mihály kettősének –alighanem az lehetett a titka, hogy a férj a közélet porondján is, családi körben is szeszélyes felesége utasításait követte

Amikor Kovács András a Károlyi Mihály-témára rákapott, a hozzátartozói által is csak Vörös Kataként emlegetett Károlyi Mihályné az emigrációból már bátran hazatérhetett. Lakosztálya volt a Károlyi-palotában (a mai Petőfi Irodalmi Múzeumban), sorra, rendre jelentek meg az emlékiratai. (Az Együtt a forradalomban 1967-ben, az Együtt a száműzetésben 1969-ben.) A vörös grófnő gondozta férje visszaemlékezéseit is. Kettősükről tehát csakis az jelenhetett meg, amit az erős akaratú asszony – a kádári hatalommal egyetértésben – jóváhagyott.

Arról, hogy, amikor Károlyi Mihály 1919. március 20-án államelnöki posztjáról leköszönt, tényleges hatalmát a szociáldemokratákra s nem a kommunistákra hagyta – azaz Károlyi is, de az ország is egy voltaképpen máig kibeszéletlenül hagyott államcsíny kárvallottja lett – a rendszerváltásig csak suttogni szabadott. Amint arról is, hogy Károlyit a 19-es kommunista diktatúra idején házi őrizetben tartották. Hogy külföldre is a kommunisták éber figyelmét kijátszva tudott csak elmenekülni – szintúgy.

Természetesen minderről az 1985-ben – Károlyi Mihályné forgatókönyvírói közreműködésével – forgatott játékfilm is csak közvetve, mondhatni, rejtjelesen anekdotázhatott. Károlyi Mihály elvbarátai, vitapartnerei és ellenfelei Justh Gyulától Jászi Oszkárig, Tisza Istvántól József főhercegig szinte csak „vágóképként” jelenhettek meg a 145 perces mozifilmben. A filmbéli Károlyinak minden mondata, elve s akciója Andrássy Katinka virágoskertjében gyökerezik, virul, vagy enyészik.

Ettől függetlenül A vörös grófnő című szuperprodukció első részével még jól elvagyunk. A csodálatos díszletek és jelmezek közt pergő történet – hogyan cserészi be egy zavaros lelkű fruska a Monarchia legmenőbb agglegényét, aki tízezer holdas birtokával a legjobb parti is – szinte mindenkit elvarázsol. A második részt azonban a káprázatos helyszínek és az operatőr, Bíró Miklós költői képsorai sem képesek megmenteni. Történelmi előtanulmányok, kommentárok és széljegyzetek nélkül is érzi az ember, az a história, amit e film Károlyiné instrukciói alapján fölvezet, pokolian akadozik, és nincs, aki tisztázná a néző előtt, ténylegesen mi köze a mozgóképeken látottaknak az 1917-es, 1919-es magyarországi eseményekhez. Hogy a főszereplők neve egyezik? Az évszámok is fedik egymást? Hogy a foghegyről odavetett közleményeket is hallhattuk már valahol? Tisza Istvánt meggyilkolták – mondják az egyik jelentben, majd, mintha mi sem történt volna, ki-ki a megkezdett úton megy tovább… Talán a gyerekszoba, talán a világforradalom irányába, fejetlenül.

Változó világunkban egyre több olyan régi filmmel találkozhatunk, amelyek eredeti formájukban nem állják ki az idő próbáját. Kiegészítésre szorulnak, magyarázatra is, hogy a XXI. századi néző – ha már elébe teszik – a történelmi tényeknek megfelelően értelmezhesse őket. Én, bizony, ezt a június utolsó hétvégéjén elénk tett vörös Katás produkciót is ilyen munkának tartom; nem a rendező, s nem is a nagyszerű közreműködők, hanem a kor hibájából. Elkelne előtte a figyelmeztetés: Vigyázat kedves néző, ami most következik, nem a tényleges történelmi valóságot tükrözi, hanem annak az 1980-as évek kényszerítő ereje által regényesített változatát…

A jó kommentárokkal, hiteles (és közérthető!) történészi magyarázatokkal megtoldott televíziós bemutató alkalmasint még nagyobb sikert is aratna, mint amekkorára az eredeti mű mostanság számíthat.

A Károlyi család emigráns éveiről az utóbbi években nyilvánosságra hozott dokumentumok egyébként is jól árnyalhatnák azt az agyonpolitúrozott képet, amelyet a magyar történelem tán legtétovább politikusáról, a döntésképtelen Károlyi Mihályról a kádári érában megalkottak.

A falukutató, publicista Szabó Zoltán centenáriumán például, 2012-ben, azon az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett életrajzi kiállításon, amely Szabó Zoltán személyében azt a nagy hatású emigránst mutatta be, akinek az állításaiban soha senki nem kételkedett, az utódaiért kiállni képtelen Károlyiról is egyértelmű jellemrajzot lehetett kapni.

Szabó Zoltán – akit 1946-ban Károlyi Mihály Magyarország párizsi nagyköveteként maga kért fel arra, hogy a követség kulturális titkára legyen – közvetlen közelről látta, mondhatni, a saját bőrén tapasztalta is, hogy felesége parancsszavára, milyen irgalmatlan tettekre volt képes Károlyi. Szeretett leányát, Juditot és annak újszülött gyermekét is az utcára tette londoni otthonukból, ha fakó-vörös Katája úgy kívánta. „Ilyen emberek önök, Károlyi gróf: híveik elárulói, barátaik elveszejtői, édes gyermekeik nyomorítói, kisemmizői, sanyargatói, megtagadói” – írta Szabó Zoltán 1950. május 25-én Károlyinak, amikor az beteg unokáját kilakoltatta. (A mozgássérült és retardált utódot, Károlyi Judit és Szabó Zoltán gyermekét az utóbbi években, magas kort megélt anyjának halála után – ismereteim szerint – Szabó Zoltán utolsó házasságából született leánygyermeke istápolta, istápolja… )

Károlyinak hitvese rendelkezése szerint nem volt szabad szeretnie a lányait. A lányoknak sem az édesapjukat. Andrássy Katinka azt is megtiltotta a gyermekeinek, hogy Károlyi Mihály temetésén jelen legyenek. Károlyiné csak a fiát szerette, a mindössze 22 évet élt Ádámot, ezt mesélték róla személyes ismerősei. Judit, szegény, még azzal sem szerzett szülőanyjánál „jó pontokat”, hogy 1942 és 45 között De Gaulle Szabad Francia Erőinek a tisztje volt…

Mit várhatott volna hát tőlük, Károlyi Mihálytól és csikszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Katinkától az a sokadalom, Magyarország népe, amelynek a sorsát akarták igazgatni, társadalmi, gazdasági életét szervezni, irányítani?

2016. június 21.

vissza >>