Az átgyúrt Akhillész

A harmadik évezred első éveiben gőzerővel igyekeztek filmre vinni az ókori görögök két legnagyobb epikus költeményét, a vak Homérosznak tulajdonított Iliászt és az Odüsszeiát. 2003-ban világszám lett a Trója – Háború egy asszony szerelméért című történelmi kalandfilm, 2004-ben – Brad Pittel a középpontban – a Trója, amelyet az RTL KLUB augusztus 6-án, szombaton 19.50-kor tűz műsorára. 2007-ben a Trója – Az elveszett város következett, de az már a téma túlfuttatásának számított, nemigen foglalkozott vele a világ. Igaz, az első kettővel is csak ideig-óráig, a történelmi kalandfilmek kategóriájában.

Az amerikai – máltai – angol Trója-filmnek nem az ókori görög mitológia és hősi ideál bemutatása volt a legfőbb vonzereje, hanem, hogy az eredeti műben feltűnő Akhillészhez képest alaposan átgyúrt fenegyereket Brad Pitt személyesítette meg

Csak találgatni lehet, hogy az új évezredben mi terelte a filmeseket a trójai háború irányába. Nem találtak másutt időszerű témát kalandfilmjeikhez? Vagy ők is ráébredtek, milyen siralmasan keveset tud az ókor hitregéiről és valóban élt hőseiről, ténylegesen „dokumentált” eseményeiről az emberiségnek még azon része is, amelyik műveltnek tartja magát?

Az ókortudósok közül már a hír hallatán is sokan prüszköltek, mozi-hős lesz az állandó eposzi jelzőkkel illetett férfiakból, Priamoszból, Hektorból, Agamemnonból… Mint kiderült, nem is teljesen alaptalanul: a nagy stúdiók munkatársai ugyanis a saját képükre és hasonlatosságukra formálták az ókor hősi ideáljait. Isteneiket is, ha foglalkoztak velük egyáltalán.

Arról a 163 perces Trója filmről például, amelyet az RTL KLUB műsorán láthatunk e szombaton, előbb érkezett el hozzánk a „hibalajstrom”, mint maga a film. Aki csak tehette s tudta, azt sorolta, hol mindenütt tértek el a forgatás során a Krisztus születése előtti ötödik és negyedik század óta egyre szélesebb körben ismert történettől a filmesek.

Leginkább a Brad Pitt által megszemélyesített Akhillész átgyúrását fájlalták, azt hogy a haragvó s hiú gyilkológépből bölcs és érzelmes fiatalembert kreáltak a filmesek. Olyan embert, akinek gondolatai is vannak, szeretni is képes, sőt, az olimposzi istenekről és az evilági hatalmasságokról is megvan a maga véleménye. S mert rettentően erős és bátor fickó, ki is meri s tudja azt nyilvánítani…

Bevallom, én éppen ezek miatt az időszerű átigazítások miatt merem kedvelni s olvasóimnak ajánlani a Wolfgang Petersen által rendezett Tróját. Hogy ennek a produkciónak van bátorsága a XXI. századi nagymenők okulására – és a kispályások bátorítására – megmutatni: a mértéktelen önteltséggel és a telhetetlen bosszúvággyal fölvértezett héroszokat is megleckézteti olykor az élet. Ráébreszthetik őket sorsuknak nem várt fordulatai, hogy a „dicsőség kéz a kézben jár a végzettel”, s a halandó számára éppen az a legnagyobb adomány, hogy nem ismeri a holnapot…

Hogy ezen „alapigazságok” népszerűsítése érdekében nem csak Akhillészt, de a homéroszi eposzok több más fordulatát is átformálták a filmesek? Bocsássuk meg nekik! Tapasztalatom szerint, azok, akik rádöbbennek, hogy a görögök és a trójaiak háborúja a honvédők és a gyarmatosítók rettenetes küzdelmét modellálja, viszonylag könnyen megbékélnek az alapmű megcsonkításával. Tisztában vannak vele, hogy nem a lényeg szenvedte kárát az átformálásnak, „csak” a hagyomány. Kulturális világörökségünk.

Amit egyébként is egyre kevesebben ismernek, tisztelnek.

Ám, ki tudja, éppen az olyan szuperprodukciók terelik vitathatatlan értékeink irányába az emberiség érdeklődését, mint amilyen az RTL KLUB műsorán látható Trója film?

Ránkférne.

2016. augusztus 2.

vissza >>