Válogatott szulejmánkodások

Három és fél éve általában egymillió magyar követi lankadatlan figyelemmel az Oszmán Birodalom legnagyobb szultánjáról, Szulejmánról szóló sorozatot. A történelmi kalandfilm-sor egyes epizódjai után pedig, nagy hangon szapulja azt a világnézetet, amelyet a török televíziósok által gyártott szuperprodukció népszerűsít. Tömeges méretű tudathasadásról kéne beszélnünk e jelenség láttán? Lelki folyamataink összefüggéseinek felbomlásáról? Á, dehogy! „Csak” kóros befolyásolhatóságról, megtéveszthetőségről…

Mondják, még ma is a legnépszerűbb sorozat minálunk az a produkció, a Szulejmán, amely a maga kalandfilmes stílusában azt a századot igyekszik csodálatosként bemutatni, amelyben eltűnt a független Magyar Királyság, és csaknem teljesen kihalt a magyar nép

A magyar történelmet is „átigazító” sorozatot (amely például Zsigmond és Mátyás csodálatos budavári királyi palotáját kezdetleges katonai karámként mutatta meg) szülőhazájában is, és annak szomszédságában is sokan bírálták. Törökországban azért, mert tiszteletlenül ábrázolta a nagy uralkodót. (Az első évadot közvetítő tévétársaságot nyilvános bocsánatkérésre kötelezték, és pert indítottak e filmfolyam rendezői és főszereplői ellen…) Görögországban azt tanácsolták a lakosságnak, senki ne nézze a török produkciót, mert az a megadással ér fel. Macedóniában keményebben léptek fel a televíziós szulejmánkodás ellen: betiltották.

Minálunk – pár „megátalkodott” közírón kívül – senki nem óvta a tévénéző nagyközönséget a sorozat lehetséges ártalmaitól. Inkább mindenütt és minden módon reklámozták. Magával Szulejmánnal is, akit a szerfölött jóképű Halit Ergenc jelenít meg; még inkább a „történelem egyik legbefolyásosabb asszonyaként” emlegetett Hürremet alakító Meryem Uzerli történeteivel, aki hollywood-i mintára, sorra, rendre szállította tényleges és lehetséges nézőinek a magánéleti bonyodalmait.

Személyes „közvélemény-kutatásom” szerint a hölgyeket a sorozat csodálatos kosztümjei és díszletei varázsolták el, meg a sok női cselszövés, amely „szegény” Szulejmán háremében megesett.

Mindeközben senkit nem zavart, hogy a „másik oldalt”, a Szulejmán által megtámadott, közép-európai és Mediterránium-béli keresztény országokat olyan otromba felületességgel jeleníti meg a török sorozat, ahogyan múltbéli vagy jelenkori ellenfeleket ábrázolni semmiképpen sem illendő. A leginkább hamisnak tűnő, és legnevetségesebb jelenetek Rómában, a pápák körül zajlottak (zajlanak); a sorozat rendezői, forgatókönyvírói, kellékesei olyan ügyefogyottnak, jelentéktelennek, gügyének mutatták meg – mutatják meg Krisztus földi helytartóit (Szulejmán uralkodása idején, 1520 és 1566 között kilenc pápa váltotta egymást), amilyenek a valóságban aligha lehettek. Vagy, ha mégis, súlyos hiba, „öngól” akként megmutatni őket, a fölöttük aratott győzelem veszít jelentőségéből az efféle filmes megoldások által. Nem mentség a Szulejmán film létrehozói számára, hogy nem ismerik kellőképpen a keresztények világát. Az internet korában – mondhatni – pofonegyszerű felfedezni, hogyan festhetett a XVI. században X. Leó, VII. Kelemen, III. Gyula, IV. és V. Pius világa. (Aminthogy az MTVA által kiadott műsorújság, az RTV Részletes számára sincs mentség arra, ha a hétről hétre szorgalmasan ajánlott Szulejmán sorozattal kapcsolatban téves közleményeket adnak közre. RTL Részleteséknél például a szultán parancsára kivégezett nagyvezírért, Ibrahimért gyászmisét „mondattak” e kiadvány szerkesztői…)

Amikor e sorokat írom, a 186. epizód történéseit ismerve várom a következő részeket. Semmi jóra nem számíthatok, a szultán ismét hadba indul, zűrös körülményeket hagyva maga mögött. Nagyjából sejtem, mi történik majd a hadszíntereken, és mi a Topkapi palotában. (Utána olvastam, előre tévéztem…) Nem szeretném kedves olvasóimat lebeszélni róla, hogy a soron következő epizódokat is megtekintsék, főleg azokat nem, akik három és fél esztendeje a Szulejmán sorozat rendszeres nézői. Csak azt tanácsolom nekik, akárhányan lesznek is, hogy kételkedve fogadják e terjedelmét tekintve csakugyan nagy mű minden fordulatát, közlését, jellemrajzát. Nem kérek lehetetlent tőlük, hiszen mi, magyarok a kételkedés magasiskoláit is kijártuk, nem csak a befolyásolhatóságét! És mindezt nem másért, „csak” nemzeti múltunk hiteles megismerése, megőrzése, még inkább önbecsülésünk érdekében szorgalmaznám!

2016. augusztus 9.

vissza >>