Előkelő kislányok,
bolondul boldog alattvalók

Már sok filmet forgattak a brit uralkodóról, II. Erzsébetről. Dokumentumfilmeket is, játékfilmeket és televíziós sorozatokat is. A 19 éves trónörököst azonban – aki 18. születésnapja óta állami tanácsos is! – csak 2015 óta, Julian Jarrold rendezői buzgóságának köszönhetően pillanthatjuk meg a filmvásznon, illetve a televízióban. És nem is akármilyen időpontban és környezetben: 1945. május 8-án, a II. világháborút lezáró béke első perceiben, óráiban, bolondul boldog alattvalói közt vigadva, vergődve. A Hercegnők éjszakája című angol filmet augusztus 27-én, szombaton 20.00 órai kezdettel, 28-án10.50-kor tűzi műsorára a magyarországi HBO.

Az egyre népszerűbb és egyre szebb kanadai színésznő, Sarah Gadon által megszemélyesített Elizabeth hercegnő életének legkülönösebb éjszakáját élte át 1945. május 8-án, amikor királyi szülei engedélyével úgy forgolódhatott a békét köszöntő tömegben, mint „egy lány a sok közül”. Hogy az igazi Elizabeth-nek mit adott az a 71 évvel ezelőtti pár szabad óra, csak találgatni lehet

Az ötvenen túli Julian Jarrold (aki még véletlenül sem téveszthető össze Michael Hoffmannal, amiként azt az RTV Részletes, az MTVA hivatalos műsorközlő kiadványa elkövette) jó pár történelmi filmet rendezett már (Jane Austen magánélete, Canterbury mesék, Utolsó látogatás…), amikor a Hercegnők éjszakája címen futtatott munkájához hozzáfogott. 2015-ben azonban olyan vígjátékot szeretett volna forgatni, amelyen mulatni is lehet, de tűnődni is; amelynek komoly a valóságalapja, s – talán – korunkig érnek a tanulságai. Azt tudva tudta a rendező s a forgatókönyvírói, Trevor De Silva és Kevin Hood is, hogy az igazi VI. György király (akit e filmben Rupert Everett jelenít meg) 1945. május 8-án valóban „kimenőt” adott a lányainak. („Erzsébet a büszkeségem, Margit az örömöm” – királyi hétköznapjain ezt szokta volt róluk mondani…) Udvartartásának két magas rangú, megbízható katonájára bízva őket, elmehettek a Ritzbe, hogy a néppel együtt ünnepelhessék a világháborút lezáró béke bejelentését, hogy rangrejtve, a londoni sokadalomban elvegyülve hallgassák meg a király rádiószózatát. Kicsit táncolhatnak, kicsit vigadhatnak is, éjfélkor azonban katonai kísérőik őrizetében térjenek vissza királyi otthonukba – ekként hangzott vagy hangozhatott az atyai engedély.

A nemes terv azonban – amelyet állítólag maga a trónörökös-nő harcolt ki koronás atyjánál – a játékfilm forgatókönyve szerint már az első percekben fölborult. A két hercegnőt a védelmükre rendelt katonák szem elől tévesztették, a mindössze 14 esztendős – Bel Powley által alakított – Margit hercegnő (kinek az „eredetije”felnőttként sem mindig bizonyult a királyi család mindent meggondoló és megfontoló tagjának) autóbuszra szállva, egy tengerész karján távozik az előkelő Ritzből. Nővére a legközelebbi járaton követi, ám az útvonalat nem ismeri. Honnan ismerné? S azt sem tudja, hogy melyik gombot kéne megnyomnia, ha a buszról le akarna szállni. Egy megrögzött demokratától, a katonai rendőrség elől menekülő Jack-től (megszemélyesítője Jack Laskey) kér segítséget…

A néző meg kacag és izgul, élcelődik és könnyezik. Nem is olyan rossz film ez a Hercegnők éjszakája, mint ahogyan azt első zordon kritikusai állították – mondogatja magában. Állítólag II. Erzsébetnek sem volt ellene kifogása, csak azt fájlalta, hogy 2002-ben elhunyt testvérét oly’ igen szeleburdinak mutatták a filmesek. A nézőnek, ha szombaton vagy vasárnap az HBO műsorán a Hercegnők éjszakáját elcsípi, aligha lesznek efféle fenntartásai, ő inkább értékelni fogja az életteli gyermek, Margit hercegnő kalandjait, aki, mikor kótyagosan, csapzottan hazatér, azt kéri szigorú apjától, mondaná meg neki, mi az a kupleráj…

Nagymellényű kollégáim szerint a Hercegnők éjszakája című filmnek az az „eszmei mondanivalója”, a tanulsága, hogy a hercegnők élete sem fenékig tejfel. E sorok írója – arra a filmbéli 19 éves leánykára fókuszálva, kiből Nagy-Britannia királynője lett – mást is felfedezett: a komoly közéleti feladatokra hivatott emberek felelősségtudatát, kötelességérzetét, amely jó esetben – kellő pedagógiai ráhatás vagy szigorú önnevelés következményeként – minden élethelyzetben működik. Akkor is, ha észtbontó mulatság részese valaki, ijedt csitri, vagy didergő szerelmes, pompás fejék viselője…

A filmbéli Elizabeth azt állítja pár perccel a Vége felirat előtt, hogy mindig emlékezni fog 1945. május 8. különös éjszakájára. Hogy az igazi Erzsébet mikor mire emlékezik, nem tudom. De azt igen, hogy a királynő külföldön megtett városi sétáinak a gondolata, melyeken sok emberrel szokott találkozni, alighanem azon az egyszervolt különös éjszakán született.

2016. augusztus 23.

vissza >>