Számvetés

Kontinensünk Oscarjának, a 2016-os Európai Filmdíjnak a jelöltjei közt van Till Attila játékfilmje, a már Karlovy Varyban is komoly elismeréssel fogadott, a palicsi filmversenyen pedig közönségdíjjal jutalmazott Tiszta szívvel. Egy sorban a brit Stephen Frears, a dán Thomas Vinterberg, a francia André Téchiné, a spanyol Pedro Almadovar legújabb rendezéseivel. De nem „csak” ezért érdemes a hazai nézők figyelmére. Dacos társadalmi számvetése, mely legfeljebb a húszesztendős József Attila lételemzéséhez mérhető, mindennél izgalmasabb. A film címét egyébként a költő 1925-ben írt verséből kölcsönözte a rendező: „Tiszta szívvel betörök,/ ha kell, embert is ölök.”

Három kilátástalan helyzetben lévő mozgáskorlátozott – vagy, ahogyan magukat nevezik: „nyomi” – történetét vonszolja-pörgeti Till Attila második mozifilmje. Közülük a rangidőst profi színész, Thuróczy Szabolcs játssza, ifjabb sors- és bulitársait kora gyermekkoruk óta rokkantként élő fiúk: Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám

József Attila költészetének hívei voltaképpen a mai napig nem tudnak megállapodni abban, vajon lírai önarcképnek szánta-e a költő a megjelenése másnapján heves indulatokat kiváltó „Nincsen apám, se anyám,/ se istenem, se hazám” kezdetű versét, vagy általános érvényű számvetésnek? Az I. világháború után felnőtté érő nemzedék kilátástalan helyzetét bemutató, drámaian poétikus körképnek? (Szerintem ennek is, annak is.)

Hogy Till Attila kinek szánta 2015-ben forgatott játékfilmjét, amelynek a címét – Tiszta szívvel – minden kétséget kizáróan József Attilától kölcsönözte, nemigen hagyhat kétséget senkiben. Nem a fogyatékkal élők, és nem is az egészségesek társadalmának. Egyik társaságot sem akarja vigasztalni, vagy feloldozni. Az egyik fél rettenetes kétségeit (Kellünk mi még valakinek? Valamilyen szinten számol velünk a társadalom?) és a másik alkalmankénti lelkiismeret-furdalását (Jaj, olykor tényleg szánalomra méltók ezek a szegény „rokkerek”!) sem próbálja eloszlatni.

Nem, ebben a 101 percben, noha három mozgáskorlátozott mozgatja a történetet, nem a „nyomik” iránti részvét felkeltése a tét. Nem is az egészségesek „mozgósítása”, tudatosítani bennük, mi mindenben kéne – s lehetne! – a kerekes székhez kötött embereket „össztársadalmi” méretekben támogatni. Till Attila, ámbár hosszú perceket, a néző számára nehezen feldolgozható jeleneteket szán fogyatékos felebarátaink viszontagságos mindennapjainak a hiteles bemutatására, ezekkel az „életes” közjátékokkal nem a nézői részvétet célozta meg, hanem azokat a véres konfliktusokat, amelyekre a film mondandóját bízta. Tiszta szívvel – miként egyik-másik hőse…

A testi fogyatékkal élők igazi ellenfelei ebben a filmben az erkölcsi fogyatékkal élők sokadalma. Azok a jólétben lubickoló, a „nyomikkal” ellentétben társadalmilag teljesen elfogadott gazemberek, akik piszkos játszmáikban eszközként használják rokkant embertársaikat. Olyan fegyver gyanánt, akikre senki nem gyanakszik, akkor sem, ha vértócsák és hullák jelzik útjukat.

És a kerekesek leleményesen és szorgalmasan „dolgoznak”. Először csak a rangidős fickót látjuk „akciózni”. (Havi harmincezerből ugyan ki tudna megélni?) Aztán a fiatalkorúak is besegítenek a barátjuknak…

Útjaikat bűnbandák szegélyezik, pontosabban a maradványaik. Till Attila filmjében minden a helyén van, a fegyver is, a kés is, a poroltókészülék is, a pénz is – a kerekesszékhez kötött bérgyilkos és segítőkész sorstársai szemszögéből.

Dermesztőbb kórképet a legeslegújabb-kori magyar közállapotokról nemigen láttam mostanában. Hitelességében – az esti tv-híradók rendszeres nézőjeként – nemigen kételkedhetek. Csak magamban, amikor azt tapasztalom, hogy a Tízparancsolat megrögzött híveként is a tiszta szívvel gyilkolóknak szurkolok. Mintha a mindnyájunkra vonatkozó ötödik parancsolatról – Ne ölj! – soha nem is hallottam volna…

Till Attila filmjének – számomra – ez az egyetlen kérdéses pontja: megértővé teszi a nézőt a halálos bűnt elkövető tisztaszívűek iránt. Amúgy nagyszerű vállalkozás, megérdemli, hogy ott legyen az Európai Filmdíj várományosai között.

És a mai magyar filmművészet és filmgyártás is megérdemelné ezt az elismerést, öt perccel a totális elamerikanizálódás előtt. Persze, a berlini székhelyű Európai Filmakadémia, az EFA decemberben aktuális díja előtt és nélkül is jó tudni, hogy a nem csak tiszteletre méltó tehetséggel, de hatalmas társadalmi felelősségérzettel is megáldott magyar filmrendezők, miként a 90-es évek derekán Böszörményi Zsuzsa, a Vörös Colibri rendezője, vagy Fekete Ibolya, akit Bolse Vitája óta „jegyzünk”, ma is köztünk vannak, értünk munkálkodnak. És, akiknek az igazmondó műveikkel oly’ igen ritkán találkozhatunk…

Az Oscar-díjra nevező bizottság augusztus 31.-i döntése értelmében hazánkat a 2016. évi legjobb idegen nyelvű film kategóriában Till Attila Tiszta szívvel című filmje képviseli. (A bizottság tagjai: Havas Ágnes, Kálmán András, Kovács András Bálint, Andy Vajna, Novák Emil, Petrányi Viktória, Ujj Mészáros Károly.)

2016. augusztus 28.

vissza >>