A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert
Magyar Örökség díja

Végzetcserjék és berkenyék közt barangolva…

Szeptember 17-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.) adják át – ez évben harmadik alkalommal – a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: a Vasas Művészegyüttes, Csukás István, a kassai „Magyar Ipari” iskola, a Lukácsi Huba Diákszínház, Zétényi Zsolt jogvédő szolgálata, Csonkaréti Károly folyam- és tengerhajózásunk történetét megörökítő munkássága, valamint a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert.

amerikai mocsárciprus

berkenye

szúrós luc

Az ország legnagyobb botanikus kertje. Az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. Huszonhét hektárnyi területén tizenháromezer növényfajt, illetve fajtát mutat be. Fáin 62 madárfaj fészkel, tavaiban 62 halfaj és 73 puhatestű él. Sziklakertjében 25 magashegység virágai láthatók, üvegházaiban síksági és hegyvidék esőerdők, sivatagok növényei, pálmák, pozsgások, mohák, páfrányok…

Miközben a hivatalosan is műemléki- és természetvédelemmel óvott kertben kószálunk, szomorú eperfával, vérbükkel, császártölggyel, tulipánfával „szegélyezett” utakon sétálunk, kései végzetcserjékkel, mocsárciprusokkal, berkenyékkel ismerkedünk, még véletlenül sem jutnak eszünkbe azok a korszakok, amelyekben e csodálatos parkot fel akarták számolni, vagy – csúf kifejezéssel élve – igyekeztek „átprofilírozni”.

De azokra sem igen gondolunk, akik 189 esztendős története során a vácrátóti arborétum megmentésén és felvirágoztatásán fáradoztak.

Pedig milyen sokan voltak, és mi mindenben különböztek egymástól! A teremtett világot azonban – a gróf, a tudós, az európai hírű kertépítész, a messziről jött kertész, a kétkezi munkás… – egyformán szerették. Hogy a vácrátóti kastélypark ma a nemzet botanikus kertje, nékik köszönhető. A két Vigyázónak, Sándor grófnak és a fiának, Ferencnek, a kertépítész Jámbor Vilmosnak, a cseh földről ide szerződő, s hosszú időn át itt is maradó főkertésznek, Band Henriknek, Zólyomi Bálint akadémikusnak, a botanikus Ujvárosi Miklósnak

A mára már Európa-szerte ismert és elismert parkról az első írásos dokumentum az 1827-es esztendőből maradt fenn. Alapjait – feltételezhetően – a XVIII–XIX. század fordulóján létesített magyarországi angolparkok mintájára telepített vácrátóti kastélypark adta. Az az ültetvény, amellyel a sorra-rendre elszegényedő, ezért aztán egymást elég gyakran váltó birtokosok nem sokat törődtek.

1846 és 1871 között inkább pusztult, mint gyarapodott e jobb sorsra érdemes park. Felvirágoztatása Vigyázó Sándor grófnak lett a szívügye; a kiváló szakemberekre bízott felújítási munkálatok, amelyek révén a tájképi kertet gyűjteményes kertté varázsolták, még a századfordulón is átíveltek.

A XX. századra azonban lett már a vácrátóti parknak tórendszere, vízimalma, méghozzá – miként az egy régi magyar filmből is tudható – zenélő; sőt vízesése, barlangja, szigete, műromja s sziklakertje is. Csak olyan tulajdonosa nem akadt, aki a fiú utód nélkül maradt Vigyázók birtokának a fenntartására vállalkozott volna. Az újabb és újabb birtokos-váltások során az értékes növénygyűjtemények tönkrementek, a kastélyt lebontották, helyére egy az elődjénél jóval szerényebb udvarházat építettek…

A II. világháború évei alatt és után fel is gyorsult ez az ártalmas folyamat.

A gazdátlannak tekintett kert mindennapjaiba az hozott kedvező fordulatot, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Vácrátóton alapította meg botanikus kutatóintézetét. Lendületet meg az, hogy Zólyomi Bálintra bízták ezen intézmény vezetését. (A tudós Zólyomi, kinek a környezetbiológia volt a fő kutatási területe – s aki Györffy Györggyel közösen a honfoglalást a természeti környezet oldaláról vizsgálta meg – 1954 és 1977 között volt a vácrátóti „székhelyű” kutatóintézet igazgatója. Az ez idő tájt általa s pályatársai által folytatott kutatásoknak a vácrátóti arborétum volt, vagy lehetett a természetes „laboratóriuma”.)

Az immár Magyar Örökségnek tekinthető Nemzeti Botanikus Kert télen, nyáron, tavasszal, ősszel tárt kapukkal várja látogatóit Vácrátóton. Április 1-től október 31-ig – hétfő kivételével – a hét minden napján, reggel nyolc és délután hat óra között; november 1. és március 31 között a Berkenyeházban, a pálmaházban, az orchideaházban 8 és 16.00 óra között.

Túl nagy lábon élünk című kiállításuk felnőttek és gyermekek érdeklődésére egyaránt érdemes. A Biblia növényei című, szeptember 17-től 25-ig tansétával összeköthető programjuk nemkülönben. Fráter Erzsébetnek köszönhetően megtudhatjuk általa, hogy miből készülhetett Noé bárkája, milyen a mirhás bor, és, hogy csakugyan fává nő-e a mustármag. Október másodikán – a százötven éves vérbükk alatt – családi napot tartanak a vácrátóti arborétum munkatársai. A gyermekeket meseprogram várja, korongos foglalkozás, madaras vetélkedő, a felnőtteket asztalukra tehető földi javak is.

Minden, ami M(m)agyar Ö(ö)rökség.

2016. szeptember 17.

vissza >>