A kiskőrösi Petőfi-emlékház igazgatójának Magyar Örökség díja

A sors is védte

2014. március 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor, Budapesten, a Pesti Vigadó dísztermében (1051 Vigadó tér 2.), ez évben első alkalommal adták át a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: Kalász Márton költő, a Kaláka együttes, Kunkovács László etno-fotográfus, Huszárik Zoltán filmrendező, Csonka Ferenc, a hazai cserkészmozgalom lelkipásztora, Takaró Mihály irodalomtörténész, valamint Kispálné dr. Lucza Ilona, a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója.

A legek emlékházában, a legismertebb, és talán a máig legnépszerűbb magyar költő szülőházában, amely a legrégebbi irodalmi emlékhely hazánkban, és a leginkább kész a folyamatos megújulásra, elsőként e felsőfokú jelzőkről kérdezem Kispálné dr. Lucza Ilonát, aki immár tizenhetedik éve igazgatja az intézményt.

Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülővárosában áll az ország legelső irodalmi emlékháza. A folyamatosság is igaz: miután Jókai Mór vezetésével a Magyar Írók és Művészek Társasága 1880-ban megnyitotta, mintegy tíz esztendőn át működtette is a Petőfi emlékházat. Ezután azonban a város gondjaira bízták, Kiskőrösnek adományozták neves szülöttük legelső hajlékát. Az átadó okiratban feladatul szabta meg a városnak az országos jelentőségű társaság, valakinek mindig rendelkezésre kell állnia, hogy az ide látogató meg tudja tekinteni Petőfi Sándor szülőházát. Olyan örökség ez, amit az önérzetes kiskőrösi polgárok mind tudomásul vettek, a település lehetőségeihez mérten és a kor szokásaihoz igazodva teljesítettek is. Hosszú időn át azonban szinte teljesen üres ház fogadta a látogatókat. Ahogyan Móricz Zsigmondnál olvasható: a falon koszorúk és hosszú nemzetiszín szalagok lógtak, „bánatos szalagok… Ravatalos ház, hideg, csontig dermesztő…” 1951-től, még inkább 1953-tól azonban már kiállítás is várta a látogatókat. Kezdetben néprajzi s irodalmi anyag került a tárlókba, 1953-ban azonban visszakerültek azok a berendezési tárgyak is, amelyek ténylegesen Petőfi Sándor szülőházához tartoztak, vagy logikailag ide tartozhattak.

Örök rejtély – vagy nevezzük csodának? –, hogy rombolásra, bontásra mindig kész históriánk ellenére ma is áll ez a döngölt falu, kicsiny épület, noha körülötte szinte minden a korszerűsödés áldozata lett…

Petőfi titokzatos halála is hozzájárult ehhez a „csodához”, írótársai, tisztelői, barátai elhatározták, valamilyen formában megőrzik a költő emlékét. Első feladatuknak Petőfi Sándor életrajzának az összeállítását tekintették. De már az első kérdésre - mikor és hol született - sem kaptak egybehangzó válaszokat. Ezért Jókai és köre a Vasárnapi Ujságban közreadott egy felhívást, jelezze, aki pontos adatokat tud Petőfi születési körülményeiről. Petőfinek volt két Sárkány nevű iskolatársa, az egyikük, Sárkány János evangélikus lelkész ez idő tájt Kiskőrösön szolgált, és úgy emlékezett, Kiskőröst többször is hallotta nevezetessé vált iskolatársa által emlegetni. Megkísérelte hát a tőle karnyújtásnyira levő keresztelési anyakönyvben emlékfoszlányait ellenőrizni. És a 127. oldalon a következő keresztelési anyakönyvi bejegyzést találta: 1823. január 1.-jén Petrovics Sándor és Hrúz Mária fia, Sándor kereszteltetett meg. Felfedezését a Vasárnapi Ujság 1857. január 4.-én megjelenő számában „hiteles kivonatban” tette közzé s értelmezte is. Ezzel a publikációjával nem csak a költő szülőföldje körüli kérdőjeleket tüntette el, de arra is ráirányította Kiskőrös figyelmét, micsoda kincs van a birtokában. Amikor a politikai szorítás valamelyest enyhült, megindulhatott az emlékőrzés: 1861-ben Petőfi szülővárosa volt az a hely, ahol a világ első Petőfi Sándort ábrázoló köztéri szobrot felállították, az „emlékezetes hajlék” homlokzatára pedig emléktáblát helyeztek el. Ezekkel az eseményekkel egyidejűleg a Petőfivel egy évben született Pesty Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint több más nyugat-európai tudós társaság tagja az általa készített helynévtárat azzal a megjegyzéssel küldte szét az országban, hogy a mellékelt nyomtatott adatgyűjtőíven ki-ki tüntesse fel a helyi nevezetességeket. Kiskőrösről azzal a hivatalos megállapítással kapta vissza Pesty Frigyes a gyűjtőívét, hogy e település ilyen és ilyen helyrajzi számú háza Petőfi Sándor szülőháza. Ezek után nemigen csodálkozhatunk, hogy az emléktáblával jelölt házat az emberek közössége minden módon vigyázta. Azon már inkább, hogy a sors is védte, Petőfi Sándor szülőházának sem az első, sem a második világháborúban semmilyen károsodást nem kellett elszenvednie.

Mit mondhatnak a kiskőrösiek azoknak, akik a kételkedés korában azt is megkérdőjelezik, hogy a szülőházban álló legfontosabb bútordarab, a régi, keskeny ágy látta az újszülött Petőfi Sándort?

Petőfi halálának a centenáriumán, 1949-ban Kiskőrösön is megalakult a Petőfi-emlékbizottság, amely feladatának tekintette, hogy a szülőház egész épülete emlékmúzeumként működhessen. Amikor ezt sikerült elérniük, és a ház hátsó traktusában lakó polgárok is kiköltöztek e nevezetes hajlékból, okkal, joggal kérvényezhették, hogy a Bajza utcai Petőfi ház hagyatékából ide kérjék azokat a családi bútorokat, amelyek Petőfi Sándor születésének, de a Petrovics család vándorlásának is a tanúi voltak. Kiskőrösre a Petrovics házaspár Szabadszállásról hozta a nevezetes ágyat, innen Félegyházára vitték, Félegyházáról vissza Szabadszállásra, onnan Dunavecsére, majd Szalkszentmártonra. Aztán Dömsödre, ahol Petőfi édesapja adóssága fejében hagyta ott a család legkedvesebb bútorait. A Petőfi Társaság egyik tagjának, Kéry Gyulának az volt a feladata, hogy a Petrovics család relikviáit kutassa fel és gyűjtse össze. Az ő Friss nyomon című kötetében bárki elolvashatja, hogyan találta meg Kéry a nyoszolyát és az almáriumot Dömsödön.

Ezek szerint név szerint is megőrizhetjük azoknak az emlékét, akiknek Petőfi Sándor szülőházának a megmaradása, a Petrovics család bútorainak, tárgyainak az összegyűjtése köszönhető. Vajon azoknak a nevét és szorgalmát is ismerni fogja a következő század magyarsága, akik az emlékház folytonos megújulásáért napjainkban munkálkodnak? Akik például a XVIII. század végén emelt, egyszerű parasztház padlófűtését 2011-ben kiharcolták, majd kivitelezték? A hétköznapi halandó számára már az is képtelenségnek tűnik, ha egy szilárd alapok nélküli, több mint kétszáz éves építmény padlófűtéséről fantáziál valaki!

Petőfi Sándor szülőházának eredetileg csakugyan nem voltak alapjai, de az 1950-es években aláfalazták. Ezeket az épületeket az idő előbb-utóbb kikezdi, megóvásukra különös figyelmet és sok-sok energiát kell fordítani. A múzeum kötelékébe tartozó Szlovák tájház is hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a szülőház, először a tájház kapott padlófűtést. A harmadik évezred elején, az Alföldet egyszerre elborító ár- és belvíz idején, amikor a tájház udvarán minden, – a gémes kút is – vízben állt, attól lehetett tartani, hogy összeomlik az épület, tehát gyorsan kellett cselekedni. Amint lehetett, a tájházat is aláfalazták, majd 2006-ban bevezették a padlófűtést is. Öt évvel később – a tájháznál végzett munkálatok jó tapasztalatai alapján, műemlékvédelmi felügyelettel, a hitelességet megőrizve kezdték el kiépíteni a padlófűtést Petőfi szülőházában is, ahol egyébként éppen akkora vált időszerűvé a padlócsere is.

A Magyar Örökség díjjal jutalmazott Kispálné dr. Lucza Ilona hány megújulását élte meg és vezényelte le a Petőfi-emlékháznak?

Attól függ, hogy milyen területről beszélünk. Tartalmi megújulásról? A kapcsolattartás újjáalakításáról? 1997-től dolgozom az emlékházban, előtte középiskolai tanár voltam. Petőfi Sándor szülőházáról 1880 óta a város minden lakója tudta, hogy itt van, de évtizedeken keresztül nemigen érezték Kiskőrös polgárai, hogy az övéké ez a híres kis épület. Elsődleges feladatomnak tehát azt tekintettem, hogy a város fogadja be, és sajátjaként szeresse az emlékházat. A másodiknak: ha valakinek van olyan, a Petőfi-kultuszhoz és a kiskőrösi hagyományokhoz kapcsolódó tárgyi emléke, amelynek a múzeumban jó helye lenne, legyen elég bizodalma, hogy azt az intézménynek adja. Eleinte apróbb tárgyakat, meghívókat, képeslapokat hoztak az emberek, később képzőművészeti alkotásokat is. Közben igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyek Petőfi Sándor évfordulóihoz is, nemzeti ünnepeinkhez is, a településhez is, az emlékházhoz is kötődnek; így lassacskán megszokták az emberek, olyan hely van a közelükben, ahol kellemesen lehet az időt eltölteni. Ahol országosan ismert szakemberek mesélnek olyan eseményekről, tudományos felfedezésekről, kiadványokról, amelyekről másutt nemigen hallani. 1998 óta december 31.-én, minden évben Petőfi-szilvesztert rendezünk, amelyen – a kezdeti híresztelésekkel ellentétben - nem csak Petőfi-kutatók vehetnek részt, de mindenki, aki az esztendő utolsó napján is a tartalmas mulatságot – színházi előadással, képzőművészeti kiállítással, jófajta lakomával - keresi. A múzeumba érkezőket ezen a napon Deák-kuglóffal várjuk, az estebéd előtt a Pilvaxba betérő 1848-as ifjak kedvenc italát, a Petőfi kávélikőrt szolgálják fel a vendégeknek. Azt az édes-pálinkát, amely – állítólag - a költő makacs fejfájását gyakorta elűzte. A főmenüben van, amikor Kossuth Lajos-, máskor Deák Ferenc, vagy Teleki Sándor kedvenc étkei szerepelnek. Legutóbb, Rózsa Sándor kétszázadik születésnapja alkalmából a betyárvilágon „vezette át” a Kiskőrösön szilveszterezőket a Szarvas vendéglőben megtartott „kulináris utazás”. Éjfélkor a szülőház elé sereglenek az emberek, valaki közülük Petőfi Sándor világra jöttére emlékezik. A város polgármestere, az 1913-ban készült Petőfi-billikommal a kezében köszönti az egybegyűlteket, és olyan, a kiskőrösi Petőfi-kultusszal vagy a város kulturális életével kapcsolatos fogadalmat tesz, amelynek a teljesítéséről - az adott szó értékét tanúsítandó – egy év múltán be kell számolnia. Ez után az ünneplő tömeg, fáklyás menetben az evangélikus templomhoz vonul, ahol az újesztendő első órájában az eredeti keresztelési anyakönyvet mutatja be a templom lelkésze, esperese. A visszajelzések szerint a tizenhét alkalommal megrendezett Petőfi-szilveszterek résztvevői közül a legtöbben – a Kárpát-medence bármelyik pontjáról érkezzék is, legyen az illető muzeológus, libatenyésztő, szobafestő-mázoló - ennek a templomi „programnak” az emlékét őrzik magukban.

Az emelkedett hangulatú szilveszteri mulatságon innen és túl, milyen elgondolás szerint szervezik a szülőház és az emlékmúzeum programjait?

Kispálné dr. Lucza Ilona - Juhani Salokanel felvétele a finn Ponkala Alapítvány küldöttségének októberi látogatása alkalmából készült

Olyan emberekhez is szólni szeretnénk, akik egyébként múzeumi kiállításokat nemigen szoktak megtekinteni. De olyan korosztályokhoz is, akiknek az érdeklődési körében nem Petőfi Sándor szülőháza áll a fő helyen. A tanulóifjúság felé is nyitottunk, az ország más régióiban levő Petőfi-emlékhelyekkel is felvettük a kapcsolatot. Képzőművészeti pályázatainknak köszönhetően ma már az ország legnagyobb Petőfi képzőművészeti gyűjteményét mondhatjuk magunkénak, több mint négyszáz kortárs műalkotás vall arról, hogy milyen kép él alkotójában városunk szülöttéről, Petőfi Sándorról. Az egész töredéke és a töredék egésze címmel huszonnégy textilművész által készített hatalmas kárpitot, gyűjteményünk legújabb kincsét március 19-én helyeztük el az emlékmúzeum főfalán.

A Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában március 22-én terjedelmi okokból megkurtított írás eredeti változata.

2014. november 2.

vissza >>