Jó reggelt, világ!

Ki-ki maga döntse el, elszállt-e az idő a 29 éve forgatott, Jó reggelt, Vietnam! című, háborús vígjáték fölött. Új korában – merész hangütéséért, háborúellenes propagandájáért, s persze, Robin Williams fergeteges játékáért is – sokan szerették. Ma legalább annyian fanyalognak a hír hallatán: valamelyik tévéadón ismét felhangzik Adrian Cronaner kurjantása: Jóóó reggelt Vietnaaam!. A Duna Televízió október 15-én, szombaton 19.30-kor tűzi műsorára.

A Robin Williams által megszemélyesített lemezlovas nem csak a nagyszájú DJ-knek lehet a példaképe, de talán az értelmetlen háborúk ellen tiltakozó embereké is. És vajon melyik háború nem értelmetlen?

Mondják, maga Robin Williams sem igazán rajongott érte. A világ annyit változott 1987 óta, az ízlés is, a filmek iránti igény is – állítólag ezt hajtogatta, ha a Jó reggelt, Vietnam!-ot szóba hozták előtte. Fintorgott, a vállát vonogatta, cseppet sem lelkesítette, ha azt a filmjét emlegették.

Szerintem meg, aki a Barry Levinson által rendezett mozit mostanában értettem meg – az általa használt csúf kifejezéseket is, a mondandóját is – nem sokat változott a világ sem a vietnami, sem az afganisztáni háború óta. Ez utóbbi a vietnamos film gyártási évében, 1987-ben is könyörtelenül pusztított, legvéresebb időszakának az 1985-ös esztendőt tartják. Nekünk, magyaroknak nem árt megjegyezni, 53 kárpátaljai magyar katona szenvedett hősi halált miatta. A háború negyedik évében az esztelen rombolás elől Pakisztánban menekülők száma elérte a négy milliót. Vajon ki tudná kiszámolni, hány lemezlovas kéne hozzá, hogy ezt az irdatlan tömeget legalább pár percre, jókedvre derítsék?

Az iraki-iráni háború „csupán” nyolc esztendőn át pusztított, ötven állam szállított fegyvert a két egymás ellen fenekedő népnek. (Volt, amelyik mindkét félnek, egyszerre.) Jó üzlet volt mind az ötvennek ez az értelmetlen hadakozás.

A szíriai háború öt és fél éve zajlik, az Aszad elnök ellen lázadók csapatait – hivatalosan és többek között – Szaud Arábia, az Egyesült Államok, Törökország, az Egyesült Királyság, Franciaország segíti. 2015 óta Aszad elnök felkérésére és Putyin elnök utasítására az orosz légierő bombázza a felkelők állásait. Nemrég azt üzenték az amerikai stratégáknak az oroszok, hogy a Szíriába telepített légelhárító rakétarendszerek nagy meglepetéseket okozhatnak a világnak.

Az egyre súlyosbodó csapások elől több százezer szíriai menekül külföldre. Törökország, ahol állítólag százhúszezer bujdosót fogadtak, betonfalat emel, újabban így védekezik ellenük. Jordánia, ahol száznyolcvanötezer szíriai számkivetettet tartanak nyilván, lezárta a határait. Libanon, ahol kilencvenezer szíriai él jelenleg, szintén nem tud több menekültet fogadni. Izrael soha nem is fogadott egyetlen egyet sem. Állítólag az általuk küldött karitatív csoportok itt is, ott is készségesen segédkeznek a menekültek ellátásban.

Nincs, aki Megállj!-t kiáltana a háborúkat gerjesztrő s üzemeltető, azokon nyerészkedő eszelősöknek. Vagy Jó reggelt! a világnak, hogy felébredjünk, és észhez térjünk végre. Belássuk, hogy a béke – éljünk bár Damaszkuszban, Bagdadban, Teheránban, Kabulban, Hanoiban, Sándorfalván vagy Szatymazon – mindennél fontosabb.

A Jó reggelt, Vietnam! című, százhúsz percnél valamicskével hosszabb játékfilm, van, aki ezt állítja róla, olykor mozgósítja a nézőket: háborúellenes aktivistákat farag belőlük. Október 15-én, szombaton este 19.30-tól talán meggyőződhetünk róla: igazat szólnak-e.

Kerül, amibe kerül.

2016. október 11.

vissza >>