Tanovic mozijának a virtuális túlélők számára is van mondandója

Az 1936-os spanyol polgárháború lelki sérültjeit is kezelő pszichológus Platónt idézi, amikor a török – iraki – iráni – szíriai határvidékről hézagos emlékképekkel hazatérő fotóst próbálja a hallgatás csöndjéből és homályából a hétköznapi valóságba visszahozni. Az ókori népek gondolkodásmódját meghatározó, mondhatni, racionalista filozófus szerint csak a holtak látják a háborúk végét. A kurdok háborúiból a nyugalom honába kollégája nélkül visszaérkező fiatalembernek a szakember csak abban segédkezhet, hogy együtt tudjon élni a fájdalommal, amely utolsó kiküldetése alkalmával útitársául szegődött. Az igazság nyomában című ír – spanyol – belga – francia filmet, az Oscar-díjas bosnyák rendező, Danis Tanovic művét november 5-én, szombaton 22.00-kor, november 7-én, hétfőn 20.00 órai kezdettel tűzi műsorára az AMC.

Mezopotámia ősrégi népcsoportja, a 7000 éve e tájon élő kurdok évtizedeken át függetlenségük kivívásáért, a kurd állam jóváhagyásáért tusakodtak. Hatalmas veszteségekkel járó háborújuk jó téma volt a világlapoknak, a fotókért azonban, amelyek az embertelen küzdelem forgatagában készültek, annak is nagy árat kellett fizetnie, aki készítette őket, és nem csak annak, aki üzleti szempontok szerint válogatott közülük

A Boszniában született, 1969-es évjáratú Danis Tanovic a délszláv háborúban járta ki a filmkészítés alapiskoláit. Eredetileg szülőhazája egyik zeneművészeti főiskolájának volt a hallgatója, zongoraművész szeretett volna lenni. Ám a háború kitörése után, több társával együtt, kamerával a kezében követte a hadsereget; az e „stáb” által felvett anyag az óta is fő helyen szerepel a boszniai harcokról szóló filmekben.

A filmes „utóképzésre” végül Brüsszelben szert tevő Tanovic első játékfilmje, a 42 díjjal, köztük a legjobb idegen nyelvű film 2001-es Oscarjával kitüntetett Senki földje is az 1990-es évek bosnyák és szerb katonáiról szól: az ellenséges frontvonalak közé szorult fiúk, szegények – „micsoda képtelenség!” – életben akarnak maradni.

A nyolc évvel később, ír – spanyol – belga – francia közös munkaként forgatott Tanovic-film (címe: Az igazság nyomában) ugyancsak a modern (?) háborúk útvesztőibe vezeti el a nézőt. Kurdisztán csodálatos hegységekkel tagolt régiójába, ahol két nyugat-európai fotós, David és Mark (Christopher Lee és Colin Farrel „közreműködésével”) halált megvető bátorsággal igyekszik megörökíteni, majd a sajtóban közzétenni azt a kétségbeejtő tusakodást, amelyet a hétezer éve e tájon élő nép a függetlenségéért folytat.

Legnagyobb „számnak” az a fotósorozatuk ígérkezik, amelyen az a kurd orvos látható, aki víz és gyógyszer nélküli tábori kórházában gyógyítja a hozzá szállított sebesülteket. A menthetetleneket, a „kékcédulásokat” saját kezűleg lövi le, hogy a csillapíthatatlan végső szenvedéstől megkímélje őket.

Az egyik európai fotós és szemtanú, David, ezt látván, fejvesztve menekül. Várandós feleségéhez akar hazatérni. Mark még maradna, hogy az iraki elnök katonái, meg a függetlenségükért harcoló kurdok közti nagy összecsapást lefényképezhesse…

Mark törődötten, régi énjéből kivetkezve haza is tér, a felvételeit is eladja. Hogy önmagát és kurdisztáni emlékeit is megtalálhassa, a Nick Dunning által megszemélyesített, kétes hírű szakember segítségét kell elfogadnia. Dr. Hersbach ugyanis, vagy hatvan éve a rettenetes tettek emlékeivel küszködő túlélők szakértője. Lelküknek gyógyítója is, és ezt nem csak a világ, de még az unokája, Mark társa sem tudja neki megbocsátani. (A tapintatos hitvest és szigorú unokát az új spanyol filmcsillag, a gyönyörű Paz Vega alakítja.)

Mark is nehezen. Pedig a vén pszichológus módszere roppant egyszerű: az igazat, csakis az igazat mondja, s keresi. Betegét sem hitegeti, megismerkedésük kezdetén közli vele: lelki fájdalmaitól soha senkit nem lehet megszabadítani. Magunkkal cipeljük őket, amíg élünk, Hersbach doktor ezt hajtogatja. A szakember csak abban segíthet, hogy háborgó lelkiismeretével, végzetesen megrokkant felelősségtudatával ki-ki együtt tudjon élni.

Danis Tanovicnak szép számmal vannak hívei Magyarországon is. Van, aki azt állítja róla, nem az Oscarral (is) jutalmazott Senki földje a legfontosabb munkája. Hanem az a produkciója, amellyel november 5-én és 7-én találkozhatunk az AMC műsorán: Az igazság nyomában.

Ez a film ugyanis, a maga egyszerű módján azoknak a „túlélőknek” is a segítségére lehet, akik nem közvetlen tanúi s megélői a világban szinte folyamatosan zajló háborúknak. „Csak” a hírközlő fórumok tudósításait, kommentárjait vészelik át, politikai programbeszédeket, kampányokat. És mégis háborog a lelkük, dörömböl a lelkiismeretük, vészjeleket továbbít a felelősségérzetük. Vajon megtettünk mindent annak érdekében, hogy béke legyen körülöttünk? – kérdezik. – Jól döntöttünk, amikor kis és nagy közösségeink jövőjét illetően, talán a mi szavunk is számított?

Az igazság nyomában bandukolunk? Vagy a megtévesztések, az álcázások nyomvonalán? A felszínességhez szoktatott, önálló gondolkodásra rest kisemberek csapatában?

Tanovic mozijának a virtuális túlélők számára is van mondandója.

2016. novemer 1.

vissza >>