Jeges ablakon át

Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni – írta az 1984-ben meggyilkolt lengyel pap, Jerzy Popieluszko, akinek a vértanúságát 1988-ban (!) a Megölni egy papot című amerikai-francia film adta tudtára a világnak. Brenner Jánost, a 25 esztendős rábakethelyi káplánt 1957-ben gyilkolták meg, és idehaza is kevesen, egyre kevesebben tudnak róla… Az Agnieszka Holland által rendezett filmet, amelyben Isten szolgáját Christopher Lambert jeleníti meg, november 11-én, pénteken 22.00 órakor tűzi műsorára a Duna Televízió.

Megaláztatás, szabadságvesztés, halál várt azokra, akik diktatúrák idején is a keresztény egyházak erkölcsi tanítását képviselték. A lengyel Jerzy Popieluszkót 1984-ben gyilkolták meg, a magyar Brenner Jánost 1957-ben. A lengyel pap vértanúságáról már négy évvel később nagy hatású filmet forgattak, Brenner Jánost egyre inkább feledjük

Jeges ablakot kapirgálnak az iskolai kirándulásra induló kisdiákok, a kis résen – amíg tanáruk rájuk nem förmed – szemügyre vehetik azt a tömeget, amelyik a hazájukat uralma alá hajtó katonai diktatúra ellen tüntet: a Szolidaritás híveit.

Jeges ablakon „kapirgált” Agnieszka Holland is, amikor 1988-ban, amerikai és francia közreműködőkkel közreadta azt a munkáját, amely az 1980-as évek Lengyelországát – Közép-Kelet-Európáját – jellemezte: a politikai rendőrség vad és törvénytelen akcióit és az ellenük imádságos lélekkel, templomi áhítattal küzdő polgárokat, munkásokat, papokat, fiatalokat, öregeket. A Szolidaritás néven ismertté vált szervezet tagjait.

Köztük a varsói Kosztka Szent Szaniszló plébánia káplánját, a Chistopher Lambert által megjelenített Jerzy Popieluszkót, aki a szószékről is felemelte szavát a kommunista rendszer ellen. „A Szolidaritás azért ejtette oly’ gyorsan ámulatba a világot, mert nem erőszakkal harcolt – szokta volt mondogatni – hanem térden állva, rózsafüzérrel a kezében.”

Szavait a Szabad Európa Rádió is gyakran közvetítette, hívei is terjesztették. Börtönök falai közt, országos demonstrációkon is, nem csoda, hogy a harmincegynéhány éves „Atya” a Szolidaritás néven elhíresült mozgalom jelképe lett.

Miséit a politikai rendőrség mindenre elszánt munkatársai figyelték. Látogatták is, amikor pedig meggyőző erejét, hatását látták, sőt önmagukon tapasztalták is, „akcióba lendültek”. Mint például az Ed Harris által megszemélyesített Stefan, aki a jeges ablakot kapirgáló fiából ugyanolyan jó kommunistát akart nevelni, mint amilyet belőle fabrikált vénségére is meggyőződéses sztálinistának megmaradt édesapja. Természetesen katonai feletteseinek a tudtával és hallgatólagos beleegyezésével lát „munkához”, segítőül két ígérgetésekkel, zsarolásokkal körülfont böszmét választ maga mellé…

Agnieszka Holland, akit leginkább a mi Gyarmathy Líviánkhoz és Mészáros Mártánkhoz lehetne hasonlítani, filmrendezői pályája kezdetén, 1977-ben is tudta, s e tudását az óta is készségesen gyakorolja, hogy mikor kiről, miről kell filmet készítenie. (Amikor például mi, magyarok az amerikai mozi-tévé, az HBO költségén izraeli forgatókönyv alapján döcögő magyar szappanoperát készítettünk, Agnieszka – Olthatatlan címen – arról a fiúról, Jan Palach-ról forgatott tévéfilmet, aki az 1968-as katonai megszállás elleni tiltakozásként Csehszlovákia fővárosában, a Vencel téren felgyújtotta magát, olthatatlan fáklyája lett népe szabadságvágyának. Példáját kisvártatva egy magyar fiú is követte, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén égő fáklyát azonban szinte mindenki feledte.)

Agnieszka Holland 1988-ban amerikai és francia segítséggel összehozott filmje olyan rést tárt a jeges ablakon, amely világraszóló reklámot jelentett a Szolidaritásnak.

Az 1931 és 1957 között élt Brenner Jánosról is forgattak már filmet, vértanúságát költők énekelték meg, életútját tiszteletre méltó tanulmányok részletezik. Olyan mű azonban, amely a kort is hitelesen mutatja be, melyben az egyházüldözés legvadabb éveiben, 1950-ben, 51-ben ciszterci szerzetesnek jelentkező fiatalembernek élnie adatott, egyetlen egy sem készült róla. Sem olyan, amely azt a létfilozófiát is népszerűsítené, amelynek a rábakethelyi és a varsói káplán is odaadó híve, sőt: naponkénti megélője volt. „Csak az képes legyőzni a rosszat, akiben magában is túlárad a jó” – szokta volt mondogatni Jerzy Popieluszko.

Sem templomi szószékekről, sem szónoki emelvényekről nem árad felénk mostanában ez a tanítás. Életpéldaként sem igen látható. És mi, bizony, a 2016-os esztendő gyűlölettel vértezett polgárai egyre nehezebben birkózunk a rosszal.

Lehet, hogy a Duna Televízióban november 11-én 22.00 órai kezdettel megtekinthető film, a Megölni egy papot, résnyi lyukat kapar a mi vészesen jegesedő ablakainkon?

2016. november 8.

vissza >>