Öregember nem vénember

Az egyre népszerűbb internetes divatcég – ügyes reklámfogásként – 65 év feletti gyakornokokat is hajlandó alkalmazni. Hirdetésükre a 70 éves Ben is felfigyel, mert – mint magamagának mondogatja – mozgásban szeretne maradni. S tartozni valahová. Nancy Meyers filmjét, A kezdőt november 24-én, csütörtökön 11.20 órai kezdettel tűzi műsorára a magyarországi HBO. Amikor a fehér tornacipős nyugdíjasok az Egyesült Államokban tévékészülékük közelében tanyáznak. Hogy mifelénk, ahol az idős embereket egyre kevesebben kedvelik – a fehér tornacipőseket meg, ha vannak még ilyenek egyáltalán, mint a fogfájást, úgy szeretik – hányan kattannak rá a Robert De Niro főszereplésével is csalogató vígjátékra, nem tudom. De azt igen, hogy fiatalnak, öregnek érdemes megismerkedni A kezdővel. Ennek a mozgóképes mesének a segítségével ugyanis, talán még nemzedéki szakadékaink is áthidalhatók.

Robert De Niro filmbéli főnöke, az Anne Hathaway által megszemélyesített cégvezetőnő akár az unokája is lehetne túlkoros alkalmazottjának; ezt felismervén, a hetvenéves gyakornok úgy szorgoskodik az ezeregy gonddal küszködő nagyasszony körül, mint rendes nagypapák bajba jutott unokáik árnyékában

Amikor a 2015-ös amerikai vígjáték, A kezdő a magyar mozikban megjelent, ifjú ítészei úgy taposták bele a betonba, ahogyan Robert De Niróval vagy Anne Hathaway-jel hódító filmet talán még sohasem. Nem a két világhírű főszereplőt gyalázták, hanem a rendezőt, a korábban forgatókönyvíróként hatalmas sikereket elkönyvelő Nancy Meyers-t, aki a forrófejű magyarok szerint az utóbbi időben „tisztességes forgatókönyvíróból tisztességtelen rendezővé avanzsált”. (A korunk érzékeny megfigyelőjeként számon tartott Nancy Meyers már a legelső filmjével is a csúcsra jutott: az 1980-ban forgatott Benjamin közlegény 150 millió dolláros bevétellel és három Oscar-jelöléssel büszkélkedhetett.)

Ha semmi más nem jelezte volna azt az ellenszenvet, amely kis hazánkban a 65 év feletti nőket, férfiakat körülveszi, A kezdő című produkciót körülnyaldosó rosszindulat bizonyosan sokakat ráébreszthetett volna arra a nyugtalanító jelenségre, melyről az „érdekeltek”, öregek és fiatalok közmegegyezéssel (?) hallgatnak.

Nem egy televíziós jegyzet lehetősége vagy kötelessége nyilvánosságra hozni az okokat, amelyek a nemzedékek közt tátongó érzelmi szakadékokig elvezettek. Mérleget sem készíthetek, hogy nyilvánvalóvá váljék, melyik korosztály hibáztatható azért, hogy a tizenéves meg a hetvenkedő egymás szavát sem érti. (Hát még az életelveit! A szándékait!) De még az e tárgykörben megjelent tudományos értekezésekre sem hivatkozhatom, amelyek a kommunizmus romjain építkező társadalmakban tán fölsrófolt fájdalommal tükröződő jelenség magyarázatát próbálják megadni.

Nem, itt és most mást nem tehetek, csak felhívom Kedves Olvasóim figyelmét egy jópofa amerikai filmre, amely a maga mulatságos eszközeivel és a fintorgó, botladozó (s mégsem sajnálatra méltóan öreg) Robert De Niro közreműködésével azt meséli el (igen, meséli, és nem tanítja, mondja, hirdeti), mi mindent tehet egymásért öreg és fiatal.

Az idősebb korosztály – A kezdő című film szerint – úgyszólván mindent megtehet, hogy szerényen kinyilvánított jó tanácsaival, no meg rigolyáktól mentes életpéldájával az ifjúságot élni megtanítsa.

Az ifjabbak meg – az olyan kedvesen hisztérikusak is, mint amilyennek a szépséges Anne Hathaway Nancy Meyers filmjében mutatkozik – akkor segíthetnek az idős embereken, ha egyszer-egyszer komolyan veszik őket. Ha nem sorscsapásként, de a sors ajándékaként fogadják az öregek társaságát. A történeteiket is, amelyeknek mindig van valamilyen épkézláb tanulsága.

Higgyék el nekem, nem olyan rossz film A kezdő, mint amilyennek minálunk pár ifjú titán elkönyvelte! Korhatár nélkül simítja el a ráncainkat, azokat is, amelyek a homlokunkat barázdálják, és azokat is, amelyek a hétköznapjainkat!

2016. november 22.

vissza >>