A pávások Kodály mondását igazolják

Esztendeje a 2015-ös esztendő zárszámadásaként ünnepeltem a Duna Televízió Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorát. Most, 2016-ban a magyar hagyományvilág meg a Duna Televízió életképességének örvendhetek általa. A brazil, koreai, spanyol, török szappanoperák iszapjából, amellyel reggel hattól este hétig igyekeznek elterelni a figyelmünket a saját gondjainkról, bajainkról, de az értékeinkről és érdemeinkről is, messze kimagaslik az a produkció, amely Kodály Zoltán mondását igazolja: a néptánc és a népzene, minden akadály ellenére, röpíteni tudja a nemzetet…

Az üllési Erdélyi Luca, a dozmati Molnár Bence, a somorjai Csali Gyermek Néptánc-együttes, a budapesti Sarjú Banda és a Mérai Cifra Néptánccsoport tagjai szerint az idei Páva nem a versenyről, hanem a barátságról szól

Az ötven–százötven részes tele-regények arról mesélnek, hogy a tőlünk térben és időben igen-igen távoli, újgazdag-dúsgazdag famíliák miként támadják meg, sajátítják ki, igázzák le a szolgálatukra rendelt (?) világot. A Fölszállott a páva című vetélkedőben viszont hat-tizennégy éves magyar gyerekek azt mutatják meg, milyen elképesztően gazdag hagyományok továbbörökítésére képesek az ifjabb nemzedékek (is).

Akik még emlékeznek rá, vagy olvastak, hallottak róla, jól tudják, a Duna Televíziót 1992-ben – rettenetes médiaviharok közepette – a világban szétszóródott és az anyaországbéli magyarság közös múltjának, hagyományainak a megismertetése, megőrzése s továbbvitele érdekében – alapították.

Hogy hajnaltól hajnalig tartó, napi adásaiban csak alkalmanként, és legfeljebb pár órára térhet vissza a kétfelé vágva is ijesztően sekélyes Duna Televízió ahhoz a feladatához, amelyre rendeltetett, hogy a világ magyarjainak összetartását szolgáló tájékoztatás huszadrangú teendője lett, a kettős állampolgársággal járó jogokat vészesen korlátozó döntés következménye. Melynek módosítását remélni, revízióját szorgalmazni mindnyájunk érdeke.

Ehhez pedig, érvként, hivatkozási alapul az immár évenként megrendezett pávás vetélkedőknél alkalmasabb műsort keresve sem lehetne találni. Hogy évről évre seregnyi hat-tizenéves gyermek jelentkezik – tehetséges valamennyi! –, mögöttük szülők, nagyszülők, faluközösségek, iskolák, fölkészítő tanárok, tudósok és mesterek – ők mind azt tanúsítják, hogy a harmadik ezred magyarságában is erősen él az évszázadokon (vagy tán évezredeken?) át fölhalmozott hagyományok iránti tisztelet. A felelősségérzet is: amit őseinktől örököltünk, kötelességünk az utódainknak átadni, a nagyvilágnak is bemutatni.

S nem is „csak” népzenei, néptáncos örökségünket, de a személyeket is, akik e csodálatos kincseket világra segítették és vészes korszakokon átmentették, sőt a helyszíneket is, ahol ez a példa nélkül való hagyaték termett.

A 2016-os Fölszállott a páva első élő televíziós adásai után lázasan kezdték el keresni az emberek, hol van Üllés, ahonnan Erdélyi Luca érkezett. (Csongrád megye mórahalmi járásában, kun puszták helyén, kőolajlelőhelyek szomszédságában.) Hol Ádámos, ahonnan a tavalyi pávásokból „összealakult”, budapesti Sarjú Banda muzsikája származik. (Maros megyében, a Kis-Küküllő bal partján, hagyományos parasztzenét játszó zenekarát, melynek a muzsikáját Fekete Antal gyűjtötte fel és adta ki lemezen, évekkel ezelőtt, a táncház-mozgalom hívei is módfelett kedvelték.)

A Vas megyei zsákfalut, Dozmatot most Molnár Bence népszerűsítette, az 1970-es években az az idő tájt meglelt kódex, amelybe az általunk ismert, legeslegrégebbi regöséneket lejegyezték. (Székely Orsolya 1975-ben dokumentumfilmet is forgatott róla. A XIV. századból való énekes-verses szöveg sorai ma a dozmati történelmi emlékparkban, fába vésve olvashatók.)

A Cifra Néptánccsoport szülőföldjét, Mérát, Üllésnél is, Dozmatnál is jóval többen ismerik mifelénk. A Kolozsvártól tizennégy kilométerre, a Palatka két partján fekvő település néphagyománya néptáncosnak, népzenésznek, tudósnak és vándorlegénynek egyaránt ismerős.

A közönség szavazatai alapján az első középdöntőből továbbjutott Mérai Cifra Néptánccsoport tagjai – azt ígérik – „sasok lesznek a pávák között”.

A magam részéről, ezt már most megígérhetem, a sasfiókoknak is tapsolni fogok.

És náluk is lelkesebben az idei Fölszállott a páva kedves, mosolygós műsorvezetőjének, Morvai Noéminek, aki műsorvezető társa, Novák Péter nyüzsgését is jól viseli. De éljenzem a zsűri munkáját is, mert – számomra úgy tűnik – minden eddigi elődjénél megfontoltabban ítélkezik.

És boldogan tapsolok a Duna Televíziónak, amelyik a Fölszállott a pávát ez évben is a nézői kikötőkbe navigálta, műsorával azt a reményt keltve, hogy a Dunának nem csak a neve maradt a régi, de – valahol a mélyben, vagy a magasban? – a küldetéstudata is. Agymosásra rendelt, spanyol, brazil, koreai, török zátonyai ellenére is…

2016. december 6.

vissza >>