Puzsér a köbön

(Vagy valahol, a szájvitézek közt)

Mondták már anarchistának, konzervatívnak és szélsőségesen középutasnak, mióta 2016 októberében a legelső Sznobjektívje a hírTV-ben megjelent, Puzsér Róbert napjaink megmondó embere. Szellemesebb, mint amilyen Bayer Zsolt valaha is volt, hatásosabb az aktuális Fábry Sándornál, és alkalmasint feledhetőbb, mint a megboldogult Hofi Géza élcei. Puzsér a köbön! – harsogják hívei, mielőtt kedd esti, szerda délelőtti, szombat koradélutáni és vasárnap későesti műsora elé telepednek. Felfújt hólyag! – hörgik a kritikusai, miközben a fölös kilóitól sikeresen megszabadult szájvitéz legfrissebb összeállításaira várnak. Vagy a régebbi sznobjektívek sokadik ismétlésére. A locsei.net harag és részrehajlás nélkül igyekszik véleményt alkotni róla.

Puzsér Róbert, mint az a Sznobjektívben hallható, mindig ad a saját véleményére, s ez igazán érthető, el is fogadható. Csak az a gond vele, hogy a saját ismeretein, ötletein és elméletein kívül semmit nem hajlandó figyelembe venni

A 43 esztendős Puzsér Róbert megítélésére az általa meghonosított módszer tűnik a legalkalmasabbnak, ezért aztán mind valahány általam látott Sznobjektívjét a saját értékrendem szerinti tízes skálán helyezem el. Így kerül A tíz legpusztítóbb karácsonyi sláger című összeállítás a legérdektelenebb puzsériádák tízes jegyzékének az élére. Így lesz A tíz legelcsépeltebb újévi fogadalom című műsor a legigazabb puzséri állítások decimális lajstromának a listavezetője.

A hazai közállapotokat, médiaviszonyainkat, történelmi távlatainkat érintő sznobjektívek besorolása, persze, jóval strapásabb feladat. Fölháborodásomat is nehéz féken tartani, ha azt látom, a nagy listázó, Puzsér Róbert igazság-show-jában „csak” a kikerülhetetlen tényekről felejtkezik meg. (Talán, mert nem is ismeri őket?)

Amikor például A tíz legjobb magyar műsorvezető című „kimutatását” megismertem, és abban Baló György nevét a hatodik helyen találtam, ámbár nem szokásom, csúf szavakat kezdtem el suttogni.

(De nem kiabálni! Ugyanis, amikor Puzsér Róbert Retrox-béli szövegét meghallottam, amely szerint ő azért ordibál, mert „Hitler óta senki nem üvöltözött nyilvánosan”, élethossziglan tartó fogadalmat tettem: soha többé nem harsogok. Akkor sem, ha vizesnyolcasok aláznak meg, löknek félre…)

Baló nevét fölfedezve, az 1990-es szabad választás éjszakája jutott eszembe. Az, amikor a Magyar Televízió szakmai etalonja, választási irodájának vezetője, Baló György „csak” a győzteseket hagyta ki az egész országot, de voltaképpen az egész világot is tájékoztató műsorából. Ő sem hagyta a személyiségét a ruhatárban, mondhatjuk róla, ahogyan azt a kedvenceit listázó Puzsértól hallani lehetett. A szemellenzőjét sem felejtette el magával vinni, hogy az általa feltételezett választási eredményekkel rukkolhasson elő…

A Kádár-rendszer tíz halálos bűne című „nyilvántartásnak” is a hatodik helyezettje vágta ki nálam a biztosítékot. Puzsér szerint ugyanis a „lent” és „fönt” egyaránt levegőnek tekintett Ablak című televíziós műsor is az 1957-1989 közötti időszak megbocsáthatatlan vétkének tekintendő. A már a bírósági ügymenet előtt megfogalmazott bírói ítéletek alapján kivégzett emberek tragédiája azonban fel sem tűnik Kádárék tíz halálos bűne között. Negligálása voltaképpen érthető: nem lehetett volna tréfálkozni fölötte. A gyilkosság azonban ettől függetlenül, az emberiség íratlan és kőtáblán is rögzített erkölcsi parancsai szerint a halálos bűnök közé tartozik, a sorozatban elkövetett gyilkosság szintúgy…

A legújabb listák láttán-hallatán (Tíz ok, amiért Orbán Viktor örökre hatalmon marad; Tíz ok, amiért Orbán Viktor mégsem marad örökre hatalmon – aki még nem találkozott velük, január 17-én, kedden 21.00 órakor, 18-án, szerdán délelőtt 11-kor, 21-én, szombaton 14.00 órakor, 22-én, vasárnap 21.00-kor a hírTV jóvoltából töviről hegyire megismerheti őket) suttogásnyi erőm sem maradt. Csöndes és elfogulatlan keserűséggel sajnálkozom fölöttük.

Meg az elkövetőjük fölött.

Nem „csak” az időskorúakat, a nyugdíjasokat kárhoztató, Sznobjektív cím alatt ismételgetett gyűlöletbeszéde miatt sajnálom az igazság-show műfaji megjelöléssel futtatott összeállítás műsorvezetőjét. (Éceszgéberét?) Olyan hévvel ugyanis, ahogyan azt Puzsér Róbert teszi, csak a kora gyermekkoruk óta folyamatos szeretethiányban szenvedő, gyógyíthatatlan betegek szokták a szülők, nagyszülők nemzedékét szapulni. Meg azok, akik még nem döbbentek rá, hogy esetleg ők is lehetnek nyugdíjasok. Olyan honpolgárok, akiknek a lenullázását a puzsérkodásokon nevelődött, ifjabb nemzedékek fogják követelni…

Az elkövetőt én önként és – láthatólag – kéjjel magára öltött szerepe miatt szánom igazán. Mert, miközben egyre elégedettebben páváskodik a hírTV romkocsmásan berendezett stúdiójában, azt hiszi magáról, hogy ő világosítja fel a félretájékoztatott magyar társadalmat. Hogy maga Puzsér Róbert vezeti el a teljes igazsághoz a népet, és ezért a hálás nézősereg, a menet közben gyakorta leprolizott, lekorruptozott, lebalekozott magyarság időtlen időkig szeretni s ünnepelni fogja.

Közben pedig a vak is látja, a gyanútlan néző is észreveszi, hogy a puzséri sznobjektívek nemigen jutnak a teljes igazság közelébe. (Szerintem, persze – s ezt alighanem több más polgártársam is így gondolja – teljes igazságról jelen időben nem is igen lehet beszélni. Félmúltban sem.) A műsorgazda végzetes szubjektivizmusa is akadályozza a sznobjektíveket ebben. (Nem is tudom, miért lett e műsor címe Sznobjektív Szubjektív helyett.)

Puzsér Róbert behatárolt ismeretvilága is „zavaró mellékkörülménye” a Sznobjektívnek, a megszokott kör, amelyen belül a műsorvezető otthonosan érzi magát. (Még az általa kiválasztott beszélgetőtársak nógatására sem szívesen tör ki e „bűvös körből”, aki mégis „akadékoskodik”, például, arra figyelmezteti a nagy Puzsért, hogy karácsony nem az önfeláldozás emlékünnepe, azt kedélyesen és szótlanul „kiiktatja” aktuális műsorából.)

Egy jó mondásokra, ércnél maradandóbb aranyköpésekre, rekeszizmokat megmozgató benyögésekre összpontosító műsor egyébként sem alkalmas arra, hogy a tények kérlelhetetlenül pontos kibeszélésére, rendezésére s értelmezésére vállalkozzék. Kiváltképpen, ha olyan személyiség az ötletadó gazdája, aki a saját élceit mindennél többre tartja.

Puzsér Róbert gyakorlott mestere az eredeti poénoknak, ebben alighanem mindnyájan egyetérthetünk. Számlálatlanul – és önkontroll nélkül – képes ontani őket. Ha valaki azt kérné tőle, reggel 6-tól éjfélig töltse meg tréfáival a hírTV műsorát, azt is vállalná. Talán pénzt sem kérne érte, ha megbizonyosodhatna róla, ezen akciójával rendszerkritikusi becsvágyát maradéktalanul kiélheti.

Heti négy Sznobjektívjével – új összeállításaival és a korábbi adások ismétlésével – Puzsér Róbert olyan ugródeszkát kapott a hírTV-től, amilyen a szomszédvárban, az atv-nél villogó Havas Henriknek sem jutott.

Ne irigyeljük érte, hisz’ bele is bukhat! Inkább szurkoljunk neki, hogy szórakoztató műsort szerkesszen, vezessen, politikai kabarét, felsőfokon! Erre rendelik a képességei. S lássa be végre, az igazság-show nem az ő műfaja. Ahogyan ugyanis Puzsér látja s láttatja az igazságot, attól csak zavarosabbnak tűnik ez a mi zákányosan is gyönyörű világunk. Hagyja történelmi s társadalmi igazságaink kibogozását azokra, akik véletlenül sem akarnak nagyhatalmú megmondó emberek, népszerű szájvitézek lenni!

(Ha még élnek köztünk ilyenek egyáltalán!)

2017. január 17.

vissza >>