Magyar korridor – a bátorság folyosója

Szinte még nem is tudatosult bennünk a 89. Oscar-díj átadásán bejelentett magyar siker – idehaza még nem tudják elegen, tíz millióan legalább, milyen okos programadó mozi Deák Kristóf rendezése, a Mindenki. De még a világra szóló Los Angeles-i botrányt sem tudtuk kellően feldolgozni. (Úton, útfélen azt találgatják az emberek, vajon politikai játszmák áldozata lett a 89. Oscar fináléja? Rasszista nagymenők próbálták az édes Kaliforniai álmot az év legjobb filmjeként elfogadtatni, a másság keserű valóságát kibeszélő Holdfény című filmre szavazó akadémikusok döntését is elfedve s feledtetve?) És máris itt van a 3. Magyar Filmhét, amelynek igazán figyelemreméltó a dokumentumfilmes programja.

A keleti frontról visszavonuló magyar hadtestek segítségével akarta a német vezérkar 1944-ben leverni a varsói felkelést, ám a magyar csapatok csak papírforma szerint engedelmeskedtek szövetségeseiknek. A lengyel-magyar barátságnak ezt a „fegyvertényét” a felkelés túlélői soha nem felejtették el

A pár nappal ezelőtt Kedves Olvasóim figyelmébe ajánlott Herminamező árnyai című produkció is megtekinthető a március 5-ig tartó filmes rendezvény versenyprogramjában. (Budapesten a Cinema City Arénában, vidéken Debrecen, Kaposvár, Miskolc, Pécs, Szeged, Szentendre korszerű filmszínházában.) Jamrik Levente emberséges és bátor magyarok történetét felidéző mozija, a Magyar korridor is.

Ez utóbbi nem műfaji kiválósága miatt válthatja ki országnyi nézősereg megkülönböztetett figyelmét. Hanem, mert a közép-európai történelem hetven éven át elhallgatott eseményeit jeleníti meg. Jeles történészek, idős szemtanúk és egykori felkelők mesélik el Halper János és Leszek Gizinski kamerái előtt a II. magyar hadtestnek, azaz az 5., a 12. és a 23. hadosztálynak, valamint az 1. lovashadosztálynak azokat az 1944 augusztus 13.-tól folyamatosan végbevitt hősi tetteit, amelyekkel – szövetségesüket kijátszva – a varsói felkelés résztvevőit minden módon segítették.

Tábornokaik – az első napokban Vattay Antal, majd a szarvasi születésű Lengyel Béla – jóváhagyása, sőt rendelkezése szerint az általuk felügyelt harcvonalakon olyan „folyosókat” nyitottak a magyarok, amelyeken a felkelők meg- és kikerülhették a Wehrmacht alakulatait.

Lovas szekereken ezerszám menekítették ki a halálra ítélt városból a családokat, ugyanakkor jelentős fegyver-, élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat juttattak el a bent maradtaknak… Az egyik közeli szerzetesi kolostor falai közt kórházat rendeztek be a harcok sérültjeinek. A jaktorówi csatában – az egyik felkelő, Tadeusz Budzynski visszaemlékezése szerint – fegyverszállítmányaikkal segítették lengyel barátaikat a magyar katonák.

Jamrik Levente, akinek – ha az internetnek hihetünk – ez a 49 perces történelmi dokumentumfilm az első rendezése, a huszonnegyedik órában érkezett, hogy a varsói felkelés résztvevőinek és szemtanúinak a visszaemlékezéseit rögzíthesse, az utolsó Hadik-huszárnak, Elek Istvánnak és lengyel bajtársának a kései találkozását megörökíthesse.

A Magyar korridor című film azoknak a magyar katonáknak a Varsótól délnyugatra fekvő Podkawa Lesna temetőjében levő sírját is megmutatja, akik lengyel barátaik védelmezése közben vesztették életüket. Véner József, Hunyadi Pál és Tóth Antal végső nyughelyének az elmúlt hetven évben mindig volt látogatója – mondják a helybéliek. Ezt állítja Engelmayer Ákos volt varsói nagykövet is. Mostanában – amiként az a Magyar korridor utolsó képsorain látható – a legifjabbak látogatják e sírokat. Iskolás gyerekek.

A történelem az élet tanítómestere – időnként állítólag ezt hajtogatták, rendületlenül, a régi rómaiak. Hajtogathatnánk mi is, és nem is csak a Magyar Filmhét alkalmából.

2017. február 28.

vissza >>