Delfines kaland

Több mint ötven éve lettek filmsztárok a kiváló értelmi képességükről is, az emberek iránti rokonszenvükről is híres emlősállatok, a delfinek. Legelőször az 1963-as, Flipper című film népszerűsítette őket, legutóbb a már a harmadik évezredben forgatott Delfines kaland, amely április 1-jén, szombaton 19.20-tól lesz látható az RTL KLUB „családi mozijában”. Nem „csak” azért érdemes felnőttnek, gyermeknek megtekinteni ezt a csaknem kétórányi kalandfilmet, mert Charles Martin Smith rendezése legalább annyira érdekes, mint amennyire tanulságos, hanem, mert már „úton van” a történet folytatása is. A Delfines kaland 2-nek egy elárvult delfinbébi, Hope a hőse.

A kaliforniai Clearwater Akváriumban játszódó történet egy 11 éves, magányos fiú és egy súlyosan sérült delfin barátságát jeleníti meg. Azt az érzelmi köteléket, amely ember és állat közt is csodákra képes

Az ókori görögök számos történetet meséltek a delfinekről, emberek és istenek segítőiről. Ám olyat még ők sem ismertek, amelyben egy szomorú gyermek menti meg egy vészesen megsebesített delfin életét.

A Delfines kaland Winter néven emlegetett delfinjét rákhalászok otromba tákolmánya nyomorítja meg. A fiút, aki a vérző állatot a parton megtalálja, majd nagy bátran elsősegélyben részesíti, a korunk-béli társadalmi szokások.

Sawyer, akit a kitűnő adottságokkal rendelkező Nathan Gamble személyesít meg, csonka családban él, viszonylagos jólétük biztosítása érdekében reggeltől estig robotoló édesanyjának szigorúan felületes felügyelete alatt; motorikusan működő tanintézet diákjaként. Példaképét és egyetlen, igaz barátját, ígéretes úszóbajnoknak, majdani olimpikonnak vélt unokabátyját a vietnami háború parancsolja tolószékbe…

A sérült állattal való találkozás azonban olyan tulajdonságokat hív elő a magány és a mellőzöttség kalodájába szorított kamaszból, amilyenekről sem neki, sem közvetlen környezetének nem volt tudomása. Persze, e meglepő változásba az is besegít, hogy a delfin a magára találó gyermeket rendkívül érdekes emberekkel hozza össze. Egy a munkáját odaadóan végző tengerbiológussal (akit Harry Connick Jr. alakít), meg egy elképesztően ötletgazdag végtagprotézis-készítővel (a zsémbesen kedves figurát Morgan Freeman „hozza”).

Hogy a tengerbiológus szerfölött szertelen és bőbeszédű kislányáról ne is beszéljünk. (Vagy, ha mégis, feltétlenül áruljuk el róla, hogy a bájos gyermeket az első számú Delfines kalandban a még valóban kislányos Cozi Zuehlsdorff alakítja.)

Jó társaságban, persze, a jó ötletek is szélsebesen jelentkeznek. És, jöhet hurrikán, vagy extra bevételre számító vállalkozó, a hirtelen támadt elgondolásoknak a hatásuk is fergeteges lehet. Amint azt a 2011-ben forgatott Delfines kaland is tanúsítja…

Amikor a delfines filmek divatba jöttek, vagy fél évszázaddal ezelőtt, talán nem fenyegette még annyi vész a teremtett világot, mint napjainkban. Vagy nem volt tudomásunk róla.

Luc Besson, A nagy kékség rendezője még dokumentum-musicalt forgathatott a delfinekről, nyolcvan perces filmcsodát, Atlantisz címmel.

Az a dokumentumfilm azonban, Az öböl, amelyet 2010-ben Oscar-díjjal jutalmaztak, már egy szörnyűséges bűntényt örökített meg. A Taiji nevű japán város melletti öbölbe becsalogatott, majd – üzleti megfontolásból – ezerszám lemészárolt delfineket.

A környezet- és természetvédő aktivisták, búvárok és filmesek által 2009-ben az ökológiai gaztett leleplezésének a szándékával összeállított másfél óra azt tudatosítja nézőjében, hogy e véres dráma által nem „csak” a tengerek élővilágát, de az emberiséget is veszélybe lehet sodorni. (A tengeri halként címkézett és méregdrágán eladott delfinhús olyan mennyiségben tartalmaz mérgező anyagokat, amitől sok száz millióan betegedhetnek meg.)

És most az RTL Klub házhoz szállítja azt a mifelénk mindezidáig nem eléggé népszerűsített amerikai filmet, amely arról mesél, méghozzá igaz történet alapján, hogy tizenéves gyermekek is képesek helyretolni normális kerékvágásából végzetesen kizökkentett világunkat. Delfinek közelében – amiként az Charles Martin Smith mozijában is látható – rendíthetetlenül.

Lehet, hogy egyszer-egyszer, valamikor, máshol is? Mindegyik égtáj irányában? Talán már jövőre, mifelénk is?

2017. március 28.

vissza >>