Hajrá, n(N)yuggerek!

Éppen egy éve, 2016. április 6-án módosították a nyugdíjtörvényt Angliában. Az új állami nyugdíj bevezetése milliószámra sodorta kétségbeejtő helyzetbe az idős embereket. Közülük az ugyancsak 2016-os Nyuggerek című akcióvígjáték rendezője, John Miller azokat mutatja be, akik bankrablóként próbálnak e nyomorúságos állapotból kikecmeregni. Idehaza nem túl lelkesen fogadták a Gyűrűk urából és az 1990-es évek Titanic-mozijából is jól ismert Bernard Hill főszereplésével forgatott 96 percet. Honfitársaink a hasonló témájú magyar mozihoz, a 2007-es Konyechez mérték a Nyuggereket, noha az a kelet-közép-európai múltat idézi meg. Az angol produkció viszont – alighanem – az interkontinentális holnapot.

Arthur és Martha (megszemélyesítőjük: Bernard Hill és Virginia McKenna), a Nyuggerek című film mozgatórugói nem csak önmagukon, de kortársaikon, rokonaikon és barátaikon, azaz mind valahány nyuggeren szeretnének segíteni, amikor bankrabló országjárásra indulnak

A főnyugger, Arthur, a kisvárosi közösség mintaembere szokásos hétköznapi megbízatásait teljesíti épp’, amikor a rádió hírül adja, hogy új állami nyugdíjat vezetnek be.

(Ennek teljes összegét a 65 év feletti férfiak és a 63. életévüket betöltő nők csak akkor igényelhetik, ha 35 ledolgozott munkaévet tudnak felmutatni. A szolgálati idő alapján fizetett, úgynevezett vállalati nyugdíjat viszont – amely a havi fizetésből automatikusan levont százalékokból állt össze – ha a cég megszűnt, vagy tönkrement, az állam nem folyósítja. A magánpénztárakba fizetett nyugdíjjárulékoknak is legfeljebb a 25 százalékát…)

A rádiós közlemény tartalmi mondandója akkor taglózza le hősünket, amikor bankjában arról értesül, hogy eztán a megszokottnál jóval kisebb összeg jelenik meg a számláján, ugyanis a vállalat, ahol hosszú éveken keresztül dolgozott, összeomlott.

Gazemberek – dermesztő némaság után Arthur csak ezt a szót mondogatja, tízszer, százszor, ezerszer. Egészen addig, amíg a saját gazemberségét szervezni nem kezdi.

Az első bankrablást véletlenül „követi el”. A másodikat már hitvesi segítséggel. A többit kor- és sorstársai közreműködésével.

A kíméletesen kivitelezett akciók bevételét a vén zsiványok az utolsó pennyig hasznos célokra fordítják. Kimenekítik zacskós levesen tartott hozzátartozójukat a barátságtalan szociális intézményből, megóvják szanálásra ítélt klubjukat… Élnek, ahogyan utolsó éveikben – megszolgált öregkori járandóságukból – mindig is szerettek volna.

Napestig vitathatjuk, miképpen és mennyire ihlette az angolok moziját a nála kilenc évvel korábban forgatott magyar film, a Konyec. De bármi volna is e disputa zárótétele, nem jutnánk véle messzire.

A Pozsgai Zsolt története alapján szőtt, romantikus magyar filmmese az irgalmatlan hazai história által tönkretett öregeket mutatja be a nézőknek.

A Keres Emil és Földi Teri által megszemélyesített „fosztogatók” azt a történelmi alapigazságot szemléltetik, amelyről egyre kevesebben vesznek tudomást, hogy tudniillik a hetedik X környékén azok is képtelenek kifizetni a villanyszámlát mifelénk, akik az úgynevezett úri világ örökösei, s azok is, akik a hithű kommunistáké…

A John Miller által rendezett angol film nyuggerei meg azt érzékeltetik – édesbús kitérők nélkül, harsányan hahotázva – hogy az úgynevezett virágzó polgári közösségekben is az idős emberek háza táján szokás kezdeni a „rendcsinálást”, ha a gazdasági vagy a társadalmi életben riasztó jelenségek mutatkoznak.

Az viszont lélekpezsdítő, közös vonása ennek a két egymástól távoli helyszíneken játszódó, s mégis oly’ igen közeli produkciónak, a magyar Konyecnek és az angol Nyuggereknek, hogy öreg hősei nem viselik tétlenül és szótlanul a maradék életüket megkeserítő hatalmi packázásokat. Tiltakozni, sőt lázadozni kezdenek, merészebben és olykor tán bölcsebben is, mint a náluk ifjabbak és – állítólag – erősebbek.

A televízió nézőjének meg, túl a hetvenen, végre van, kiért szurkolnia.

Süvíteni is: Hajrá, nyuggerek!

2017. április 4.

vissza >>