Kicsoda Ferenc pápa?

Nagypénteken, amikor mi, keresztények Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk, a Duna Televízióban 22.50-től látható dokumentumfilm választ ad e kérdésre: Kicsoda Ferenc pápa? Az Andres Garrigó által rendezett, spanyol produkció Jorge Mario Bergoglio megválasztásának évében, 2013-ban készült. A római katolikus egyháznak az amerikai kontinensről is, de Szent Ignác szerzetesrendjéből, a jezsuiták köréből is elsőként érkező vezetőjét mutatja be Európának és az Argentínán túli nagyvilágnak. A legfontosabb tudnivalót teszi közzé róla: Szent Péter 266. utóda arra buzdítja az emberiséget, ne engedje, hogy a borúlátás, a pesszimizmus legyőzze.

Ferenc pápa szerint – a Kicsoda Ferenc pápa? című filmben elhangzik ez a fontos mondása is – az a nép, amelyik nem óvja a gyermekeket és az időseket, elkerülhetetlenül hanyatlásnak indul

Az olasz bevándorlók gyermekeként 1936-ban, Buenos Airesben született Jorge Mario Bergoglióról 2013-ig keveset tudtak az emberek. Arra, hogy ő lesz Szent Péter 266. utóda, talán senki sem számított.

(Igaz, a pápaválasztó bíborosok egy részének II. János Pál után ő volt a reménysége. Azt remélték, ő lesz az a főpap, aki az egyház megreformálásával is, a hitét vesztett társadalmak újraevangelizálásával is „megbirkózik”. Aztán jött Jozeph Ratzinger, XVI. Benedek, a német pápa, és minden maradt a régiben…)

Amikor azonban Rómában, a Szent Péter bazilika előtti téren várakozó hatalmas tömeg előtt, hófehér öltözékében, Ferenc először megjelent, és arra kérte a sokadalmat, hogy vele együtt imádkozzanak, mindenki rokonszenvvel fogadta. Azok is azon nyomban a szívükbe zárták, akik a televízióból értesültek a világra szóló eseményről.

A nagypéntek estéjén a Duna Televízióban megtekinthető, spanyol dokumentumfilm rendezőjének, Andres Garrigónak komoly érdeme, hogy ennek a négy esztendővel ezelőtt, 2013. március 13-án támadt, általános rokonszenvnek az indoklására összpontosított. Közérthetően, tárgyilagosan, a keresztények hitvallásától eltérő nézeteket valló emberek számára is meggyőző erővel.

Könnyű dolga volt a rendezőnek, Bergoglio atya négy évtizedes papi hivatása bőségesen szolgáltatta az adalékokat, hogy bárki megbizonyosodhasson róla, milyen az igazi keresztény. Közvetlen, derűs, tevékeny, egyszerű, készséges, figyelmes…

És harcosan reménykedő.

Az igazságtalanságokat kemény kritikával illető.

Félelmekkel meg nem bénítható…

A Kicsoda Ferenc pápa? című dokumentumfilm – természetesen – a jezsuita rend argentin tartományfőnökét, Jorge Mario Bergogliót érintő bírálatokat és gyanúsításokat is „kibeszéli”. Elsőként az Argentínát 1973 és 79 között rettegésben tartó katonai diktatúrával szemben tanúsított magatartását, hogy tudniillik elrabolt rendtársait (köztük a magyar Jálics Ferencet) nem tudta kiszabadítani.

Akinek személyes emlékei vannak a diktatúrákról (és pontosan tudja: proletár-, vagy katonai – egykutya), a dokumentumfilm „bizonyítási eljárásától” függetlenül is a helyére teszi a jezsuita szerzetest illető vádakat.

Ahogyan azokat az ártalmas fölvetéseket is, amelyekkel az utóbbi időben a keresztény mivoltára oly’ igen büszke Magyarországon a katolikus egyházfőt, Róma püspökét illetik. Ez utóbbi megnyilatkozásokat – természetesen – nem a 2013-as spanyol filmben kell keresnünk, hanem olyan kósza hírek közt, amelyekről közreadóik azt állítják, hogy a katolikus világegyház bástyái mögött postázzák őket.

Március közepén éppen arra a jezsuita szerzetesre, az egyiptomi Henri Boulad-ra hivatkozva kételkedtek e hazai hírforrások Ferenc pápa megnyilatkozásainak az érvényességében, aki pár héttel korábban – népes közönsége előtt – még Aranyszájú Szent Jánost idézve „ragozta” az egyesült Európát és benne hazánkat is érintő menekült-ügyet: „A gazdagságotok nem a tiétek! Minden, ami szükségleteinken túl van, az a szegényeké. Másoké… Ha Európa maga jó szívvel nem ad a többieknek saját gazdagságából, akkor Európát – pusztán matematikai alapon is – el fogja árasztani a harmadik világ népeinek többlete. Lezárhatjátok a határaitokat, úgy sem fog sikerülni megállítani a migrációt”…

Miután azonban magyar állampolgársági esküjét az Országházban, a kereszténydemokrata miniszterelnökhelyettes, Semjén Zsolt jelenlétében megtette (melyhez a 86 esztendős Boulad atya azért ragaszkodott, mert „egyetért a magyar kormány keresztény értékeket védő törekvéseivel”), Ferenc pápa „hiányosságait” kezdte el sorolni.

Nem ismeri az iszlám valódi természetét – nyilatkozta rendtársáról és egyházi feletteséről Egyiptomot odahagyó, újdonsült honfitársunk. (Feledte volna, hogy a pápa fölött – korábbi erős fogadalma értelmében – nem ítélkezhet? Hogy a Szentatyának kötelező engedelmeskednie?)

A menekültáradatot pedig, hangyák sokadalmához hasonlította: „Ha szétrúgunk egy hangyabolyt, ne csodálkozzunk, ha elárasztanak bennünket a hangyák!” (Keresztényinek nem igazán nevezhető mondását kisvártatva a „keresztény értékeket védő” testület fő embere népszerűsítette az EU politikusai körében…)

Mások Ferenc pápa lemondását kezdték el hírelni, egyre gyöngülő egészségét… Hogy nem tudja, mit beszél…

Mindeközben Ferenc az evangéliumi utat járja. Missziós tevékenységét csak az nem ismeri fel, aki nem tudja, mi az. (Hittérítés – minden időben, minden élethelyzetben. A világ legtávolabbi szögletében is. )

A legszegényebbeket az új pápa az otthonukban látogatja meg; a Milánóban élő, marokkói bevándorlókhoz is bekopogtat. A családfővel, Abdellel kedélyesen elbeszélget.

Virágvasárnap, az ifjúsági világnapra összegyűlt lányoknak, fiúknak azt üzeni, hogy „szenvedő embertársaikban lássák meg és szeressék Jézust”.

Óva inti a nemzeteket attól, hogy falak építésétől, szögesdrótkerítésektől várják gondjaik megoldását. „A válságok mindig félelmet keltenek az emberekben, és azt könnyen kihasználhatják az olyan vezetők, akik a saját szolgálatukba állítják az össznemzeti kiábrándultságot”.

Sosem tétlenkedik. Korunk emberének a lelki és anyagi nyomorúságát próbálja enyhíteni.

Nem tüntet, nyilvánosan imádkozik.

Mint száz-százötven évvel ezelőtt élt eleink, Ferenc pápa is különös jelentőséget tulajdonít a Mária-tiszteletnek és a népi vallásosságnak.

A Pannóniában született Szent Márton 1700. születésnapjáról Magyarországon szeretett volna megemlékezni. Csak sejtéseink lehetnek róla, milyen akadályok gördülhettek a 2016-os pápalátogatás útjába. Akik II. János Pál 1991-es magyarországi vizitációjára emlékeznek, pontosan tudják, milyen hatalmas lelki erőt adott a magyarságnak az a pár nap ahhoz, hogy egy jobb világban hinni merészkedjünk. A Ferenc pápával való személyes találkozás talán arról győzött volna meg bennünket, hogy a pesszimizmus nem tud végérvényesen leteríteni bennünket.

De ne panaszkodjunk, nagypénteken házhoz jön a film, amely révén legalább virtuálisan megismerhetjük Ferenc pápát! 45 perc, amely hinni is, reménykedni is megtanít! Alleluja!

2017. április 11.

vissza >>