Százötven éve történt…

Százötven évvel ezelőtt Széchenyi István kisebbik fia, Széchenyi Ödön vízi úton kelt át a kontinensen. Pest-Budáról a Duna, a Majna, a Rajna s a Márna folyón, valamint a Lajos csatornán (a mai Duna-Majna-Rajna csatorna elődjén) a párizsi világkiállításra hajózott. Amikor az általa építtetett gőzhajó, a Hableány a Szajnán kikötött, az akkor már Franciaország-szerte ünnepelt író, Jules Verne üdvözölte a „dunai hajóst”. A Hableány fedélzetén a francia uralkodó, III. Napóleon is megfordult, és a grófi hajóstisztet francia Becsületrenddel tüntette ki. A híres hajót a világkiállítás aranyérmével jutalmazták. Május 2-án, kedden 18.00 órakor Budán, a Magyarság Házában (Szentháromság tér 6.) a legnagyobb magyar másodszülöttének rendkívüli képességeit és a hajóépítő magyarok páratlan munkáját is tanúsító eseményre emlékeznek a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület tagjai és tisztelői.

A Széchenyi Ödön által építtetett, 20 méter hosszú és közel 2 és fél méter széles, „vastestű” Hableányt 6 lóerős motor hajtotta, útja Pest-Budától Párizsig 43 napig tartott (Szávoszt-Vass Dániel internetes publikációja alapján)

A 28. életévét taposó és 1867. április 6-án útnak induló Széchenyi Ödön jó ideig készült e nagy vállalkozására. Hajóstiszti képesítést szerzett, majd háromszor tette meg az utat – oda-vissza – Pest-Buda és Galac között. Így próbálta tökéletesíteni vízrajzi, gépészeti s kormányosi ismereteit. (A Duna és a Szeret folyó találkozásánál fekvő kikötőváros, Galac ez idő tájt már az Európai Dunai Bizottság központja volt!)

Közben olyan hajót építtetett, amellyel a legkisebb mélységű s a legkeskenyebb folyókban és csatornákban is haladnia lehetett. (Hogy az Újpesti Hajógyár megalapításának Széchenyi Ödön az egyik kezdeményezője, illetőleg résztvevője lett, alighanem a Hableány világra jöttének a közvetlen következménye volt.)

Azt, hogy mi késztette e rendkívüli utazásra, naplójának vallotta meg Széchenyi Ödön. Elsőként azt hozta fel, hogy atyjának „áldásdús nyomdokát” akarta követni. Másodjára, hogy hazáját „Nyugat-Európa államaival az alig ismert vízi út által összeköttetésbe” szerette volna hozni. Harmadik okként pedig azt, hogy az „iparunk és honi terményeink iránti kereséshez utat” nyithasson.

Az atyjának nyomdokát követő másodszülött, küldetését megtalálván, úgy tűnik, előbbre tartott, mint az édesapja 28 esztendős korában. Széchenyi István, őrnaggyá való előléptetését mind Metternichnél, mind Schwarzenbergnél eredménytelenül kérelmezvén, bár nyitott szemmel és tanulékonyan, de még 1819-ben is céltalanul kóborolt Európa szárazföldi s vízi útjain. Korinthosz, Málta, Szicília, Róma, Bécs, Cenk, Debrecen… Önmagát kereste, meg az egyéniségére szabott teendőket. Olyasféléket, mint amilyeneket viharos évtizedekben növekvő- árválkodó gyermeke magától és időben megtalált…

A 150 évvel ezelőtti, nevezetes hajóútra emlékezvén, nem lehet megkerülni a kérdést, milyen hatást gyakorolhatott kisebbik fiára a legnagyobb magyar. Széchenyi István naplójánál és immár könyv alakban is közreadott (válogatott) leveleinél alkalmasabb forrást e kérdés megválaszolásához aligha találhatnánk.

Az 1978-ban, modern kiadásban közreadott Naplóban az 1839. december 14.-i bejegyzés utal először Ödönre, az 1860. március 25.-i utoljára.

Az elsőt a sűrű napi programmal megáldott-megvert közéleti ember írta. („Különféle ülések… sokan megszeppentek, Cr. Heves fájdalmak után ½ 10-kor szült!” Másnap: „Új örömök, új terhek… 1 órakor megkeresztelik a kicsit. Ödön etc...”)

Az utolsót a döblingi gyógyintézet rabja, a halálra szánt öregember írta. („Elháríthatatlanul – elvesztem! – Végem (?) bármelyik pillanatban bekövetkezhetik… Este Crescence Gézával és Ödönnel!”)

A két bejegyzés között tizenegy olyan esztendő, amikor apa és fia nem is igen láthatta egymást.

(1848. augusztus 27: „Crescence, Marie, Béla és Ödön gőzhajón elutaznak. Viszontlátom-e őket valaha is? Azt hiszem… nem! Megszakad a szívem… és mégis meg vagyok könnyebbülve”)

Az 1859. november 1.-i viszontlátás élményét a Napló szófukarsággal leplezi: „Mindenkitől elhagyatva… Ödön és Géza.”

A húszesztendős Ödön a kevés szóval megörökített, 1859-es találkozó után négy-ötnaponta látogatta az édesapját Gustav Görgen gyógyintézetében. Széchenyi István hol utasítgatta, hol a lelkére beszélt, hol a katonasággal ijesztgette ifjabbik gyermekét…

Ha a „Madame” volt nála – Görgen doktor hitvese, a magát „bevehetetlen bástyaként” jegyző asszonyság – a fiút magához sem engedte!

Amikor az ifjú Széchenyit apjának fő ellenségei, a Schwarzenbergek próbálták behálózni, őszinte beszélgetéssel igyekezett a házasság dolgában a saját kudarcait tán soha el nem feledő Széchenyi István Ödönt eligazítani.

És a nagy gyermek – úgy tűnik – a házasság kérdésében is, másban is hallgatott az atyai szóra. Édesapja életpéldáját is méltóképpen értelmezte.

Hableányos párizsi sikerei nem kábították el Széchenyi Ödönt. Igaz, az idő tájt már nem is csak a folyami hajózás kötötte le a figyelmét, hanem a Londonban megismert, szervezett tűzoltás is. Még Párizsban eladta a Hableányt, és Londonban olyan tűzoltóautókat vásárolt, amelyekkel idehaza is, másutt is el lehetett kezdeni az önkéntes, majd a hivatásos tűzoltók képzését.

A Hableány mása nyaranta a Balatonon közlekedik. (Az igazi a Marne folyón, francia lobogó alatt, a francia-porosz háborúban, hadihajóként 1874-ig szolgált. Akkor azonban felrobbant. Vagy felrobbantották. És elsüllyedt. Vagy elsüllyesztették...)

Az önkéntes és a hivatásos tűzoltó szolgálatot idehaza is, Törökországban is megszervező Széchenyi Ödönre emléktáblák és szobrok sora hívja fel az utókor figyelmét.

A „dunai hajóst” egy izgalmas regény, meg a Jules Verne írása alapján forgatott magyar film idézi meg. A dunai hajós. Az a világhírűvé lett francia író ugyanis, aki 1867. május 18.-án a Szajnán kikötő Hableányt és annak tulajdonosát-kormányosát fogadta, a közhiedelem szerint, élete alkonyán, A dunai hajós című regényében, Borus Demeter néven Széchenyi Ödönt örökítette meg. Az 1974-es magyar filmváltozatban Koncz Gábor személyesíti meg ezt az ezeregy titokkal fedett és védett hőst.

Kitűnően.

2017. április 28.

vissza >>