Motel

Sose gondoltam, hogy vén fejjel véres horrorfilmet fogok ajánlani Kedves Olvasóim figyelmébe! Most mégis ezt teszem: a magyarországi HBO műsorán május 12-én, pénteken 21.20-kor és 13-án 3.45-kor megjelenő amerikai film, a Kelet-Közép-Európában játszódó Motel ugyanis érdemes térségünk lakóinak a figyelmére. A 2005-ös – a „nagy” Tarantino által támogatott – produkció láttán ugyanis könnyen-gyorsan fölfogható, milyen egyszerű s veszélytelen vállalkozás egy régiónak és népének rossz hírét kelteni.

A közép-európai, sőt, állítólag magyarországi rokoni kapcsolatokkal is rendelkező Eli Roth rendezését, a Motelt forgalmazási mutatói alapján az év legjobb horrorfilmjeként reklámozták, nem csoda, hogy csakhamar a folytatásáról is gondoskodtak. A Motel II. is a szomszédunkban játszódik, áldozatai Szlovákiában utazgató amerikai lányok

A forgatókönyvíró-rendező Eli Roth által jegyzett történet igazán egyszerű. (Mondhatni: együgyű.) A három – Európát a maga valóságában megismerni vágyó – amerikai srácot, Paxtont (Jay Hernandez), Josh-t (Derek Richardson) és Olit (Eythor Gudjonsson) még a „fűnél” is erősebben izgatja az európai széplányok „tudománya”.

Amszterdami alkalmi ismerősük azzal eteti őket, a nyugat-európai nőknél sokkal, de sokkal többet tudnak a kelet-közép-európaiak. A Pozsony közelében levő kisváros „szolgáltatásait” mobil-telefonja segítségével szemlélteti is a szerfölött kíváncsi fickóknak. Az idegentől kapott jelszó – „Pénzért ott minden megkapható!” – azon nyomban meg is győzi őket, és Szlovákia lesz az úti céljuk. A határtalan örömök földje.

A vonaton egy másik alkalmi ismerős – hogy, hogy nem – meg is erősíti az Amszterdamban kapott információt…

A végállomás azonban szürke és nyomasztó. Szinte minden utcasarkon éhes utcakölykök hordája veszi körül a turistákat. (E sorok írója az 1990-es évek kezdetén Rómában találkozott hasonló csapatokkal. Pozsonyban sohasem.)

A lányok viszont tényleg szépek. Készségesek is – egy ideig.

Először Oli tűnik el, aztán Josh. Paxton, a lelkiismeretes jó barát megpróbálja megkeresni társait. Új ismerőseinek legszebbike a kelet-közép-európai szórakoztatóipar legkülönösebb és legköltségesebb üzemegységéhez irányítja: a pihentető, sőt felfrissítő emberkínzást közrendőri felügyelet mellett szolgáltató céghez. Jutányos áron itt minden őrült vágy és elképzelés megélhető, meg is valósítható, a láncfűrészes darabolástól a spontán szemeltávolításig…

Amikor a Motel című filmet Magyarországon bemutatták (mert, persze, az InterCom forgalmazásában, gondosan szinkronizálva, nem sokkal az amerikai premier után, 2006. március 23-án a hazai mozik is játszották Eli Roth moziját), a hivatásos ítészek leginkább azt találgatták, hogy miért éppen Szlovákia a színtere ennek a rémtörténetnek. Meg, hogy az amerikai független film – tán – legfénylőbb csillaga, Quentin Tarantino vajh’ miért támogatta. Érdemleges válasz azonban senkitől sem érkezett.

Most, hogy éppen az HBO műsorán tűnik fel ez a közvetlen szomszédjaink rossz hírét keltő játékfilm, eszembe jut az a 90-es években ugyancsak az HBO műsorán futtatott dokumentumfilm, amely az akkor talán még ketté sem vált állam ­polgárainak, cseheknek és szlovákoknak az (il?)legális szórakoztatóiparát mutatta be, meghökkentő történeteket is közreadva, kendőzetlenül. Lehet, hogy ez a munka ihlette Eli Roth-ot, aki az idő tájt testvéreivel éjt nappallá téve rövid- és dokumentumfilmeket forgatott? Esetleg rokonlátogatással „spékelt” kelet-közép-európai útjai ösztökélték, amikor az első és a második Motelhez – forgatókönyvíróként és rendezőként – hozzáfogott? (A harmadik Motel, a 2011-es – talán, mert Las Vegasban játszódik – Eli Roth-ot már nem igazán érdekelte; csak a forgatókönyv megírásánál segédkezett…)

Hogy Tarantinót mi motiválhatta, amikor Eli Roth horrorjához, a legelső Motelhez a nevét és a pénzét adta, nehéz megmondani Talán a nála kilenc évvel fiatalabb pályakezdő iránti rokonszenve? (Az igyekvő fiatalembert később két produkciójában színészként, kettőben meg társszerzőként foglalkoztatta.)

E „nagy” talány megfejtésében Tarantino második számú – s ismereteim szerint az utolsó – producerkedésének a ténye lehet a segítségemre. A független film fenegyereke ugyanis, egy évvel az után, hogy a Kelet-Közép-Európát lejárató Motel című horrort ténylegesen támogatta, egy ugyancsak Közép-Európához kapcsolódó dokumentumfilmet szponzorált. Az ’56-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójára szánt 90 percet, A szabadság viharát, amely az 56-os melbourne-i olimpián megesett drámai küzdelmet, a magyar vízipólósoknak a szovjet csapattal vívott, diadalmas mérkőzését visszaemlékezések, archív felvételek és koronatanúk segítségével idézi meg.

Nem tudom, más hogy van ezzel, számomra e két, egymást viszonylag gyorsan követő tarantinói ténykedés azt is jelzi, hogy a Ponyvaregény által elhíresült filmes e bennünket, magyarokat igen érzékenyen érintő, második akciójával azt akarta a világ tudomására hozni, hogy Kelet-Közép-Európa nem „csak” a véres örömökre vágyó nagymenők, meg az őket védő s szolgáló, korrupt rendőrök térsége. De a bátor forradalmároké s a nemzetüknek békében és háborúban egyaránt dicsőséget szerző kivételes tehetségeké is.

Tarantinónak ez a második számú támogatói vállalkozása szerintem – s remélhetőleg mások szerint is – jóváírja az előzőt.

Amúgy pedig, arra bátorít, hogy a Motel ürügyén, akinek csak tudom, felhívjam a figyelmét, milyen kevés kell ahhoz, hogy a világ előtt rossz hírünket keltsék. Pár elhibázott mondat, elhamarkodott tett, fennhéjázó nyilatkozat (sajnos, ezerszám találkozni velük, ha csak a rádiót hallgatjuk, tévékészülékünk előtt darvadozunk, akkor is), és máris világ rossza lesz belőlünk. Közösségünkből pedig, antihumánus egyedek gyülekezete, megalapozatlan elméleteket szajkózó sokadalom, a kereszténységet álruhaként magára öltő társadalom.

Ahol – talán már holnap, talán holnapután – az is megeshet, hogy az évtized horrorját e tájakon forgatják…

2017. május 9.

vissza >>