Szép gemenci ujjgyakorlatok

Igaz, értesüléseim szerint legfeljebb karácsonykor jelenik meg a köztévében, a locsei.net mégis 20. heti műsorajánlót tesz közzé róla. Higgyék el nekem, ezerszer jobb a Gemenc – Árterek világa című hatvan perc kedvéért moziba menni, mint az eheti tévé-balgaságok közt szemelgetni! Ki tudja, hányadik Terminátor a Film +-on, Szenes Iván a Duna World-ön hétfőtől péntekig, A pampák királya című brazil telenovella az M3-on… Kell ez nekünk? Az első-filmes Olma Frigyes munkája sem tökéletes alkotás, de legalább emlékezetes és kedves képsorok láthatók benne a fekete gólyákról, a gímszarvasokról és a vaddisznókról, a rétisasról és a kerecsensólyomról, a szürke gémről…

Olma Frigyes és barátai – Barkuti Balázs és Utassy György – 2007 óta járják a mintegy 180 négyzetkilométernyi Gemencet. Eleinte csak fényképeket készítettek a természetvédelmi oltalom alatt álló tájról, 2012 óta, öt éven keresztül filmezték is. A saját örömükre és a saját pénzükből forgatott film május 18-tól negyven magyarországi moziban lesz látható

Nem Olma Frigyesék voltak az első kamerás emberek, akiket a jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatása alá tartozó Gemenc elvarázsolt. Homoki Nagy István is e tájon kezdte filmrendezői próbálkozásait. És ki mindenki még, édes Istenem! A mai napig erősen él bennem például, annak a televíziós produkciónak az emléke, amelyet a 2006-os dunai áradás napjaiban forgattak a természetvédelmi oltalom alatt álló vidéken!

Olma Frigyesék egyébként a 2013-as dunai áradást igyekeztek megörökíteni a gemenci vizeken. Árvízi „jelentésük” azonban csak mellékága a hatvan perces összeállításnak; a Gemenc – Árterek világa című, egészestés mozifilmnek az ártéri erdő lakói a főszereplői.

Mint a közreműködők – a rendező és két operatőre – állítják, a feketególyák az abszolút főszereplők. A filmkészítők látni engedik, hogyan keresik fel a messzi idegenből visszatérő madarak elhagyott fészküket, miként várják a fiókáikat, hogyan etetik, nevelgetik életrevaló utódaikat.

Kirepülésüket, sajnos, már nem mutatja, tán nem is rögzítette a lelkes ifjú csapat kamerája. Sem azt, hogy az ősz közeledtével miként kelnek útra a körülkamerázott fészek lakói a többi vándormadárral együtt.

Az ezeregy gyönyörű felvétellel hódító Gemenc-filmnek nem ez a feketególyás az egyetlen félbehagyott története.

A szarvasok és a vaddisznók már a télre készülődnek, adja a néző tudtára a szünet nélküli emelkedettséggel szövegelő narrátor az állítólagos tényeket, miközben a képsorok pár balról jobbra tartó állatot mutatnak, a télre való készülődés leghaloványabb jelei nélkül…

(A téli Gemenc „amúgy” teljesen kimaradt a filmből, a négy váltakozó évszak egymásutánját legfeljebb a szavak érzékeltetik, de nem a jelenetek. Nem fért bele a téli forgatás a három alkalmi filmes életébe…)

A tiszteletre méltó lelkesedéssel, szorgalommal, anyagi áldozatvállalással összehozott film voltaképpen nem is a harminc kilométer hosszú s hét kilométer széles gemenci térséget mutatja be, a maga páratlanul gazdag és különleges teljességében. Hanem azt, hogy a három első-filmesben (akik, mint kiderült, a filmezést is, természettudományos alapismereteiket is hétköznapi kenyérkereső munkájuk mellett, mondhatni, önképzéssel sajátították el) milyen érzelmeket szított fel hazánknak ez a csodálatos vidéke.

Hibát követ el az, aki emiatt cikizi őket. De az is melléfog, aki mozgóképesített lírai vallomásukat ismeretterjesztő filmként, természetfilmként propagálja. Olma Frigyesék hatvan perce ugyanis sem ennek, sem annak nem tekinthető. Inkább ígéretes ujjgyakorlatnak – majdani komoly produkciók előtt.

Mondhatni, minden megvan ahhoz, hogy ezek a majdani komoly produkciók világra jöjjenek. A lelkesedés, a szorgalom, a természet szeretete, természetvédelmi szervezetek (például a WWF Magyarország) jóakarata, a szakemberek segítsége, a Pannonia Entertrainment támogatása… Csupán két dolog hiányzik a Gemenc-filmet jegyző fiatalemberek „eszköztárából”: a filmkészítői s az ismeretterjesztői gyakorlat. Nagy filmeket várhatunk tőlük, ha e „hiányosságok” pótlásán is túljutottak.

Hogy Kedves Olvasóim közül kinek ajánlom feltétlenül a figyelmébe a Gemenc – Árterek világa című produkciót? Nem a 4-8 éves gyermekkel „mozizó” felnőttekébe, miként azt a hétfői sajtóbemutató közönségének javasolták. Az óvodás-kisiskolás korúak – a gyönyörű tájképek és az érdekes állatok láttán is – hamar megunnák ezt az izgalmasnak és fordulatosnak nem igazán nevezhető produkciót. Ám a természetjárás érzelmes héroszai, a lírai hangulatok kedvelői örömüket lelnék benne, 18 évestől 88 évesig! (Kiváltképpen, ha a kedvezményes áron megvásárolható mozijegyekről is értesülnek…)

2017. május 16.

vissza >>