Agora

Az emberiséget minden időben megosztó gyűlölködés 16 évszázaddal ezelőtt Alexandriában megesett történetét jeleníti meg az Agora című, spanyol-máltai film, amelyet május 24-én, szerdán 21.00 órakor tűz műsorára a FILMCAFE. Alejandro Amenábar 2009-es produkciójának a főszereplői valóban élt, nevezetes személyiségek. A szép és okos Hypatia a világ első ismert matematikusnője, a püspök, aki a vesztét okozta, Alexandriai Szent Cirill az 5. századi rettenetes hitviták éltetője volt. Synesius–Szünesziosz püspök pedig, aki írásaival Hypatia munkásságát az utókor számára megőrizte, a bölcsességéért általánosan tisztelt hölgy tanítványa volt. Akik a legdrágább spanyol filmként számon tartott Agorát „jegyzik”, sok más mellett arra is erősen ügyeltek, hogy az ókori világ legnagyobb könyvtára, az alexandriai Muszeion is úgy jelenjen meg a 21. századi nézők előtt, amilyen az emberi tudás legteljesebb ókori tárháza a Krisztus születése utáni 4 –5. században lehetett.

Az állítólag 355-ben született, és 415-ben fanatizált keresztény tömegek által bizonyosan megölt Hypatia alakja Raffaello Az athéni iskola című vatikáni freskóján is megjelenik. Az Agora című filmben az a magyar származású amerikai színésznő, Rachel Weisz alakítja, aki A napfény íze című Szabó István-filmben is szerepelt

Tudom, az – amúgy Oscar-díjas – Alejandro Amenábar mozifilmjét, az Agorát többen is a „keresztényellenes” jelzővel illetik. Ám, akik ezt teszik, azzal a lendülettel, amellyel e súlyos jelzetet e 126 perces játékfilmre aggatják, a „zsidóellenes”, vagy a „többistenhit-ellenes” kitételt is használhatnák.

Mert, bizony, ebben a történetben nem „csak” a keresztények gyűlölködnek azok ellen, akik vélük ellentétes elveket vallanak! Az egymás ellen való acsarkodás és uszítás a többi vallási vagy társadalmi közösségnek is a jellemző tulajdonsága. Még Hypatia apját, Theónt, az alexandriai könyvtár híres vezetőjét és tanárát sem óvja meg a tudománya a vallási (vagy inkább politikai?) türelmetlenség életveszélyes indulataitól. Ez a Michael Lonsdale által megszemélyesített, csöndesen bölcs öregember utasítja a régi hit híveit és tudóstársait: a pogány istenszobroknak nekirontó keresztények vad tetteit meg kell torolni.

Csakhogy a keresztények sokan vannak, vallási vezetőik pedig, igen ügyesen tüzelik őket.

Bölcselkedés? – gúnyolódik Cirill, azaz Kürillosz, a hatalmát szakadatlan vitákkal és ellenségkereséssel megerősíteni vágyó, egyiptomi teológus, akinek a 375 és 444 között élt „eredetije” olyan gazdasági ügyleteket bonyolított, amelyeket a római államszervezet alexandriai képviselői is rosszallottak – Már csak ez hiányzik ezekben az időkben!

És a vad tömeg – ajkán a felebaráti szeretetet hirdető Jézus nevével – esztelen pusztításba kezdett. A város híres könyvtárának sem kegyelmeztek.

Az akkor már hét-nyolcszáz éve egyre gyarapodó gyűjtemény – csak utalások formájában fennmaradt katalógusa szerint – négyszázezer olyan tekerccsel büszkélkedhetett, amelyen több mű is szerepelt, és kilencvenezer olyan kézirattal, amelyen csak egy mű volt olvasható. Ha mindehhez hozzáadjuk azt a negyvenkétezer „egyéb művet”, valamint azt a kétszázezer pergament, amelyet „jegyajándékként” még Antonius adott Kleopátrának – valamennyit a pergamoni könyvtárból emelte el – 732 ezer kötetes gyűjteményt kell utólag is gyászolnunk. Az ókori világ legnagyobb könyvtárának a végső pusztulását azonban nem a később szentté avatott Alexandriai Cirill által felajzott keresztény hordák okozták. Alexandriában – Omar kalifa parancsára – „csak” 640-ben kezdték el szisztematikusan égetni a könyveket. A nagy feladattal két esztendő múltán végeztek…

A 2009-es filmnek azonban nem a nevezetes könyvtár a főszereplője. Talán nem is Hypatia, ki – miközben körülötte szinte mindenki józan eszét veszíti – miként az „eredetije” tette, az égitestek mozgását tanulmányozza.

Hanem a könnyen, gyorsan feltüzelhető közösség, amely pár furmányosan megválasztott idézettel irányítható, hadra fogható, brutális gyilkossá gyúrható.

Hitének alaptételét – „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” – és embertársait is feledve.

Megállíthatatlanul.

Miként az napjainkban is megeshet.

2017. május 23.

vissza >>