Aki a virágot szereti…

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a magyar közmondás, amelyet egyesek a leghosszabban – hetvenkét esztendőn át – regnáló francia uralkodó, a Napkirály esetében is helyénvalónak tartanak. A híres angol színész, Alan Rickman A virág románca című munkájával forgatókönyvíróként és rendezőként is megpróbálta igazolni ezt a feltevést. Június 10-én, szombaton a Duna Televízió és az AMC nézői is megbizonyosodhatnak róla, hogy milyen sikerrel. A 2015-ben forgatott angol romantikus film a New York-i székhelyű amerikai kábeltévé magyar nyelvű adásában déli 12.00 órakor lesz látható (előző nap, június 9-én, pénteken délután 16.00-kor), nemzeti adónkon, a Dunán 22.10-kor.

A II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes küzdelmeit is támogató Napkirály, XIV. Lajos 1662-ben bízta meg André Le Notre-t a versailles-i kastély parkjának az átépítésével. A jeles tájépítész elődökkel büszkélkedő férfiú tervei alapján kialakított franciakert a századok során gyakran változott, az első tervrajz azonban ma is az eredeti elgondolást mutatja. Megrajzolójának szobra Versailles egyik figyelemreméltó látnivalója. Az Alan Richman által írt és rendezett romantikus történetben a valóban élt, híres kertészt Matthias Schoenerts jeleníti meg, (munka)társát, akiről úgyszólván semmit sem jegyzett fel a história, Kate Winslet alakítja

Alan Rickman nem a nagyhírű európai monarchát, a francia gloire szimbólumát, az „igazság forrását”, a „törvény értelmezőjét” kívánta filmjében bemutatni, hanem országlásának fontos feladatai mögül emberséges emberként kitekintő, alkalmanként ki is menekülő férfiút. Akit reggelente a gyermekei ébresztenek (a legkisebbik, miként az Rickman filmjének a nyitányában látható, hallható, el is újságolja a koronás családfőnek, hogy bekakilt), aki fájdalmas gyásza elől kertészének palántái s szerszámai közt talál menedéket.

Akit az egyszerű szavak, az őszinte okfejtések varázsolnak el, nem pedig az udvaronci választékosság, a diplomáciai agyafúrtság, a fényűzés és a fennhéjázás.

Az Alan Rickman által elképzelt és körkörösen be is mutatott XIV. Lajos talán nem is nagyon különbözik a valóban élt történelmi alaktól. A Napkirállyal kapcsolatban nem csak szeretői névsorát jegyezték fel a histórikusok, de azt is, hogy főemberei közül számosan nem nagyhírű nemesi családok sarjai voltak, tehetségüknek köszönhetően jutottak az uralkodó közvetlen közelébe, aki aztán szolgálataik jutalmául nemesi rangra emelte őket.

Versailles-t sem uralkodói szeszélyből, pompás lehetőségeinek a fitogtatása kedvéért építtette a Napkirály, hanem, mert e különös „falusi elvonultságban” szem előtt tarthatta a járadékot élvező előkelőséget.

Ennek a férfiúnak a mindennapjaiba tényleg beleférhetett egy kis közvetlen csevegés a főkertész egyik ügyes alkalmazottjával, kiváltképpen, ha csinos nő volt az illető. És a Kate Winslet által megszemélyesített Sabine ilyen asszony lehetett. Esze is volt, bája is, sőt bátorsága is, hogy uralkodójával egy félreeső kis lugasban, egy ócska kis padon üldögélve is önmaga maradjon.

Az úgynevezett erősebbik nemhez tartozó kritikusok bőszen fanyalogtak, amikor A virág románca a hazai mozikban megjelent. A locsei.net szerzője – töredelmesen be kell vallanom – kedveli azt a 116 percet, amely A virág románca címen több alkalommal is elcsíphető a magyar nyelven megszólaló televíziók műsorán. És nem is csak a kedvesen-kellemesen tálalt versailles-i románc miatt. Hanem, mert – 17.-18. századi „képkeretben” – a női egyenjogúság időtlenségét hirdeti. Halkan, szelíden, közvetlenül… Meggyőzően!

2017. június 6.

vissza >>