Az engedelmesség művésze –
az erős akarat mestere

Engedelmeskedni az anyagnak címmel a nemzetközi hírű ötvösművész, Kótai József mutatkozik be az M5 nézőinek június 25-én, vasárnap 13.50-kor.

Mesél. Vidáman, kedvesen. Ahogyan fehér szakállú nagyapók szoktak. Szavait állóképekkel, mozgóképes jelenetekkel szemlélteti. Az is érti, amit mond, aki most hall először Sopron titkairól, a város polgármesterének, Lakner Kristófnak a nevezetes tetteiről, az ötvösmesterség rég feledett vagy korunkban (a 20. század utolsó harmadában) újjáélesztett fogásairól, módszereiről.

Emlékezik. Érzelmeit szemérmesen rejtegetve, értékítéleteit tárgyilagosságának vésőjével alakítgatva.

Elbeszélése nyomán megjelenik előttünk a nagyszerű mesterek és a szerencsés véletlenek által élhetővé tett kor, az új műkincseket termő és a régieket megmentő 1970-es, ’80-as évek, amelyekben az olyan hátrányos helyzetű tehetség is kibontakozhatott, ki is teljesedhetett, mint amilyen az istentelenséget kötelezővé tevő világban az anya nélkül magára maradt nagycsaládban felnövekedő Kótai József volt.

Elbeszélései nyomán Sopron és Fertőd – Eszterháza – mellett a főváros nevezetes tanintézeteivel is megismerkedhetünk, a képzőművészeti szakközépiskolával, a Képzőművészeti Főiskolával… A kor jeles személyiségeiről is fontos, eddig talán nem is hírelt információkat szerezhetünk. (Borsos Miklósról például, mint szigorú, ám igen nagy hatású főiskolai tanárról hallhatunk…)

Tértől és időtől független példázatokat is, arról, hogy az élet mindenkor és minden körülmény közt élhető, feltéve, hogy az ember engedelmeskedik az anyagnak – nemesfémnek, viasznak, réznek, kőnek, fának – és nem felesel hagyományokkal, történelmi, nemzeti és művészi örökségünkkel, de képességei szerint igyekszik a folytatásukról gondoskodni.

Kótai József ötvösművész – aki a Budai Várban álló Csikós szobor restaurálásán is dolgozott, a Szent Jobbot őrző ereklyetartó helyreállítása és „modernizálása” is őt dícséri, akinek az érmeit és a kisplasztikáit Nyugat-Európában is „jegyzik”, évekkel ezelőtt díjazták is – a Buglya Sándor által rendezett egyórányi portréfilm nézői megbizonyosodhatnak róla, televíziós személyiségként is „jól teljesít”. Hatni tud a közönségére, elfogadtatja magát és a mondandóját. Vagy, ha azt nem is feltétlenül, a figyelmünket mindenképpen leköti.

Mindeközben pedig olyan televíziós műfajt tart életben, amelyet már többször és többen is eltemettek.

A televíziós portréfilm műfaját.

2017. június 23.

vissza >>